Amiért ritkán jár köszönet – április első keddjén ünnepeltük a láthatatlan munka világnapját.
Ilyenkor ünnepeljük azokat az embereket, azokat az erőfeszítéseket, amelyekről Krisztus is úgy emlékezett meg:
„Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.”
A Szent István Intézet kiemelte, ezek azok a láthatatlan „erők”, amelyek a Gondviselés mellett, nélkülözhetetlenül és elévülhetetlenül tartják össze körülöttünk a soha meg nem álló világot.
Ilyenkor emlékezünk meg például azokról az édesanyákról, akik otthon, a négy fal rejtekében milliomodszor is lehajolnak a síró gyermekhez, vagy azokról a „Teréz anyákról”, akik önzetlenül odaajándékozzák másoknak az idejüket, életüket és felkarolják az utca emberét, a határon felbukkanó menekülteket, vagy a kórházban az utolsó óráit töltő betegeket – akár a civil szférában, a mindennapi élet egyéni döntéseiben, vagy az egyházban legyenek is
– sorolták a bejegyzésben. Hozzátették,
ezek a munkák a legdrágábbak, megfizethetetlenek – nem is fizet értük senki.
Valahol mégis ebben van az értékük. A megfizetetlenségben. Ez bizonyítja azt, hogy jó az Isten és jó az ember is ebben a világban; azt, hogy sokak hiedelmével ellentétben mégsem a profit, a pénz, az üzlet tartóoszlopain áll ez a világ, hanem az irgalmas, önfeláldozó szeretetén.
– fogalmaztak.
