Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által meghirdetett kockázatmentesítési stratégia valójában az európai és a kínai gazdaság szétválasztását célozza, amely a blokkosodás felé mutat – nyilatkozta Hidvéghi Balázs. Interjú.
A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint az Európai Unió alapvető érdeke – a zöld átállás szempontjából is –, hogy kölcsönös tiszteleten alapuló gazdasági együttműködést folytasson Kínával.
Harmadik alkalommal rendezték meg októberben Kínában az Övezet és Út Konferenciát. A csúcstalálkozóra ezúttal is meghívást kapott Orbán Viktor, aki a pekingi eseményen találkozott Vlagyimir Putyinnal is. A magyar kormányfő orosz elnökkel való kézfogása és eszmecseréje, a rendezvényen való megjelenésével egyetemben, kiverte a biztosítékot Brüsszelben. Mivel magyarázható az uniós mainstream felháborodása?
Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban alkalmazott stratégia kérdésében kezdettől fogva jelentős különbség van a magyar és az uniós álláspont között. A magyar álláspont, mondhatjuk, hogy realista alapokon áll. Számba vette az erőviszonyokat, és ez alapján abból indul ki, hogy ezt a háborút Ukrajna a fronton nem tudja megnyerni. Ebből pedig az következik, hogy a tűzszünetre kell koncentrálni, és mielőbbi béketárgyalásokra van szükség.
Minden más csak elhúzódó konfliktushoz és további emberéletek elvesztéséhez vezet. Az uniós álláspont ugyanakkor kezdettől fogva morális megközelítést alkalmaz, az „ameddig szükséges” („as long as it takes”) szólamot követi, amellyel az a probléma, hogy nem jelent valódi, átgondolt stratégiát. Az Unió sosem határozta meg, hogy pontosan mi a célja a hadszíntéren, ezt milyen időkeretben szeretné elérni, ugyanakkor egyértelművé tette, hogy morális szempontból csak ez az egyetlen elfogadható hozzáállás létezik. Ennek a része az is, hogy kizárják például a Putyinnal való tárgyalás, találkozás lehetőségét. Az Unió azáltal, hogy a háború kérdéséből morális ügyet csinál, saját csapdájába esik bele. Azzal, hogy elvágja a tárgyalás és kapcsolattartás lehetőségét, nem segíti elő azt, hogy ennek a háborúnak mielőbb vége legyen. A magyar kormányfő ugyanakkor a magyar nemzeti érdeket tartja szem előtt, a valóságból és a tényekből indul ki, amiből pedig az a hozzáállás következik, hogy a kapcsolatokat fent kell tartani és tárgyalni kell.
Miközben tagadhatatlan, a keleti világ megerősödött. Kína átvette az Európai Uniótól a második helyet a világgazdasági teljesítményhez való hozzájárulás tekintetében. Mi lenne a helyes lépés, mit kéne tennie ebben a helyzetben Európának? Mit tapasztal, milyen válaszokat adnak erre a dilemmára az Európai Parlamentben?
Ma azt látjuk, hogy az uniós vezetés nem képes az önálló európai érdekek beazonosítására és követésére. Ennek hátterében egy mindent meghatározó dilemma áll. Európa nem egységes abban, hogy a világpolitikai színtéren hogyan kellene viselkednie: önálló hatalmi szereplőként vagy pedig Amerika alárendeltjeként. A Kínával kapcsolatos uniós politika bizonytalanságát is ez okozza. Európa nem tudja eldönteni, hogy Kínára partnerként vagy ellenfélként, sőt, ellenségként tekintsen. Utóbbit erősíti az az egyre inkább uralkodóvá váló, főként Amerika által táplált felfogás, hogy a világot fel lehet osztani aszerint, hogy vannak a „jófiúk”, ide sorolják a nyugati demokráciákat, és vannak a „rosszfiúk”, ide pedig a nyugati mintáktól eltérő berendezkedésű, keleti rendszereket, mint például Kínát.
Szerintük a „rosszfiúkkal” nem lehet, nem helyes együttműködni.
A magyar álláspont viszont más koordinátarendszerben gondolkozik: mi a saját nemzeti érdekeinkből, földrajzi, gazdasági adottságainkból indulunk ki. Ez egy merőben más felfogás.
Ma azt látjuk, hogy a mi stratégiánkkal szemben Európa eltolódott az átideologizált, moralizáló politizálás irányába. Az Európai Unió vezetése képtelen egyensúlyt teremteni az érdekalapú és az értékalapú politizálás között, ami pedig még tovább erősíti az európai alárendeltséget. Véleményem szerint ez a fajta uniós hozzáállás rossz Európának, és ahhoz vezet, hogy Európa folyamatosan veszít a versenyképességéből. Ahogy Magyarország a magyar érdekeket tartja szem előtt, úgy az Európai Uniónak is képesnek kellene lennie arra, hogy megfogalmazza, mi Európa mint önálló hatalmi szereplő érdeke, majd pedig arra, hogy e szerint lépjen fel a globális gazdasági és politikai színtéren.
A teljes interjú az Eurázsián olvasható!
Kiemelt kép: Hegedüs Róbert/Eurázsia
