Az áprilisi törvények előzményei szorosan összefüggenek azokkal a politikai és társadalmi mozgalmakkal, amelyek Magyarországon a XIX. század közepére jelentősen megerősödtek. Ezek a mozgalmak, a reformkor politikai eszméi és a nemzeti önrendelkezés iránti vágytól vezérelve, radikális fordulatot vettek, amikor a márciusi ifjak merész követeléseket fogalmaztak meg. A követeléseiket tartalmazó 12 pont a polgári fejlődés és a társadalmi változások szükségességét hangsúlyozta, alapul véve az Ellenzéki Nyilatkozatot, amely a Habsburgokhoz hű Konzervatív Párt antitéziseként alakult Ellenzéki Párt programját tükrözte.

Az 1846 novemberében megalakult Ellenzéki Párt alapítása jelentős mérföldkövet jelentett a magyar politikai életben. A pártot gróf Batthyány Lajos vezette, tagjai között köznemesek, főrendűek és „plebejusok” egyaránt megtalálhatók voltak, ami a társadalmi bázis széles mivoltát bizonyította. A párt programja, amelyet Kossuth Lajos és Deák Ferenc dolgozott ki, a polgári fejlődés konkrét feltételeit határozta meg, előrevetítve a későbbi áprilisi törvények szellemiségét.

Az 1847-es évi konferencián elfogadott programon alapuló felirati javaslatát Kossuth az 1847-1848-as rendi országgyűlésen terjesztette elő, amely a párizsi forradalom hatására egyhangú alsóházi támogatást kapott, azonban a főrendi ház csak a bécsi forradalom hírére fogadta el.

Ezt követően, a 12 pontban megfogalmazott és a pozsonyi diétára elküldött, ennél is merészebb követelések tovább gyorsították az eseményeket. A hosszas, több felvonásból álló tárgyalások eredményeként végül V. Ferdinánd 1848. április 11-én hagyta jóvá a végleges törvénycsomagot. E törvénycsomag néhány eleme nem volt teljesen előzmény nélküli. A jobbágyság helyzetének javulását és a földesúri hatalom korlátozását már Mária Terézia urbáriumai és II. József rendeletei is igyekeztek előmozdítani.

Fontos kiemelni, hogy a forradalmi változásokat hozó áprilisi törvények elfogadása teljes mértékben legitim, uralkodó által jóváhagyott módon ment végbe, amely komoly alkualapot biztosított a későbbiekben.

Idézetek az áprilisi törvényekről:

  • „Nem minden ez, mi az egész nemzet jövendőjét magában foglalná, hanem alapja jövendő kifejlődésünknek…” [Kossuth Lajos]
  • „Magyarország a birodalom része, de nem alárendeltje.” [Batthyány Lajos]
  • „a hozott törvényeket és azok következményeit tekintve fontosabbat, nevezetesebbet törvényhozásunk évlapjai nem ismernek. Törvényeinknek, mellyek e jelen országgyűlésen szentesítettek, kis kötege állodalmunk majd minden viszonyainak lényeges megváltoztatását foglalja magában. Országgyűlésünk ez alakban utószor van együtt; hazatértünkkor a régi viszonyokkal többé nem találkozunk.” [Zarka János személynök, az alsótábla elnöke]

A feudalizmust felszámoló utolsó rendi országgyűlésen elfogadott 31 törvénycikk közül az első kettő József nádor emlékéről, illetve István nádori pozíciójának megerősítéséről szólnak, míg a továbbiak

  • az államszervezet szabályozásáról
  • a feudális jogintézmények felszámolásáról,
  • a polgári szabadságjogokról, illetve
  • gazdasági tárgyú rendelkezésekről.

A Habsburg Birodalom és Magyarország akkori viszonya, valamint Brüsszel és hazánk jelenlegi kapcsolata között bizonyos szempontok alapján párhuzam vonható. Ahogyan a Batthyány-kormány nem akarta hazánkat kiszakítani a Habsburg Birodalomból, úgy az Orbán-adminisztráció határozottan uniós tagság párti, azonban a nemzeti szuverenitásból jelenleg ugyanúgy nem vagyunk hajlandók engedni, amint elődeink sem tették 176 évvel ezelőtt. „Magyarország a birodalom része, de nem alárendeltje” – mondta Batthyány. Ez az állítás ma tökéletesen lefordítható úgy, hogy országunk az Európai Unió (a továbbiakban: EU) része, de nem alárendeltje. A szupranacionális szervezet nem jelen ugyanis globális kormányzatot, sem egy „feljebbvaló” uralmat a tagállamok fölött. Ahogy a későbbi Osztrák-Magyar Monarchiát, úgy az EU-t is a nemzetállamok önállósága, sokszínűsége és önkéntes alapon történő összetartása teszi erőssé.

Bár már 176 éves jogszabályokról beszélünk, az áprilisi törvények nemzetközpontú, szuverenista szellemisége máig tetten érhető az alkotmányos berendezkedésünkben és a jelenleg hatályos jogszabályainkban.

