Szögezzük le a legelején: a Most vagy soha! egy kalandfilm, amely ezzel a felirattal kezdődik: »Ahogy történt és ahogy történhetett volna«. Itt már be is fejezhetnénk ezt a tréfás párbeszédet, de folytatom.
„Üzenet a történelmi hűség miatt okoskodóknak,
akik között Széchenyi-díjas történész éppúgy akad, mint balos filmkritikus és önjelölt hobbitudós…
Szögezzük le a legelején: a Most vagy soha! egy kalandfilm, amely ezzel a felirattal kezdődik: »Ahogy történt és ahogy történhetett volna«. Itt már be is fejezhetnénk ezt a tréfás párbeszédet, de folytatom.
Az persze önmagában tragikomikus, amikor a patriotizmussal nehezen vádolható haladár sajtó felkent kritikusai aggódnak bármiféle történeti hűség és a magyar történelem »lábbal tiprása« miatt. Azok, akik máskor fennhangon hirdetik a művészi szabadság megkérdőjelezhetetlenségét, fekete Kleopátrákat és fehér Othellokat ünnepelve. De ők azok is, akik szerint teljesen korhű és tetsző a Bridgerton című Netflix-borzalom is, amely – az eltörléskultúra szent zászlaja alatt vonulva – Sarolta angol királyné udvarát úgy ábrázolja, hogy abban szinte minden angol arisztokrata távol-keleti vagy fekete. Na ezek handabandáznak most átszellemülten a Most vagy soha! fiktív szereplőiről és kitalált történetszáláról – sommás véleményt sziszegve.
Vicces, hogy épp a dollármédia vádolja történelemhamisítással a Petőfi-filmet
Ha lehet, még náluk is eggyel rosszabbak a hangosan kesergő valódi történészek, akik együgyű szakbarbárként képtelenek felfogni, hogy egy kétórás film írásakor, készítésekor millió egyéb szempontot is figyelembe kell vennünk, s bizony élnünk kell a történetmesélés folyamán a sűrítés, a leegyszerűsítés vagy épp a felnagyítás filmnyelvi eszközeivel.
Ettől válik ugyanis izgalmassá, érthetővé, átélhetővé és szerethetővé egy történet, vagy épp egy történelmi hős karaktere.
Nem arról van szó tehát, hogy a forgatókönyv írásakor megspóroltuk volna az időt, s ne olvastunk volna el egy fél könyvtárnyi történeti munkát, s hogy ne tudnánk tűpontosan válaszolni a történész urak felvetéseinek jelentős részére, csak hát a történelem ismeretéből még nem következik egyenesen egy nézhető film. Alig merem magam elé képzelni, mit szólhattak a tudós és kritikus urak az alábbi arcátlan skandalumokhoz, kérem, legyenek most erősek.
Az Egri csillagok gonosz Jumurdzsákja nem is létezett, ahogy Bornemissza Gergely feleségét sem Cecey Évának hívták.
A Kőszívű ember fiaiból megismert Baradlay család Jókai kitalációja csupán, állítólag Irányi Dániel ihlette Ödön alakját.
A Gladiátor című filmben szereplő Commodus római császár a valóságban nem ölte meg az apját Marcus Aureliust, ahogy a Maximus nevű gladiátor sem létezett.
A Titanic szerelmespárja: Rose és Jack is kitaláció csupán.
Napestig lehetne sorolni a példákat, és mégis: ezek a filmek mindannyiunk lelkéhez közel állnak, s bizony szegényebbek lennénk nélkülük.”
Kiemelt kép: Facebook/Rákay Philip
