A gyermektelenség problémája nem csupán politikai kérdés, hanem minden társadalomra hatással van, mégis Magyarország az egyetlen ország, amely foglalkozik a jelenséggel.

Mi az igazság: túlnépesedik a bolygónk vagy épp ennek az ellenkezőjétől kell tartanunk: az igazi társadalmi katasztrófát az okozhatja, hogy húsz éven belül összeomlik a népesség? Stephen J. Shaw, a „Születési szakadék – Gyermektelen világ” című dokumentumfilmében erre ad választ, és alaposan megkongatja a vészharangot.

Nők, menyasszonyok, anyák – Tervekből valóság?! címmel tartott nemrég konferenciát a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol Stephen J. Shaw, a „Születési szakadék – Gyermektelen világ” („Birthgap – Childless World”) című filmjét mutatták be, amit a rendező előadása, majd egy szakmai kerekasztal-beszélgetés követett.

A konferencia kezdetén Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet elnöke, majd Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója köszöntötte a vendégeket.

Előadásában Stephen J. Shaw hazánk családbarát hozzáállását, és a magyar családpolitikát méltatta, amely számos intézkedéssel ösztönzi a gyermekvállalást. Hangsúlyozta, a gyermektelenség problémája nem csupán politikai kérdés, hanem minden társadalomra hatással van, mégis Magyarország az egyetlen ország, amely foglalkozik a jelenséggel. Véleménye szerint hazánk azért sikeres a termékenységi ráta növelésében, mert segíti, hogy minden vágyott gyermek megszülethessen.

Az előadást és a kerekasztal-beszélgetést követően Stephen J. Shawval a filmben látottakról, a társadalmak lehetséges jövőképéről és arról is beszélt a Mandinernek, hogy miként tudnánk elkerülni a demográfiai katasztrófát, ahol a játszóterek üresen állnak majd, míg az idősotthonok pedig tele lesznek.

A „Születési szakadék – Gyermektelen világ” című dokumentumfilmben elhangzik, hogy a túlnépesedő bolygóról szóló előrejelzések évszázadok óta velünk vannak. De többször felmerült az utóbbi időben, hogy ezek tévesek lehetnek.

„1968-ban mutatkozott meg a statisztikákban először Németországban ez a tendencia, majd 1971-ben az Egyesült Államokban is felfigyeltek erre. Majd 1973-ban és 1974-ben Japánban, Svájcban és Olaszországban is megfigyelték ezt a jelenséget. Kijelenthető, hogy 1973 és 1974 fordulóján egy éles változás történt a csökkenésben. A két- vagy háromgyermekesek számát illetően között nem volt változás, ugyanakkor a húszas éveikben járó gyermektelen fiatalok, nem vállaltak ebben az időszakban gyermeket, elkezdték kitolni ennek az időpontját. Ebbe közrejátszott az 1973-as olajválság okozta gazdasági válság” – mondta el Stephen J. Shawval, hozzátéve: miután a gazdaság helyzete normalizálódott a válság után, a gyermekvállalási kedv nem állt vissza a korábbi állapotára, megmaradt ebben az anomáliában.

„Rövid idő alatt kialakult, hogy a nők a húszas éveikben nem vállaltak gyermeket, így egyre többen kezdtek kicsúszni az időből”.

Arra a kérdésre, hogy a társadalmak miként reagáltak erre az új jelenségre, Stephen J. Shawval a következőket válaszolta: az említett országok még ekkor nem is realizálták ezt a helyzetet, hiszen a demográfiai folyamatok csak idővel éreztetik a hatásukat.

„Először fel sem tűnt, hogy kezdetét vette egy negatív eseménysorozat, hiszen pozitív fejlemények is lezajlottak: egyre több nő jelent meg például a munkaerőpiacon. Ezzel párhuzamosan csökkenni kezdett az álláskeresők száma is, mivel mindenki talált munkát, mert a nyugdíjba vonuló munkaerőt pótolni kellett”.

