Rónaszéki János atya Horváth Zoltán plébánossal karöltve e hónapban indította útjára a Franciscus Alapítványt, melynek célkitűzése, hogy Ferenc pápa teológiai munkásságát és egyházképét közismertté tegyék az Egyházon belül, így a Szentatya hazai megítélésén javítsanak. Interjú.

Janó atya szerint ahhoz, hogy Ferenc pápát megérthessük, kulcsfontosságú ismernünk azt a teológiai hátteret, amiből érkezett, így a latin-amerikai egyház négy-öt évtizeden át tartó megújulását is. Szinodalitás, egyházszakadás, meleg párok megáldása és a fiatalok megszólítása – kimerítő interjú aktuális egyházi kérdésekről.

Miért fontos számodra Ferenc pápa személye, és az, hogy az ő teológiai munkásságát gondozd?

Ferenc pápa volt az első, akinek a megválasztására emlékszem. Fiatal kamasz voltam, és már az első megszólalásai megérintettek. Egy időben a reggeli miséken mondott prédikációit minden nap közzétették, én pedig elkezdtem ezeket olvasni. Éreztem, hogy másfajta szemléletet képvisel, olyan lelkiséget, amivel még nem találkoztam. Hitelesnek és igaznak éreztem az általa mondottakat, és egyre többet olvastam tőle. Elmondhatom, hogy a szemináriumi évek során a legtöbb lelki fejlődést Ferenc pápa adta nekem. Később a szakdolgozatomat is az ő teológiai, szellemi hátteréről írtam, amely Magyarországon kevésbé feltárt téma. Nagy öröm volt számomra, hogy egyszer személyesen is találkozhattam a Szentatyával a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus során. A pápai misén diakónusi szolgálatot teljesítettem, így Ferenc pápa mellett lehettem végig. Az asszisztencia tagjaival kezet is fogott, és ez a rövid pillanat életre szóló élmény volt számomra.

Az egész jelenléte természetességet sugárzott, érződött, hogy Isten működik általa.

Mikor tavaly áprilisban hazánkban járt, arra buzdított minket, hogy legyünk kezdeményezőek, és bátran kockáztassunk. Így jött az a gondolatom, hogy milyen jó lenne létrehozni egy alapítványt azzal a céllal, hogy az ő teológiáját, egyházképét elmélyítsük. Lelkivezetőmmel, Horváth Zoltán terézvárosi plébános atyával aztán meg is alapítottuk a Franciscus Alapítványt, melynek vezetői, munkatársai és önkéntesei főként cserkész, valamint regnumi felnőttek és fiatalok. Az Alapítvány – mely elkötelezett a keresztény-katolikus értékrendek mellett – elsődleges célja Ferenc pápa szellemi, azaz lelki és teológiai örökségének gondozása, és az ehhez kapcsolódó és ebből fakadó missziós – lelkiségi és társadalmi – tevékenységek támogatása és megvalósítása. Nagy tervünk, hogy szeptemberben nyitunk egy alapítványi, nonprofit keresztény, missziós kávézót a 5. kerületben, a Ward Mária Iskola üzlethelyiségében, Café Francesco néven, amely találkozási helyül szolgálna majd keresztény fiataloknak, illetve helyet adna hittel, egyházzal kapcsolatos beszélgetéseknek is.

Fő motivációnk az alapítvánnyal, hogy Ferenc pápa megítélésén javítsunk.

A róla kialakult kép kicsit eltorzult hazánkban, mondhatjuk, hogy ,,karaktergyilkosság” áldozata lett, mivel sokan – pejoratív értelemben véve – egy liberális vezetőt látnak benne.

