Példakép volt a 98 évesen elhunyt Bácsa Lajos, az utolsó túlélő, akit Rónaszékről hurcoltak szovjet fogságba.
Elhunyt 98 éves korában Bácsa Lajos, aki az utolsó túlélője volt azoknak, akiket a Szovjetunióba hurcoltak el a Máramaros megyei Rónaszékről. „Bűne” csupán annyi volt, hogy magyarként látta meg a napvilágot 1926-ban, a Hunyad megyei Petrozsényben. A Máramaros megyei Rónaszéken nevelkedett, innen hurcolták el a Szovjetunióba, ahol különböző munkatáborokban több mint hét évet töltött. Orosz Krisztofer Levente máramarosi helytörténész, a Máramaros megyei RMDSZ egyik ügyvezető elnöke úgy fogalmazott, Bácsa Lajos az utolsó túlélő volt azon rónaszékiek közül, akiket Sztálin azért büntetett, mert magyarok voltak.
Számos máramarosi magyart internáltak a Szovjetunió munkatáboraiba, Rónaszékről (románul: Coștiui, németül: Rohnen) több mint 80 személyt hurcoltak el. Rónaszék falu egyébként Felsőróna községhez tartozik, a legfrissebb népszámlálási adatok szerint Felsőrónán 229 személy vallotta magát magyarnak.
„Bácsa Lajos bácsi június 4-én töltötte volna be a 98. életévét. Azért fontos rá és a hasonló sorsúakra emlékeznünk, mert példaképül szolgálnak kitartás tekintetében. Bácsa Lajos példája is a kitartásra, az élni akarásra hívja fel a figyelmet. Ő volt az utolsó rónaszéki túlélő, kegyelettel emlékezünk rá és életpéldájára” – mondta a helytörténész.
Rámutatott, Bácsa Lajos az utóbbi években is részt vett a rónaszéki málenkij robot megemlékezésen.
„Nagyon sokat mesélt a fogsága mintegy 7 évig terjedő időszakáról, jómagam interjút készítettem vele, ami hét részben látott napvilágot a Bányavidéki Új Szó hasábjain. Rengeteget mesélt a fogságban megélhető körülményekről, arról, hogy az ismertebb szakmákat ismerőknek talán egy kicsit jobb sors jutott a munkatáborokban – Bácsa Lajos asztalos volt” – mondta el Orosz Krisztofer Levente.
Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy Bácsa Lajos bácsi egyik élménye különösen megrázó: részletesen elmesélte, hogy
amikor a több mint 80 rónaszéki túlélő hazaért marhavagonokban, Máramarosszigeten nem engedték őket leszállni.
„Lajos bácsi azt mesélte: épp akkor az állomáson tartózkodott az egyik szomszédja, ő pedig lekiáltott neki: szóljon apámnak, hogy hazajöttem. De mivel az akkori román és magyar kormány nem tudott kiegyezni a szovjet vezetéssel, a vonat visszaindult a rónaszékiekkel a Szovjetunióba. Később a Szovjetunió déli részein mégiscsak megállt a vonat, ők pedig gyalog mentek haza Rónaszékre” – elevenítette fel a helytörténész.
Mint fogalmazott, őt Lajos bácsinak az a visszaemlékezése rázta meg leginkább, hogy mit érzett, amikor ahelyett, hogy leszállhatott volna otthon a fogság után a marhavagonból, a vonat visszaindult velük a Szovjetunióba. „Azért is fontos példa Bácsa Lajos élettörténete, mert annak ellenére, hogy milyen sokat szenvedett, mindig meg tudta őrizni jó kedélyét. A lelki traumát úgy dolgozta fel, hogy sokat beszélt az általa megélt tapasztalatokról” – mutatott rá a helytörténész.
Az RMDSZ Máramaros megyei szervezete hősies kiállásáért és bajtársiasságáért 2021 novemberében kitüntetésben részesítette Bácsa Lajost.
Amint a Nagybánya.ro honlap beszámolt róla, az ünnepségen a fogságban elhunyt, valamint a fogságot túlélő rónaszéki személyekért mutatott be szentmisét Molnár Eduárd Gábor plébános, bevezető gondolataiban elmondta, hogy az oltár elé kihelyezett töviskoszorú a szenvedést jelképezi. Megkoszorúzták a templom belsejében elhelyezett emléktáblát, mely azon rónaszékiek névsorát tartalmazza, akik Orosz Krisztofer Levente szavai szerint „egy 1943-as sztálini elképzelés áldozatai, mely szerint a Németországnak nyújtott fegyveres támogatásért nemcsak a magyar kormánynak, hanem a magyar embereknek is fizetniük kellett.”
Borítókép: Bácsa Lajos és Orosz Krisztofer Levente
Forrás: Facebook/Orosz Krisztofer-Levente
