Évszázadok emlékeit, nemzedékek történeteit nyelte el az erdélyi Bözödújfalu helyén a Ceaușescu-korszakban létesített tó; most új emlékhely segít a sebek begyógyulásában.
A Maros megyei Erdőszentgyörgytől öt kilométerre, a Küsmöd-patak völgyében letelepülő családok alapították Bözödújfalut. Első okiratos említése 1566-ból származik, s a leírások alapján már a középkorban volt temploma; később a meglévő istenháza helyett 1740-ben fatemplomot, majd 1784-ben kőtemplomot emeltek.
Az utóbbi tornya éveken keresztül nyújtózott árván az ég felé a kommunista falurombolás, elárasztás következtében létrejövő hatalmas tó közepén.
A hajdani település helyén szétterülő víztükörből kimagasló csonka torony szívszorító látványa örök szimbólumává vált a Ceaușescu-korszak borzalmainak.
Azóta a Bözödi-tó néven is ismert Bözödújfalusi-víztározó a turisták és a horgászok egyik kedvenc helye lett, amelynek vizében a fürdőzők és a kikapcsolódni vágyók egyaránt örömüket lelik. Sokan nem is sejtik, hogy megannyi elveszett álom, derékba tört élet, hátrahagyott emlék és kioltott remény lapul a tó mélyén.
A víz alatt szomorú emberi sorsok, egykor virágzó gazdaságok, gyermekkori és családi ünnepek, szerelmek, születés és halál emléke nyugszik.
Bözödújfalu a 17. századtól az erdélyi szombatosok felekezetének egyik központi helye volt, mígnem 1868-ban zömük zsidó hitre tért át. Nagy részüket aztán a következő században a németek koncentrációs táboraiban pusztították el. A falut 1910-ben még hétszázan lakták, túlnyomórészt magyarok. A meglévő katolikus és unitárius temploma, illetve a zsinagóga mellé 1939-ben egy ortodox templomot is elkezdtek építeni, ám végül sosem fejezték be, 1990-ben pedig egyszerűen elbontották.
A település mindig is híres volt egyedülálló vallási közösségéről: római katolikusok, unitáriusok, reformátusok, görögkatolikusok, szombatosok és román ortodoxok éltek együtt békességben, összetartásban, egymást segítve.
Ezt a már-már idilli állapotot szüntette meg a hatalom szava: 1988-ban befejezték a közeli gát építését, majd a Ceaușescu-rendszer bukása előtt egy évvel elárasztották a falut.
A 625 méter hosszú és 28 méter magas völgyzáró gátat a diktatúra utolsó éveiben kezdték el építeni. A hivatalos álláspont szerint a gáthoz tartozó vízgyűjtő tavat árvízvédelmi célból hozták létre, ám ez sokak szerint inkább a tervezett falurombolás előhírnökének számított. Eredetileg ugyanis ideiglenes víztározót terveztek a területre, amely a Kis-Küküllő és a Küsmöd-patak árvízhullámait fogta volna fel, és nem árasztotta volna el Bözödújfalut. Kormányrendelettel azonban leállították a beruházást. A munkálatok folytatása előtt a gátat áttervezték, és a mögötte létrejövő mesterséges tó medrébe Bözödújfalu területe is bekerült.
A lakosság kitelepítése 1985-ben kezdődött. Kilenc év kellett ahhoz, hogy Bözödújfaluból Bözödújfalusi-víztározó legyen.
A családok csónakkal, kenuval, a magasabban lakók utánfutóval hordták el az életüket.
A település lakóinak megalázottságát tetézte, hogy szenvedéseikért nevetségesen kevés kárpótlást kaptak az államtól: tíz- és harmincötezer lej közötti összegeket szabtak ki a hatóságok, de egy Dacia személygépkocsi is legalább hetvenezer lejbe került.
1994-re a falu a két templomával együtt víz alá került, mindössze tizenkét ház menekült meg az elöntéstől, amelyekben a mai napig laknak. A helyi legendárium szerint amikor végleg ellepte a víz Bözödújfalut, a tavasszal érkező fecskék a fészküket keresve hetekig köröztek a tó fölött.
A lakók egy részét – főleg az időseket – a szomszédos Erdőszentgyörgyre költöztették, a többieket pedig Erdély-szerte több mint harminc településre helyezték át. Kerültek Hármasfaluba, Havadtőre, Gyulakutára, Fületelkére, Bözödre, Etédre, Kőrispatakra; voltak, akik a Kis- és a Nagy-Küküllő mentén telepedtek le, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Segesvár és Marosvásárhely környékén; s akadtak, akik a Nyárád mentére húzódtak. Sőt, még olyanokról is tudni, akik egészen messzire vándoroltak: Magyarországon, Ausztriában, Izraelben és Ausztráliában is élnek egykori bözödújfaluiak.
