A globalista elit 2024 és 2027 között, vagyis még négy évig finanszírozná a háborút, esélyt sem adva a mihamarabbi fegyverszünetnek és béketárgyalásoknak. A brüsszeli héják elszigetelődtek, ezért fenyegetnek minket: Az USA nem ad pénzt Ukrajnának, a globális Dél országai békét akarnak, a Nyugat többi szövetségese pedig jobban aggódik Kína miatt. A globalista héják háborús őrületét nehéz megállítani, de az évenkénti egyhangú szavazással lassítani lehetne azt. Ha a békepárti magyar álláspont miatt nem sikerül az EU-t most hadiösvényre küldeni, az őszi osztrák és német választások után már sokkal nehezebb lenne.

Autózás, növekvő fogyasztás, rendszeres húsevés, szabad véleménynyilvánítás és kiszámíthatóság. A COVID előtti időszak egyre több szempontból kezd a nyugati emberek számára “boldog békeidővé” stilizálódni. Mi, magyarok annyival jobban állunk a legtöbb nyugat-európai országnál, hogy nálunk őszinte vita zajlik az elhibázott brüsszeli szankciók gazdasági következményeinek tompításáról, és arról, hogy miként térhetünk vissza mihamarabb a normalitáshoz. A globalisták az ukrajnai konfliktust a nagy társadalom átalakítás felgyorsítására használnak, amit a hagyományos állattartás visszaszorítása mellett a lisztkukacra és laboratóriumban kikísérletezett műhúsra való áttérés propagálása jelképez a legjobban. Brüsszel nem tud, és nem is akar a “régi” normalitáshoz visszatérni, a tagországok és az európaiak számára már csak rosszabbnál rosszabb ajánlatai vannak.

Ahogy a lisztkukac és műhús mint “fehérjeforrás” helyett a magyar kormány a hagyományos élelmiszerek fogyasztását szorgalmazza, úgy állít a háború és a béke kérdésében is Magyarország vonzó alternatívát az unión belül. Ezért támadják ilyen elkeseredetten. Itt is igaz: amit a dollárbaloldal és guruló dollárokkal jól ellátott médiája mond, annak pont az ellenkezője igaz: nem Magyarország elszigetelt és “megy szembe az autópályán”, hanem a brüsszeli háborúpárti elit. A Föld országainak kétharmadát kitevő globális Dél országai ugyanis mihamarabb lezárnák ezt a szemükben európai regionális konfliktust, aminek ők csak a hátrányait szenvedik el. Az USA – az elnökválasztás kimenetelétől függetlenül – át akarja passzolni a háború finanszírozását az EU-nak, elvégre nekik más, a XXI. századi amerikai hegemóniát bebetonozó terveik vannak, arra kell a pénz. A Nyugat Európán kívüli szövetségesei pedig Kínát, Észak-Koreát és Iránt nagyobb fenyegetésnek tartják, mint Oroszországot, így ők is inkább “saját” konfliktusaikkal foglalkoznának.

Brüsszel és a globalista kormányok saját polgáraik jólétének rovására támogatják a háborút, amit egy tüntető belga gazda traktorjára kitett tábla így foglal össze: “Jólétet és prosperitást ígértetek, háborút és recessziót kaptunk helyette!”. Miközben számolatlanul megy a pénz Ukrajnába, addig a globalisták saját polgáraikon és országaikon spórolnak. Az elégedetlenséget látva már kevés a “jobboldal áttörésével” és ennek következtében az “EU szétesésével” riogatni. Az elszegényedő nyugatiakat a “demokrácia és autokrácia élet-halál harca” sem hozza már annyira lázba, mivel rájöttek, hogy miközben ezen aggódnak, megszorítás megszorítást követ. Ahogy egyre kevesebb a vesztenivalójuk, úgy tüntetnek egyre többen Európa-szerte a globalista szivárványkoalíciók megszorító és háborús politikája ellen.

Ebben a környezetben vetik egyre többen fel azt, hogy a tagországok helyett inkább az EU finanszírozza a háborút. Persze vannak olyan kivételek, mint a NATO főtitkári ambíciókat dédelgető észt miniszterelnök, aki a Ramstein-koalíció tagországait egy 0,25 százalékos GDP-arányos évenkénti háborús járulék fizetésére szólítja fel, vagy az újjáépítési (RFF) hitel mintájára többszáz milliárd eurós uniós hadikölcsön felvételét sürgeti. Scholz német kancellár a kötelező betelepítési kvótánál már “bevált” receptet követi, amikor a többi tagországot is nagyobb Ukrajna-támogatásra sarkallja: Nem akar érdemben változtatni, csupán azt bábozza el a németeknek, hogy a többi – egyébként vonakodó – tagországot is jobban bevonná a felelősségbe.

A többség azonban uniós szintre tolná a háború finanszírozását, az kevéssé feltűnő a saját költségvetésben, és tényleg csak a következő generáció fogja a most felvett hiteleket visszafizetni. Alternatívaként jöhet egy olyan csodabankár, aki szerint “ez nem adósság, ezek csak számok”, így az adósság ütemezetten elinflálható.

A most elfogadásra váró ukrán hadikölcsön nemcsak a lopakodó föderalizáció egy eszköze, hanem egy precedens is. Azt mindenki tudja, hogy az 50 + 20 milliárd euró nem lesz elég négy évre, így nemsokára újabb hiteleket kell felvenni. Brüsszel azért ragaszkodik foggal-körömmel A-tervként az uniós hitelhez, mert az gyorsabban kivitelezhető és kevesebb ellenállásba ütközik, mintha mind a 26 tagállam fővárosában szavazni kéne róla. Ezt a tervet akasztja meg a békepárti magyar álláspont, amely ellen minden fenyegetést bevetnek. A globalista elit bármi áron hadiösvényre akarja küldeni Európát, háborús pszichózissal akarják a tagországokat militarizálni és ahogyan a német védelmi miniszter mondta, (Németországot) öt éven belül “háborúra alkalmassá” tenni.

Magyarország ezt az ördögi kört nem tudja egyedül megállítani. A hadikölcsön  egyhangúságot követelő évenkénti meghosszabbításával viszont lassítani lehet az eszkalációt, nyitva hagyva az ajtót a fegyverszünet és a béketárgyalások előtt. Ki tudja, lehet, hogy a szeptemberi német tartományi és osztrák parlamenti választás után a magyar mellett már több olyan kormány is lesz, amely nemcsak a folyosón, hanem már az ülésteremben is az európaiak többségének véleményét, a békevágyat képviseli.

Forrás: mozgasterblog.hu

Címlapkép: Illusztráció / MTI/EPA/Olivier Hoslet