Az 1848. évi VI. és VII. törvény rendelkezett Partium, valamint Erdély Magyarországgal való egyesüléséről. Bár e kérdésnek a XXI. században, 104 évvel a trianoni tragédia után nincs relevanciája, a határon túli magyarokért való felelősségvállalás máig nemzetstratégiai szempont a polgári kormány számára. Az Alaptv. preambuluma, a Nemzeti Hitvallás deklarálja, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. Az Alaptv. D) cikke szerint, Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. Hazánk kormányának 15 millió emberre tekintettel kell meghoznia döntéseit, ahogy az államfőnek is 15 millió embernek, mint a nemzeti tagjainak az egységét kell kifejeznie.

A közterhek viselését az 1848. évi VIII. törvénycikk mondta ki, egyben megszüntetve a nemesség és az egyházak adómentességét. E törvénycikk szerint, Magyarország és az ahhoz kapcsolt részek összes lakosa, minden közterhet különbség nélkül, egyenlően és arányosan viseli. A közteherviselés hazánk jogfejlődésben itt került először definiálásra. A közteherviselés alapvető szabályait ma a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. év CXCIV. törvény V. fejezete határozza meg, de alaptörvényi szinten is említésre kerül: nemzeti alapokmányunk XXX. cikk (1) bekezdése szerint, teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.

A sajtótörvényről szóló 1848. évi XVIII. törvénycikk 1. § kimondta, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti, ezzel eltörölve az előzetes cenzúrát. Ez lényegében a véleménynyilvánítás első generációs alapjogának, illetve a sajtószabadságnak a kodifikált deklarációja, ami az Alaptv. IX. cikk (1)-(2) bekezdésében is megjelenik, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényben. Fontos különbség, hogy az 1848. évi XVIII. törvénycikk tartalmaz ún. sajtóvétségeket, amelyek között szerepel a rágalmazás is, melynek definiálása és szankcionálása ma a Büntető Törvénykönyvben található.

A magyar egyetemről szóló 1848. évi XIX. törvénycikk 2. § rendelkezett az oktatás és tanulás szabadságáról, ami szintén megjelenik a ma hatályos Alaptv. XI. cikk (1)-(2) bekezdésében.

Magyarország szuverenitását a török megszállást követően a Habsburgok tépázták meg, és bár hazánk az áprilisi törvények által nem vált teljesen szuverén országgá, mégis jelentős lépésnek tekinthetők függetlenségünk szempontjából. Önállóságunk és önrendelkezésünk kivívása ugyanúgy fontos volt a nemzeti érzelmű honfitársaink számára az 1800-as években, ahogy a XXI. században. A nemzeti szuverenitás rögtön az Alaptv. elején, a B) cikk (1) bekezdésében jelenik meg, miszerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A 2022. évi országgyűlési választási kampányt külföldről közvetlenül érkező pénzekkel igyekeztek befolyásolni, ami súlyosan sérti hazánk szuverenitását és politikai autonómiáját, valamint nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Annak érdekében, hogy a jövőben hatékonyabban tudjuk elhárítani a függetlenségünket célzó támadásokat, a parlament elfogadta a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvényt, ezzel létrehozva a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amely államunk szuverenitásának érvényesülését hivatott felügyelni. Ezzel párhuzamosan a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi. C. törvény is kiegészült a 350/A. §-szal (választói akarat tiltott befolyásolása), ami kimondja, hogy a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölő szervezet azon tagja, felelős személye vagy vezető tisztségviselője, valamint a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölt, aki tiltott külföldi támogatást, vagy e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A 1848-as áprilisi törvények mélyrehatóan és tartósan formálták Magyarország politikai, jogi és társadalmi arculatát. Bár a szabadságharc leverése után sok reformot eltöröltek és az ország a Bach-korszak elnyomásába kényszerült, néhány kulcsfontosságú intézkedés, mint a jobbágyok felszabadítása és a közteherviselés, továbbra is életben maradt, vagy ebben az időszakban került bevezetésre.

A Bach-korszak elmúltával, különösen a kiegyezés által, az áprilisi törvények közjogi rendelkezései újra fontos szerepet kaptak. Az államszerkezet meghatározásáról szóló 1848. évi III. törvénycikk évtizedekig alapja volt a magyar közjognak, egészen az 1949-es alkotmányig, a miniszteri felelősséggel kapcsolatos szabályozások pedig gyakorlatilag 1973-ig hatályban maradtak. A parlament működése szintén változatlanul folytatódott 1885-ig, a főrendi tábla reformjáig, míg a helyhatósági választások szabályait már 1870-ben módosították. A sajtószabadságról szóló törvény 1914-ig, a bevett felekezetek egyenjogúságáról szóló XX. törvénycikk pedig 1947-ig volt hatályban.

A gróf Széchenyi István által vizionált, Budapest központú infrastrukturális fejlesztések máig megfigyelhetők, ami nem csupán a városképen, hanem Magyarország gazdasági és társadalmi előrelépésén is nyomot hagyott.

Összességében, az áprilisi törvények és azok következményei kulcsfontosságúak voltak Magyarország modernizálásában, a jogrendszer evolúciójában és a társadalmi átalakulások elősegítésében, hatásuk pedig évtizedeken, sőt évszázadokon átívelő jelentőséggel bír.

Forrás: alaptorvenyblog.hu

Fotó: Civilek.info / CÖF-CÖKA ünnepi megemlékezés a Bem-szobornál, 2024. március 15.