Ez azonban egyáltalán nem igaz. Aki olvassa vagy hallgatja a beszédeit, annak teljesen világossá válik, hogy egy kifejezetten konzervatív emberről van szó. Ferenc pápa nem az Egyház tanításának tartalmi megváltoztatásával, hanem stílusával, beszédmódjával hoz újdonságot és nyitottságot, miközben mindvégig megőrzi a konzervatív értékeket. Azt látom, a 21. században ez az Egyház útja. Változtatnunk kell a kommunikációnkon, ki kell mennünk a perifériákra, szembesülni a társadalmi kérdésekkel, és jelen lenni az emberek között, miközben a katolikus értékrendet megőrizzük. Célom, hogy Ferenc pápa egyházképét, stílusát az Egyházon belül is közismertté tegyem. Erre szolgál eszközül a Franciscus Alapítvány.

Említetted, hogy megvizsgáltad Ferenc pápa teológiai háttérét, és fontosnak tartod, hogy tisztában legyünk ezzel, ha meg akarjuk érteni a munkásságát. Beavatnád az olvasókat is?

Sokan azt gondolják, hogy 2013-ban valami különös dolog történhetett az Egyházban, hiszen XVI. Benedek lemondott, és a semmiből előjött egy latin-amerikai valaki, aki hirtelen Szent Péter trónjára került. Ferenc pápa ismeretlen volt az európai hívek számára, sokan komolytalannak tartották. Ha azonban kicsit utána olvasunk, ki is ő valójában, rádöbbenünk, hogy nemcsak, hogy ismert, hanem igen jelentős személy volt ő már a megválasztása előtt is a latin-amerikai egyházban, amely a 20-21. században nagy átalakuláson ment keresztül. A 40-50 éven át tartó folyamat jelentős változásokat hozott, az egész világegyház Latin-Amerikára figyelt, ahol a helyi egyház próbált a saját lábára állni, a Katolikus Egyház önálló, latin-amerikai sajátosságokat magán hordozó részegyházaként megfogalmazni identitását. A megújulási folyamat a Latin-Amerikai Püspökök Tanácsa (CELAM) vezetése alatt történt, melynek elnöke 2005-2011 között épp Bergoglio, Buenos Aires érseke, a későbbi Ferenc pápa volt.

Ferenc pápa teológiájának legfontosabb hangsúlya a népteológia, ami a felszabadítási teológiai irányzatnak egy sajátos argentin változata. Latin-Amerika egy szegény térség, rengeteg a társadalmi igazságtalanság, hatalmas a különbség a különböző társadalmi rétegek között. A helyi teológusok az előző században rádöbbentek arra, hogy az Egyháznak valahogy válaszolnia kell ezekre a kihívásokra. A felszabadítási teológia úgy hirdeti a krisztusi megváltást az embereknek, hogy ne csupán lelki dologról legyen szó, hanem a megváltás kihasson a társadalmi helyzetekre is. A krisztusi megváltás felszabadító erejét hivatott elvinni a társadalom perifériájára szorult szegényeknek. Sajnos a későbbiekben negatív irányzatai is elterjedtek ennek a teológiának, osztályharcjelleget kapva.

A nép teológiája a felszabadítási teológiának kifejezetten argentin változata, amely már nem csak a társadalmi rend helyreállítását célozza; Isten népét helyezi a középpontba, és azt keresi, hogy hogyan lehet az evangéliumot egy adott nép kultúrájába meghirdetni. Aktuális kérdés ez, hiszen a kultúra folyamatosan változik, és az Egyháznak meg kell találnia az evangelizáció új útjait. A népteológia nem spekulatív vagy elvont, hanem a hétköznapi életet érintő, és fontos szerepet kap benne az emberek hitérzéke is.

Ferenc pápa, amikor közvetlenül megszólítja az embereket, amikor a szegény egyházról beszél, a latin-amerikai megújulásnak a termékét hozza el a világegyház számára,

és olyan látásmódot kínál fel, ami abban a térségében már megszületett, de az európai világ egy részének még ismeretlen.

A teljes cikk a 777 blogon olvasható!

Kiemelt kép: Rónaszéki János (Katona Flóra)