Egy friss felmérés szerint Romániában a Székelyföldön a legnagyobb az élettársi kapcsolatban élők száma. Vita Emese szociológus körbejárta, mi állhat az adatok hátterében, miként függ össze a jelenség vallási, nemzetiségi tényezőkkel. A társadalomkutató a Krónikának többek között kifejtette, nem úgy tűnik, hogy Romániában az élettársi kapcsolat hosszú távon alternatívája lenne a házasságnak, ugyanakkor a székelyföldi megyékben valószínűleg nem a modernebb mentalitással, vagy valamilyen értékváltozással függ össze az országos viszonylatban magas szám.

Romániában a Székelyföldön a legmagasabb az élettársi kapcsolatban élők aránya az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai alapján. Az országos első Kovászna megye, ahol a 11 évesnél idősebb lányok és nők 6,67 százaléka él élettársi kapcsolatban; Hargita a negyedik helyen áll 5,67 százalékkal. A nemrég közölt kimutatás apropóján Vita Emese szociológust kértük meg, hogy segítsen értelmezni a jelenséget.

A szakértő mintegy bevezetésként elmondta, fontos, hogy a közzétett adatok kapcsán kissé árnyaljuk a képet, ugyanis a romániai és az erdélyi társadalom is nagy vonalakban inkább konzervatív értékekkel jellemezhető családszociológiai szempontból.

Ugyanakkor a nyugat-európai országokhoz viszonyítva nálunk az alternatív, valamint az élettársi kapcsolatok előfordulása alapvetően alacsonynak számít: az össznépesség kevesebb mint tíz százaléka él élettársi kapcsolatban.

„A korábbi, 2011-es népszámlálásnál is hasonló arányok voltak, illetve más felmérések is nagyjából ilyen arányokat mutatnak. A konzervatív értékrend például abban is megmutatkozik, hogy az életút folyamán az élettársi kapcsolatok szerepe viszonylag a fiatalabb életkorra korlátozódik” – fejtette ki a Krónikának a társadalomkutató, hozzátéve, hogy az élettársi kapcsolatoknak a dominanciája a huszonévesek körében érvényesül. Ebben a korosztályban – Vita Emesének a magyar ifjúság körében végzett kutatásai alapján – 2016 óta látható egy növekvő trend, de ezzel együtt is a 25 év feletti fiatalok között már magasabb a házasok aránya, mint az élettársi kapcsolatot választóké.

„Tehát az életkor előrehaladtával nő a házasságban élőknek az aránya, e tekintetben nincs különbség a székelyföldi és a román többségű megyék között” – mutatott rá a szakember.

A lap kérdésére azt is kifejtette, hogy az élettársi kapcsolatok nem homogének, hanem sokszínűek, illetve többféle motiváció állhat a hátterükben. Az esetek többségében a fiatalok egyfajta próbaházasságként tekintenek az élettársi kapcsolatra – melyben nem mellesleg kevesen vállalnak gyereket.

„A társadalom részéről van egy erős elvárás azzal kapcsolatban, hogy valamikor az élet folyamán házasságot kell kötni, az együttélésnek ezt a formáját ismeri el a jogrendszer, ösztönzi az állam, és ezt támogatja az egyház. Romániában nem tűnik úgy, hogy az élettársi kapcsolat hosszú távon alternatívája lenne a házasságnak, a fiatalok esetében inkább egy lépcsőfok a házasság irányába az ismerkedés útján, vagy egy olyan életszakaszban, amikor még tanulmányokat folytatnak, nem léptek be teljesen a munkaerőpiacra, vagy nem alakítottak ki önálló egzisztenciát a családalapításhoz” – fejtette ki a Krónikának a kincses városi szociológus. Hozzátette, ez a párkapcsolati forma még azoknál a középkorúaknál, idősebbeknél szokott gyakrabban előfordulni, akik már éltek házasságban, illetve túl vannak egy váláson. Ők jellemzően nem házasodnak újra, hanem az együttélést választják praktikus okokból, de a motivációk ez esetben is sokfélék lehetnek.

A fiatalok esetében a 2000-es évek közepétől azt mutatják a számok, hogy egyre nagyobb arányban kezdik az első tartós párkapcsolatukat élettársi kapcsolatként, ám ezeknek az élettársi kapcsolatoknak a többsége egy idő után házassággá alakul.

„Vannak persze olyanok esetek is, főleg a nagyvárosi, magasabb iskolázottsággal rendelkezők körében, ahol ez megmarad tartósnak, de ez egy elég kis szelet” – magyarázta Vita Emese.

