Ordas, gusztustalan hazugság ez az egész, amelynek egy dologhoz van köze: ahhoz, hogy Magyarország az EU-ban egyedüliként nem hajlandó gyarmatként viselkedni.
Emlékeznek azokra az időkre, amikor az uniós viták még arról szóltak, hogy mi a helyes? Hogy Görögországnak az eurón kívül jobb-e, vagy belül? Hogy a kanti kategorikus imperatívusszal összefér-e kerítést építeni az EU határán? Hogy legyen-e közös hitelfelvétel vagy ne legyen?
Na, ezeknek az időknek lett 2024. január 28-án végleg vége. Már látszatvita sincs.
A nagy brüsszeli elképzelések kigondolói már annak igényével sem lépnek fel, hogy elképzeléseik kiállják az elemi formál logika próbáját. Egy érvük van: vagy megszavazod, vagy főbe lövünk.
Magyarország nyilvános megzsarolásával – emlékeztetőül: a forint bedöntését, a külföldi befektetők bizalmának megrengetését és az összes uniós pénz megvonását helyezték kilátásba, ha nem adjuk áldásunkat az ötvenmilliárd eurós ukrán támogatásra – eldőlt az a vita, hogy ki zsarol itt kit.
Eldőlt az a vita, hogy van-e bármi köze Magyarország abajgatásának a jogállamisághoz, a korrupcióhoz, a Kúria ügyelosztási rendszeréhez vagy az Integritás Hatóság alelnökének életrajzának konkrétumaihoz. Nincsen.
Ordas, gusztustalan hazugság az egész, amelynek egyetlenegy dologhoz van köze:
ahhoz, hogy Magyarország az Európai Unióban egyetlenként nem hajlandó gyarmatként viselkedni, és fenntartja annak jogát, hogy uniós indítványok megítélésekor ún. logikát alkalmazzon, agysejteket vessen be, a közös döntéshozást intellektuális, érveket igénylő folyamatként fogja fel. Szégyellheti magát mindenki, aki a színjátékhoz asszisztált, aki valóban képes volt magyar jogállamisági problémákra vonatkozó brüsszeli igényeket tartalmukban komolyan venni, a budapesti kormányt zsarolással vádolni, és ezt a hamis látszatot keltve írt, beszélt, szavazott.
Nettó, pőre, cseppet sem romantikus erőpolitika mások külügyi érdekei mentén – ez az európai valóság.
Mindegy, hogy minden csecsemő látja, hogy az Európai Unió ukrajnai stratégiája, ha lehet így fogalmazni, egy kettős romhalmaz. Egyrészt azért, mert az Egyesült Államoké is az – tessék meghallgatni ezt a kitűnő vitát. Joe Biden az amerikai külpolitika klasszikus hibáját követi el azzal, hogy nem ad világos, hihető végpontot az ukrajnai háborúnak, és hagyja, hogy egy elejétől fogva irreális célt követve Ukrajnán Irakhoz és Afganisztánhoz hasonlóan végtelen, értelmetlen háború uralkodjon el, melyből aztán az USA célját el nem érve, iszonyatos erőforrásokat belefektetve, lényegében vesztesen távozik.
Ezért romhalmaz az amerikai stratégia.
Az európai meg azért az kétszeresen, mert saját stratégia és saját célok megalkotása helyett a kudarcra ítélt amerikai stratégiával kíván elbukni maga is.
Az ötvenmilliárd eurós támogatási csomag egy bukott stratégia rossz eszköze. Abból indul ki, hogy Ukrajnában még minimum négy éven át háború lesz, és nem is lehet más, csak háború; s ennek finanszírozására az Európai Uniónak adósságközösséggé kell válnia. Ötvenmilliárd euró – ez majdnem duplája a Magyarországnak járó 2021-2027 közötti kohéziós források és a helyreállítási pénzek összegének. Ez olyan, mintha az Európai Unió kohéziós programjába valaki hatalmi szóval felvette volna a komplett Nyugat-Balkánt. Elmondhatatlanul rossz döntés és iszonyatos teher – a semmiért.
Ezért sem lehet róla úriember módjára megegyezni. Marad a gengsztertempó, a nigériai iszlamista milíciák diplomáciai kifinomultsága. Egy ennek megfelelő ajánlatot kapott tegnap este Magyarország, de ne tévedjünk –
az EP-képviselői álmairól hirtelen lemondó Charles Michelt is valami ilyesmi győzhette meg arról, hogy ő inkább mégsem kívánna 2024-2029 között egy kellemesen fűtött brüsszeli meg egy valamivel hidegebb strasbourgi szobában havi tizenötezer eurót keresni.
Nekik is, de nekünk is kimutatták a foguk fehérjét. Nagyon fehér. S most pont annyi mozgásterünk van, amennyi erőnk.
Mielőtt még valaki kurucos bajszát kackiásra pödörve huxitot kiáltana, tájékoztatnom kell egy apróságról: a brüsszeli összeesküvők okosak voltak, kívül sem tágasabb. A forint bedőlése, a külföldi befektetők bizalmának megrendülése és az összes uniós pénz megvonása ugyanaz, mint ami egy esetleges huxit következménye lenne. Nincs errefelé menekvés, nézzük csak meg a Balkánt: a szerb dinárt és az albán leket a külföldön dolgozó balkániak millióinak hazautalt eurói tartják életben, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Koszovó pedig vadházasságban él az euróval. A Nyugat üzenete világos: aki a Nyugat előnyeit, a gazdasági stabilitást, a kedvező befektetési környezetet és a stabil valutát élvezni szeretné,
annak jó képet kell vágnia a Nyugat menthetetlen baklövéseihez is. Vagy főbe lövik. Nincs vita.
Ezt az üzenetet küldte tegnap kis hazánknak a Nyugat.
Most is meg kell találni azt, amit eddig is mindig megtaláltunk: a kölcsönös tűrhetőség külső határát. Azt a metszetet, ahol Magyarország politikája a saját állampolgárai és a nyugati szövetségesei számára még egyaránt épp elfogadható. Orbán Viktor, akinek felelőssége a magyarok érdekeinek képviselete, el fogja a helyes választ találni. De akik a zsarolók oldalán politizálnak, azoknak ez lehetne cezúra is. Vehetnének végre példát kedvenc románjaikról, lengyeleikről, cseheikről és szlovákjaikról, és összeállhatna lelkükben megélt valósággá a kisantant farkastörvénye: a nagykutyák elé dobja hazáját, aki külföldön árulja azt. Álljatok a hazánk oldalára. Most van itt erre az idő.
Kiemelt kép: AFP