A tragédia nyomán több százan váltak otthontalanná. A kitelepítettek hiába találtak új lakóhelyet, lélekben mindannyian bözödújfaluiak maradtak.
1995-ben Sükösd Árpád egykori bözödújfalui lakos közbenjárásával siratófalat építettek a víztározó mellé, oda, ahol egykor a falu – a vízből 1996-ban kiemelt – első világháborús emlékműve állt.
E szavak őrzik az egykori település emlékét: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikusok, unitáriusok, görögkatolikusok és székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Itt gyűlnek össze minden év augusztusának első szombatján a település elszármazottjai beszélgetni és megemlékezni a falujukról.
A siratófal mellé harangot és haranglábat, valamint egy kopjafa falut is állítottak, amelyet a Kárpát-medencében élő fafaragók készítettek, és házszám szerint, utcáról utcára tükrözi az egykori települést.
Az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban egy emlékszoba hirdeti Bözödújfalu létezését, maketten tekinthető meg a valamikori településkép, és a templom régi harangja is megkongatható.
A tó vizéből kimagasló, a falurombolás jelképévé váló torony 2014-ben omlott össze.
Persze nem egyik napról a másikra – a régi templomok az évek során egyre rosszabb állapotba kerültek. A helyi, főként roma lakosok alacsony vízállásnál falaikból elhordták a köveket, 2009-ben pedig egy nagy viharban összedőlt a barokk katolikus templom tornyának a teteje. E csonka torony szívfacsaró látványa örökre az emberek emlékezetébe égett.
Az a szóbeszéd járja, hogy valakik még a templom csúcsán lévő keresztet is el akarták lopni, mert azt feltételezték, hogy a gömbből megtudhatják, hol rejtették el az egyház kincseit. Végül sikerült megmenteni, s a restaurálása után Erdőszentgyörgyön állították ki. Szintén ide került a Madonna-szobor is, amely Erdély legértékesebb Mária-emlékei közé tartozik.
A torony 2014-es leomlása után megszülettek az első tervek arról, hogy a tó szélén egy új emlékjelet, egy jelképes templomot kellene építeni. Az egykori lakosok ugyanis attól tartottak, hogy a településnek még a híre is elvész, ha nincs hírnök, amely emlékeztetne rá.
2017-ben a tározó vízszintjét több mint nyolc méterrel csökkentették, mert a vízben álló irányítótornyot a gáttal összekötő híd egy része leszakadt. Így újra láthatóvá váltak az egykori település maradványai.
Az Összetartozás templomának keresztelt épület munkálataihoz 2018 őszén kezdtek hozzá, ám az anyagi források hiánya, majd a pandémia évei késleltették az építkezést. A munkálatok 2023-ban indultak újra.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere úgy fogalmazott: „A közadakozásból felépített istenháza az elárasztott település valamennyi felekezetét képviseli, ezért hívják Összetartozás templomának.” Kanadától Ausztráliáig számos országból érkeztek adományok, illetve az erdélyi és az anyaországi adakozók mellett Maros megyei és magyarországi önkormányzatok is támogatták a munkálatokat. Csibi szerint az adományok végértéke 200 és 300 ezer euró között van.
A régi katolikus templomra emlékeztető épület a tó partján épült fel, nyílászárók és tető nélkül. 2024 márciusában – mintegy koronaként – felkerült a toronysisak is a templom tetejére. A különleges, faszerkezetű, üveggel fedett tetőre várhatóan egy alsó bádogborítás is kerül majd.
Az erdőszentgyörgyi önkormányzat ígéretei közt szerepel az is, hogy az egykori faluvégen található emlékparktól a templomig vezető utat korszerűsítik, így ez a néhány száz méteres szakasz is szerepel a most kezdődő, az utcák aszfaltozását célzó önkormányzati projektben.
Ezzel, úgy tűnik, megvalósult egy régi álom, s elkészült az Összetartozás temploma, amelynek ünnepélyes felavatására augusztus 3-án kerül sor ökumenikus istentiszteleten a bözödújfaluiak évenkénti találkozóján.
A köznyelvben romániai falurombolásként, hivatalosan falurendezési tervként ismert program egy 1988–89-ben zajló település- és népességrendezési elképzelés volt a Román Szocialista Köztársaságban. A program hivatalos kezdetének 1988. április 29-e tekinthető, amikor Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár bejelentette az úgynevezett településszisztematizálási tervet. Bár a program célja hivatalosan a településrendezés volt, a román vezetés részéről a magyar és a német nemzetiség visszaszorítása, valamint általában a hagyományos társadalmi viszonyok felszámolása is egyértelmű politikai szándék volt. A pusztító folyamatoknak az 1989 decemberében kitörő forradalom és a kommunista diktatúra bukása vetett véget.
Borítókép: A bözödújfalusi katolikus templom 2008 novemberében
Forrás: Wikipédia
