Fel, ugye, vörösök, meg proletárok meg mindenki!
Már évek óta újra kísértet járja be Európát, de olyan kísértetük biztosan nincs, mint nekünk. Egy olyan kísértet, aki erkölcsileg már réges-régen, ha nem előbb, hát 2006 október 23-a óta tökéletesen és visszavonhatatlanul halott. Csak nem akarja elhinni.
Itt ragadt a kommunista érából, de amit onnan hozott magával, azt meg is tartotta. A suskát is és a mentalitást is.
Gyurcsány elvtárs jó elvtárs, híven őrzi a rákosista hagyományokat és kamatoztatja a tömeggyilkos Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk értékes tapasztalatait. Ahogy Rákosiék kinyírták nagyszerű elvtársukat, a Rajk nevű ÁVH-alapítót, ahogy Kádárék kivégeztették a padláslesöprő Nagy Imre elvtársat, úgy döfte hátba – szerencsére csak átvitt értelemben – a D-209-es ügynököt és telepedett be a székébe Gy. Ferenc. Aztán ahogy Szamuely és bandája tette a vidéki Magyarországgal, ő is leszámolt az október 6-án békésen ünneplőkkel. Igaz, nem személyesen, ebben azért (akkor még) különbözött a Lenin-fiúk parancsnokától, de azért ő is elvégezte-elvégeztette a maga terrorakcióját.
Lövetett is, bár nem éles lövedékkel, de azért sikerült kilövetnie néhány szemet és véresre veretnie az őt nem támogatókat. A jogfolytonosság tagadhatatlan.
Aztán, miután nem sikerült egészen csődbe taszítania az országot, bár csak kicsi híja volt, miután végletesen lejáratta pártját és rátaszította a szakadék felé vezető útra, maga kreálta dicsfénnyel övezve faképnél hagyta őket (Amit főztem, egyétek is meg!), és nagyon demokratikusan koalíciót alkotott a feleségével.
Aztán még jobban bedemokráciázta magát, vagyis folyamatosan fenyegetőzött, ígérve leszámolást, börtönt és minden mást, mígnem most eljutott odáig, hogy a bírákat fenyegeti, mert el merték ítélni a fiók-SZDSZ volt vezetőjét a rendfenntartók elleni támadásért és előre azért, mert majd biztosan el fogják ítélni az MTVA székházában randalírozó Varju Lászlót.
Milyen érdekes!
Miközben bátran letagadja, hogy nem vállalt felelősséget 2006-os tevékenységéért – ő úgy gondolja, hogy vállalta, egyem a kis lelkit –, most arra buzdít, hogy más se vállalja. Mármint a globalista oldalon. Ellenben elvárja, hogy a kormányoldalon azok is vállalják, akik semmiben sem felelősek. Jogos, nem?
Az ítélkezési gyakorlattal én sem minden esetben értek egyet, az érzékenyített, vagy eleve ultraliberális bírák némelyike egészen eszement ítéletekre is képes ragadtatni magát.
Elég, ha felidézzük Kocsis Máté ügyét, amelyben Ungár Klára melegnek nevezte őt, a bíróság pedig ezt nem tartotta elítélendőnek, mert szerintük azzal nem lehet megsérteni senkit, ha melegnek nevezik. Ellenben Vona Gáborral szemben viszont pert veszítettek azok a személyek és fórumok, amelyek szerint az akkor még jobbikos elnöknek lehettek homoszexuális kapcsolatai. Vagy gondoljunk csak arra, amikor a felháborító, Krisztust gyalázó karikatúrára azt találta mondani egy bírónő, hogy az nem sérti a keresztényeket, ellenben jópofa.
Tehát lehetnek kifogásaink a bíráskodás ellen, mégsem szólítottuk fel a keresztény-konzervatív oldalt, hogy jól jegyezzék meg a bírák nevét, mert majd eljön a bosszúállás ideje.
Gondolom, a gyakran bérmálkozó Ferenc testvér úgy gondolja, mi is közelítünk ehhez, ahogy Lengyelország esetében ez már meg is történt.
Más se kéne, mint az, hogy megtörténjen. Mert ha bekövetkezne ez a tragédia, akkor ennek az országnak annyi lenne. Akkor azok a fiatalok is megtanulnák, mi a valódi diktatúra, akiket ma nem érdekel a múlt, így nem is tanulnak belőle.
Maradjon is így.
Ifj. Tóth György
Borítókép: Gyurcsány Ferenc
Forrás: ps.hu
