A Nemzet Művésze ma ünnepli 75. születésnapját, aki Orbán Viktorról is véleményt mond.
Azt kívánnám az egész világnak, hogy azonnali hatállyal fejeződjön be minden háború, mert a vérontásnak nincs semmi értelme – hangsúlyozta Reviczky Gábor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, aki ma ünnepli hetvenötödik születésnapját. Reviczky Gábor a hirado.hu-nak adott nagyinterjúban többek között a színjátszás és a természet iránti szeretetéről, a rákkal való küzdelméről beszélt, és a horgászat nagyköveteként azt is elárulta, mit kívánna, ha kifogná a csodatévő aranyhalat.
– Művészi teljesítményével már ifjúkorában beírta nevét a legnagyobbak közé, ám arról kevesebb szó esik, hogy ön a vadászat, a horgászat és a magyar erdők nagykövete is.
– A vadászatnak három nagykövete van, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és én, a horgászatnak tizenkettő, a magyar erdőknek pedig egyedül én vagyok a nagykövete. Pici korom óta kötődöm a természethez, Tatabányán születtem, akkoriban nagyon szegény volt mindenki, nem tudtak nekünk játékokat venni, a saját fantáziánkra szorultunk. Mindennap felmentünk a turulmadárhoz és a nagy szédítőre. Közel folyt az Által-ér, ami akkor még szabályozatlan folyó volt, bicskával vágtunk mogyorófavesszőt, azzal horgásztunk. Ma sem akarom elhinni, hogy ötvenháromban négyévesen egyedül mentem horgászni, a fiamnak ebben a korban eszébe se jutott ilyesmi, pedig itt laktunk már a Kis-Duna partján – mesélt szenvedélyéről Reviczky.
A színész elmondta, hogy melyik hal a kedvence és hogy kell igazán jó halászlevet készíteni.
„Nagy kedvencem a tiszai harcsa, minden novemberben, amennyiben ráérek, elmegyünk Pisti barátommal egy hétre Tiszaderzs környékére és megfogjuk a karácsonyi harcsát, de azt nagyon meg kell ám tisztítani, az ember még sajnálja is azokat a részeket, amiket ki kell belőle vágni. Pisti mindig készít egy alaplevet, legutóbb egy húsz- és egy harminckilós harcsa törzséből és fejéből csinálta. Én hazahoztam az alaplevet, és itthon tettem bele a nyers szeleteket. Elképesztően finomra sikerült! Sokan mondják, hogy ponty nélkül nem lehet hallevet csinálni. Dehogynem!”
A munkája a fővároshoz köti, mégsem Budapesten él a művész.
„Ha nem lennék színész, a város közelébe se mennék. A filmekkel persze kint vagyunk a természetben, de a színház területén a budapesti intézmények képviselnek komoly színvonalat. Bár itt is egyre rosszabb a helyzet, mert a rendezői színházak nem teszik lehetővé, hogy a színész mehessen előre, fejlődjön. Pont fordítva gondolkodnak! A színészeknek kellene olyan szerepeket keresni, amelyekben boldogok, el kellene érni, hogy fürödjenek a szerepben, szerintem erről szól a színház, és nem a rendezői önmegvalósításról”.
A színészek többségének van szerepálma, Reviczky Gábor azonban ebben is különbözik a többségtől.
„Sohasem vágytam szerepekre. Ez a színészek nagy tévedése, mert ha meg is élik ezt, a nagy vágyakozásban megkapják például a Hamletet – mert általában ezt akarják –, többnyire bukás a vége, rosszak lesznek benne. Egy valakinek viszont sikerült ez: Cserhalmi Gyurinak, Tyutyunak, amikor Debrecenben játszottunk, ő Hamlet volt, én pedig Claudius”.
