A XX. századi festészet megújítója, az op art, vagyis az optikai művészet atyjaként tisztelik, képei ott függenek a legnagyobb múzeumok falán világszerte. 118 éve született Vásárhelyi Győző, azaz Victor Vasarely, aki élete nagy részében Párizsban élt és alkotott, mégis mindig Magyarországhoz tartozónak érezte magát – írja a Magyar Nemzet.

Nem sok olyan magyar festő van, akinek képeivel a világ legjelentősebb közgyűjteményeiben találkozhatunk Budapesttől Londonon vagy Buenos Airesen át az indonéziai Dzsakartáig. Victor Vasarely azonban ilyen. Csiszár (később Vásárhelyi) Győző 1906. április 9-én született Pécsen – vagy inkább Pécsett, ő maga ugyanis mindig ragaszkodott a régiesebb ragozási formához. Családja 1908-ban költözött Budapestre, ahol már egészen fiatalon, a húszas évektől kezdve megismerkedett a festészettel, majd a reklámgrafika felé fordult, csatlakozott Bortnyik Sándor Műhelyéhez, 1930-ban már kiállításon is megjelentek munkái az Iparművészeti Múzeumban.

Még ebben az évben Párizsba költözött, onnan lett világhírű, haláláig a francia főváros polgára maradt. Bár emiatt gyakran titulálják „magyar származású francia festőnek”, ő maga mindig büszkén vállalta magyarságát, s amikor 1968-ban hosszú idő után először tért vissza hazájába, minden akcentus nélkül nyilatkozott a sajtónak. Nagylelkűségére és művészi hozzáállására jellemző, hogy ugyanebben az évben 123 szitanyomatát ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak, 1987-ben pedig további 411 alkotását az óbudai Vasarely Múzeumnak, amelynek megnyitásán személyesen is részt vett. Pécsett található múzeuma, amely 1976-ban abban a Káptalan utcai házban nyílt meg, amelyben egykor megszületett, szintén számos munkáját őrzi.

Művészetére nagyon jellemző a színek mesteri keverése és a gyakran optikai illúziót keltő, perspektivikus hatás, amely egyszerre modern és ma már bátran kijelenthetjük: kortalan.

Sajátossága a geometrikus formák használata, körök, rombuszok, négyzetek, háromszögek variálása, amely a mélység és a mozgás látszatát kelti: a kinetikus hatást a színek és az alakzatok együttese hozza létre. Sok évtizedes alkotásai nem hatnak elavultnak, sőt, olyan érzést keltenek, mintha csak tegnap készültek volna.

Amikor 1993-ban 85 éves lett, az MTI-nek küldött üzenetében akkor úgy fogalmazott: „különös szeretettel gondolok szülőhazámra, amelyet sohasem felejtettem el, s amelynek emléke most is erőt ad számomra a munka folytatásához, betegségem gondja ellenére. Bármilyen elismerésben is volt részem, bármennyire megtisztelték munkásságom, mindig is úgy véltem, személyemben magyar embert tiszteltek meg, alkotóművészetem forrását minden bizonnyal ezek a gyökerek jelentik.”

Ma is Magyarországhoz tartozónak érzem magam. A legnagyobb szeretettel, a legmélyebb érzelmekkel gondolok ezen a napon is erre az országra, a hozzá fűző kapcsolatokra

– jelentette ki Vasarely.

A művész 1997-ben hunyt el, műveit azonban nemcsak múzeumokban találhatjuk meg. Stílusa remekül illeszkedik a posztmodern korhoz is, így munkái ezer helyről köszönnek vissza: szobrok formájában, falfestményeken, metróállomásokon, táskákon és a legkülönbözőbb tárgyakon. Vasarely mára a popkultúra részévé vált, de méltán lehetünk büszkék rá mint a legnagyobb magyar művészek egyikére.

Fotó: Farkas József György archívuma / ma7.sk