Romániában egyébként elsősorban a társadalom két végletén található kategóriák választják az élettársi kapcsolatot. Egyrészt azok az emberek, akik urbanizáltabb térségben élnek, magasan iskolázottak – esetükben ez összekapcsolódik valamilyen értékrendi meggyőződéssel: vagy nem akarnak konvencionális kapcsolatban élni, vagy fölöslegesnek tartják a papírformát. Ugyanakkor a másik véglet a társadalom alsó rétegeiben lévőké, akik körben ugyancsak elég magas az élettársi kapcsolatban élők aránya. Esetükben viszont más motivációk játszanak szerepet: náluk elsősorban a gazdasági hátrányra vezethető vissza a jelenség, jellemzően anyagi gondokkal küszködnek, bizonytalan a megélhetésük. Sokan például nem tudják megengedni maguknak egy lakodalom költségeit, vagy egész egyszerűen nem tudnak hosszú távon tervezni, anyagi és egyéb kötelezettségeket vállalni.

A szociológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a romániai adatokat elemezve látható, miszerint a romák körében mindig is jóval magasabb volt az élettársi kapcsolatban élőknek a száma, mint más nemzetiségek esetében, tehát a románok vagy a magyarok körében

– és mindez már a korábbi népszámlálási adatok alapján is látszott.

„Nem csak a székelyföldi megyék szerepelnek a lista élén, hanem például ott van Călărași megye is, ahol egyébként jelentős roma kisebbség is él” – mutatott rá Vita Emese. Hangsúlyozva azt is, hogy a romák esetében az élettársi kapcsolat sajátos együttélési formaként működik és bár jogi érelemben nem hivatalos, a tradicionális roma közösség belső normái szerint megfeleltethető a házassággal. Fontos tényező, hogy a romáknál jellemzően jóval korábban történik a saját családalapítás – nem feltétlenül egy olyan életkorban, ami egybeesik a hivatalosnak tekintett felnőttkor határával. Ezek a roma párok ettől függetlenül együtt élnek, mintha házasok lennének, vagyis tartós és elkötelezett kapcsolatban, és házasságként tekintenek a fiatalok összeköltözésére.

„A romák nagyjából egyharmada él házasságban, ez az arány jóval alacsonyabb, mint a többi nemzetiség esetében, amelyekhez viszonyítva jelentősen felülreprezentált az élettársi kapcsolatban élőknek az aránya. De bizonyos csoportnormákat tekintve ez úgyszólván házasságnak felel meg” – szögezte le Vita Emese.

A szakértő elmondta, hogy az élettársi kapcsolatnak a házassággal szemben történő választása összefüggésbe hozható az urbanizációval, a társadalom modernizációs szintjével és értékrendjével, amibe beletartozik a vallásosság is.

Bár a vallási normáknak a mindennapi életre gyakorolt hatása általánosságban gyengült az utóbbi évtizedekben, az ortodox vallás még mindig jelentős befolyással bíró tényező,

a legtöbb statisztika szerint Románia nemzetközi szinten is az egyik legvallásosabb ország. A népszámlálási adatok alapján a magyar fiatalok valamivel kisebb arányban kötnek házasságot, mint a románok, ami vallásossági tényezőkkel is összefügghet. Ez a párkapcsolati viselkedés az erdélyi magyarokat a nyugati, individualizáltabb mintákhoz közelíti. Ennek kapcsán a társadalomkutató elmondta, hogy a skandináv országokban, a fiatal nők körében már a kilencvenes évek elején elérte a 40 százalékot az élettársi kapcsolatban élők aránya, és ott született a legtöbb gyermek házasságon kívül.

A székelyföldi megyékben valószínűleg nem a modernebb mentalitással, vagy valamilyen értékváltozással függ össze az országos szinten magas szám, hanem inkább strukturális, gazdasági tényezőkkel”

– szögezte le Vita Emese.

A szociológus arra is rámutatott, hogy a jelenségnek lehetnek demográfiai vonzatai is. Az élettársi kapcsolatokról egyes kutatások bebizonyították, hogy könnyebben felbomlanak, tehát kevésbé stabilak, időtartamuk átlagban rövidebb a házasságénál, nagyobb bizonytalansággal, adott esetben kiszolgáltatottsággal is együtt járnak. Már csak abból kifolyólag, hogy az együttélés jogilag nem elismert formájáról van szó, de például nem lehet igénybe venni olyan kedvezményeket, mint a házasságban élő párok vagy családok esetében. Az élettársi kapcsolatban élőknél a szándék is kisebb arra, hogy gyermeket vállaljanak, a gyakorlat is ezt támasztja alá.

„Ez nem azt jelenti, hogy az élettársi kapcsolatban élők egyáltalán nem vállalnak gyermeket, de összességében statisztikailag kevesebb gyerek születik ilyen társkapcsolatban, mint házasságban” – hangsúlyozta a Krónikának a téma kapcsán Vita Emese kolozsvári szociológus.

Fotó: Beliczay László / Székelyhon