Színészi hivatásáról is vallott: „Előttem nem volt színész a Reviczky családban, zenészek viszont sokan voltak. Már általános iskolában eldőlt. Hetedikben a nyolcadikos ballagóknak előadtunk egy mesejátékot, ami a szokásos sémára épült, három testvér közül a legkisebb nyerhette el a királynő kezét. Mi nem feleltünk meg a királynőnek, leszerepeltünk, kimentünk a színpadról. Az öltöző legalább hatvan méterre volt, rohant utánunk az ügyelő, hogy menjünk vissza, mert még mindig tapsolnak. Ez volt a döntő pillanat, éreztem, hogy efelé kell tendálnom”.
„Mindig szerényen hajlok meg, nem úgy, mint sok kolléga, akik úgy ünnepeltetik magukat, mintha ők teremtették volna a földi életet. Volt olyan színész is, aki a premierre megvett nézőket hozott, akik olyan virágokat dobáltak a színpadra, amit a színész vásárolt” – mesélt a műhelytitkokról a művész.
Reviczky betegségét sem titkolta el soha, most pedig egy ország drukkol azért, hogy gladiátorként győzze le a rákot. A bajok kezdetéről is kendőzetlenül vallott:
„Nem vettem tudomást a betegségemről. Egyik napról a másikra elkapott. Elküldtek MRI-re, sima CT- re, csont-izotópvizsgálatra, nem akartam kemoterápiát, mivel a prosztatarákot tablettákkal lehet gyógyítani. Ekkor még úgy tudtam, nincs áttét, az MRI-n már mondták, hogy bajok vannak, majd elmentem a PET CT-re, azokon a lemezeken már a vak is látja, hogy hányféle rákom van. Három bordámon voltak zöld foltok, nyaki nyirokmirigyrák, a prosztata környéki nyirokmirigyrák és a gerincem tövében csontrák. A csontráktól nincs borzalmasabb, nem akarok üvöltve meghalni, vállaltam a kemót. Az első három olyan volt, mintha vitamininjekciót kaptam volna. A negyediknél és az ötödiknél kicsit rosszul voltam, a hatodik után olyan beteg lettem, mint még soha. Nem tudtam autót vezetni, elájultam a teraszon”.
Arról, hogyan vészelte túl mindezt, Reviczky a következőket mondta: „Arkagyij Petrov úgy véli, a teremtővel csak személyesen lehet kapcsolatba lépni. Ő többféle rákból is kigyógyult, a teremtő segítségével. Most akarom elolvasni a könyvét, amely arra tanít, hogyan lehet a teremtővel kapcsolatba kerülnünk. A hazai követői már fogak kinövesztésével is próbálkoznak, de ezzel a kínaiak is foglalkoztak”.
A színész közéleti kérdésekben sem szokta véka alá rejteni a véleményét, azt is elmondta, hogy látja most hazánk helyzetét:
„Ki kell tartanunk! Most Magyarországnak van egy rendkívül tehetséges miniszterelnöke, Orbán Viktor. Hiába irkál bárki bármit.
Kétségtelen, hogy vannak apró elferdülések, meggazdagodott baráti körök, de az állam végre visszavásárolja a szocialisták által külföldiek számára elherdált cégeket, úgyhogy egy esetleges kormányváltás esetén se kerülhessen a nemzeti vagyon idegen kézbe, mert azok csak kizsákmányolják az embert. Semmit sem teremtenek. Annak idején a győri téglagyárat is csak azért vette meg egy osztrák cég, hogy a saját termékeit el tudja adni, hogy ne legyen konkurense. És akkor be kellett zárni a téglagyárat.”
Végül azt is megválaszolta, mit kívánna, ha kifogná a csodatévő aranyhalat: „Azt kívánnám az egész világnak, hogy azonnali hatállyal fejeződjön be minden háború, mert a vérontásnak nincs semmi értelme”.
A teljes interjút a Híradó.hu-n lehet olvasni
Borítókép: Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója átadja a Karinthy-gyûrût Reviczky Gábornak
Forrás: MTI/Kovács Attila
