Bár a nemzeti nyelv és a hagyományok a Föld összes országában a nemzeti identitás központi elemének számítanak, az amerikai Pew Research Center független agytröszt januárban közzétett felmérései szerint az európai országok közül Magyarországon tartják a legfontosabbnak többek között a nemzeti nyelvet és a tradíciókat. Hazánk neve a nemzeti identitással foglalkozó felmérés valamennyi kategóriájában vagy az élen, vagy az erős élbolyban található.
A nyelv és a hagyományok a felmérés tanúsága szerint többnyire a nemzeti identitás központi elemének számítanak Európában. Jóval erőteljesebben
megoszlanak a vélemények arról, hogy a születési hely vagy a vallás mennyiben a tartoznak a nemzeti hovatartozás legfontosabb jellemzői, feltételei közé.
A Pew Research által világszerte vizsgált 23 országban a megkérdezettek 91 százaléka mondta azt, hogy országuk leggyakrabban használt nyelvének ismerete fontos ahhoz, hogy valóban a nemzethez tartozzanak, míg 81 százalék véli úgy, hogy országuk szokásainak és hagyományainak elsajátítása feltétele annak, hogy valaki az adott országhoz tartozzon.
A születési hely és a vallás fontosságának megítélése a nemzeti identitás szempontjából már vegyes képet mutat.
A hollandoknak is szívügye
A felmérés nem terjedt ki sem a világ, sem Európa összes országára; a kutatóintézet januárban publikált tanulmánya az európai kontinensen tíz állam, Magyarország, Lengyelország, Németország, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Svédország, Spanyolország és Görögország válaszadóinak véleményét vette figyelembe.
Arra a kérdésre, hogy az ország leginkább elterjedt nyelvének ismerete mennyiben fontos része a nemzeti identitásnak,
a legnagyobb arányban a magyarok (96 százalék) mondtak igent.
Hozzátehetjük: a szintén 96 százalékban igent mondó Hollandiával fej fej mellett; Magyarország azért került a lista élére, mert nálunk a válaszadók 74 százaléka látta nagyon fontosnak és 22 százaléka némiképpen fontosnak ezt a tényezőt, míg Hollandiában 64, illetve 32 százalék volt ez az arány. Mind a magyaroknál, mind a hollandoknál 4-4 százalék azoknak az aránya, akik egyáltalán nem látják fontos tényezőnek a nyelv ismeretét.
A felmérés szerint a görögök és a britek látják a legkevésbé fontosnak a nyelv ismeretét (88 és 86 százalék).
Az Európán kívüli országok közül Indonéziában tartják a legtöbben, majdnem minden válaszadó (96 százalék) lényegesnek a legelterjedtebb nyelv ismeretét. A legkevésbé fontos Brazíliában (67 százalék) és Izraelben (58 százalék).
Ahol lényeges a tradíció
Szintén vezető helyen áll Magyarország a megkérdezett országok között a szokásokat, hagyományokat az identitás tekintetében fontosnak tartók között.
A százalékos arányokat nézve itt is holtversenyben állnánk, ezúttal Lengyelországgal (91-91 százalék);
mégis hazánk kerül a lista élére, mert a magyar válaszadók 62 százaléka nyilvánította kiemelten fontosnak a tradíciókat a lengyelek 48 százalékával szemben.
Míg a lengyeleknél 8, nálunk 10 százalék azoknak az aránya, akik nem látják fontosnak a nemzeti hagyományok és a szokások ismeretét.
A tradíciók fontosságát az identitás szempontjából az európai megkérdezettek körében
a németek és a svédek látják a legkevésbé hangsúlyosnak (63 és 61 százalék. )
Az Európán kívüli térségben Indonézia és Mexikó lakosai (95 és 91 százalék) tartották vízválasztónak a tradíciók ismeretét.
A sereghajtó itt is Brazília (67 százalék) és Izrael (58 százalék).
Fontos-e, hol születünk?
Igencsak megosztja az európaiakat annak a kérdése, hogy az identitásnak mennyire fontos tartozéka az, hogy az illető az adott országban szülessen. A nagy többségében igent mondó első két ország között már elve egy komoly lépcsőfoknyi különbség áll fenn (Lengyelország 84 százaléka után Magyarország következik 66 százalékkal), s
a kutatásba bevont országok felében nagyobb a kérdésre nemmel válaszolók aránya.
A szülőhely fontosságát látványosan utasítják el a svédek (81 százalék) és a németek (70 százalék); a nemmel válaszolók aránya magasabb az „igen”-eknél Nagy-Britanniában, Franciaországban és Hollandiában is.
Míg hazánkban, ahol elemzések szerint a 2016-os kutatáshoz képest 15 százalékpontos a visszaesés a születési hely fontosságát illetően, többek között a határon túli magyar nemzetrészek játszhatnak szerepet ebben az elmozdulásban, és egyértelműnek tűnik, hogy
a svéd vagy francia „nem”-ek magas arányát a bevándorló hátterűek
és a frissen érkezett migránsok jelenléte is befolyásolhatja.
Közel 90 százalékos „nem”
Az európai országok többségének válaszadói elutasították, hogy az ország legelterjedtebb vallásának gyakorlása a nemzeti identitás döntő szegmensei közé tartozna: csak Görögország (61 százalék) és Lengyelország (57 százalék) polgárai válaszoltak többségében igennel erre a kérdésre. Magyarországon a válaszadók 41 százaléka látja ezt fontosnak (Európában ez a negyedik legmagasabb eredmény), míg 59 százalék válaszolt nemmel.
Látványos a kérdés kiugró elutasítottsága a migráció által érintett országokban:
a nemleges válaszok aránya Franciaországban 83, míg Svédországban 89 százalék.
A Föld más államaiban a vezető valláshoz tartozás a legfontosabb tényezők közé számít, így a más identitási formákat inkább elutasító Izraelben (71 százalék) vagy Nigériában, ahol ez a válaszadók 88 százaléka szerint elengedhetetlen része a nemzeti identitásnak.
A kiemelt kép illusztráció: Egy kisfiú virágot helyez el Magyar Nemzeti Múzeum előtt az 1848-49-es szabadságharc és forradalom kitörésének 172. évfordulóján 2020. március 15-én. (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
