A katolikus néphagyományban nagypéntek mindig is a szigorú böjt és a gyász napja volt, Húsvétkor pedig a világ minden táján az élet győzelmét ünneplik a keresztény közösségek.
Húsvétkor a keresztény közösségek megemlékeznek Jézus Krisztus kínszenvedéséről, haláláról és főként feltámadásáról. Ez az ünnep világszerte az örök élet hitét, reményét és bizonyosságát jelenti a keresztény hívők számára – írta meg a Magyar Nemzet.
A keresztény húsvét a mindenség legcsendesebb s leghatalmasabb detonációja, a feltámadt Krisztus s vele az egész teremtett világ dicsősége és megújulása
– írta a húsvét kapcsán a katolikus költő, Pilinszky János.
A keresztény húsvét eredete az ószövetségi pászka (pészah) ünnepére vezethető vissza, mely az egyiptomi kivonulás emlékét őrzi. A húsvétot negyvennapos bűnbánati időszak, a nagyböjt időszaka előzi meg. A böjtölés komolyan vett szokás volt keresztények mindennapjaiban, egészen a huszadik századig elejéig. A böjtöt jóval szigorúbban tartották a római katolikusok, mint a protestánsok. Böjt ideje alatt, a régi korokban nem csupán húsmentesen igyekeztek táplálkozni, de sok helyen kizárólag zöldéget és gyümölcsöt fogyasztottak, vagyis csak olyan ételt vettek magukhoz, „amit a harmat nevelt”.
A katolikus néphagyományban nagypéntek mindig is a szigorú böjt és a gyász napja volt.
A húsvéti vacsora, melyet hagyományosan szombat este, az ünnep előestéjén tartanak, jellegzetes ételként magában foglalja a kalácsot, a tojást, a sonkát, a bárányt, a tormát és a sót. A kalács a bőség és családi egység jelképe. A tojás archaikus termékenységi szimbólum, mely a keresztény hitben Krisztusra utal, a kibújó csibe által, amely úgy töri szét a tojás héját, mint a feltámadó Krisztus sírjának sziklaajtaját. A húsvéti ételeket szokás volt a templomban megáldatni a pappal.
Kiemelt kép: Jesus Merida/Anadolu via Getty Images