Arra pedig kezdetben sokan legyintettek, hogy bezárt egy-egy óvoda vagy iskola, mert csökkent a gyermekek száma, mutatott rá a szakember.

„Azonban most már mindez 50 éve tart, és már megjelentek az első komolyabb problémák is. A munkaerő látványosan csökken, miközben a nyugdíjasok száma nő. Abból a generációból, ahol csökkent a gyermekek száma értelemszerűen kevesebb szülőképes korú nő került ki, és ez az olló az idő előrehaladtával fokozatosan szűkül. Ezért láthatunk napjainkban egyre több idős embert magunk körül, miközben a játszóterek pedig elnéptelenednek. A demográfusok ezt már 30 éve látják, de nem olyan könnyű ezen változtatni” – mondta Stephen J. Shawval.

A szakember adatelemzőként dolgozott évekig, és jövőbe mutató jelentésekkel foglalkozott sokáig.

„Német cégekkel is dolgoztam együtt, és 2016-ban kerültek olyan adatok a kezembe, amelyeken megdöbbentem. Az előrejelzések gyors népességcsökkentést prognosztizáltak. Közben minderről alig beszéltek. Pedig a demográfiai adatokból kirajzolódott, hogy amennyiben nem változtatunk, akkor 20 év múlva nem lesz eladó, nem lesz vevő. Miközben rohamosan nő az eltartottak száma. Minden szám negatív irányba mutat” – mondta.

„Ha választanom kellett volna abban a pillanatban, hogy egy meteor csapódjon be a Földre vagy a népességszám csökkenjen, akkor lehet egy kisebb meteort választottam volna. Mert – kis túlzással – még az sem okozna akkora problémát, mint ez a demográfiai törés. Először könyvet akartam írni minderről, de a fiam lebeszélt erről, mondván a fiatalok dokumentumfilmeket néznek” – mondta el, hogyan született a filmkészítés ötlete.

„Kezdetben úgy terveztem, hogy felkeresek pár országot, de mikor sorra nyíltak meg a személyes beszélgetések során az interjúalanyok, akkor beláttam, el kell menni a falig. Mert bár az nem változik, hogy ki mennyi gyermeket szeretne, vagy hogy csökkenne a születések száma, ugyanakkor egyre nő azoknak a nőknek, családoknak a száma, akik végül gyermek nélkül maradnak, pedig korántsem így tervezték”.

A szakember szerint a megoldás pedig alulról, az egyének és a családvédő közösségek szintjéről fog vélhetően érkezni.

„Magyarországon bár jók a családpolitikai intézkedések, de ezek sem elegek önmagukban ahhoz, hogy a már említett tendenciának gátat szabjanak” – tette hozzá a „Születési szakadék – Gyermektelen világ” című dokumentumfilm rendezője.

Arra a felvetésre, hogy bő egy évtizede olyan hangok is megjelentek, miszerint azzal védjük a bolygót, ha nem vállalunk gyermeket, a szakember a következőket válaszolta: ezek az új tendenciák ahhoz járulnak hozzá, hogy a fiataloknál még inkább késleltessék a gyermekvállalást.

„Egyeseknél ez egészen addig tartat, míg kifutnak az időből. Az említett hangok már a ’70-es években megjelentek, akkor azt hirdették, hogy túlnépesedik a Föld, nem lesz elegendő élelmiszer, víz, ezért védeni kell a környezetet. Ez mára odáig jutott, hogy akadnak olyan körök, akik azt hirdetik, hogy a nők nem akarnak valójában gyermeket, a gyermekvállalás valójában a férfiak akarata” – mondta Stephen J. Shawval.

A teljes interjú a Mandiner oldalán érhető el.

Borítókép: Játszótér látványterve Budapest belvárosában
Forrás: Belváros-Lipótváros Önkormányzata