„Cserháti Zsuzsából idővel igazi vadorzó lett a színpadon, mert benne volt az az igazi kőbányai dög. (…) Benne is meg volt az a titokzatos valami, amit csak egy külvárosi melósivadék tudhat.”
Cserháti Zsuzsa generációjának egyik legkiválóbb énekesnője volt, szakmai vélemények szerint csak Kovács Kati rendelkezett hasonló előadói képességekkel, hangi adottsággal.
Utóbbi énekesnő még egy számára készült slágert is „odaajándékozott” kolleginájának, ami nem éppen megszokott gesztus a hivatásukban. Cserháti Zsuzsa azonban egy önérzetes és jogos döntése után kénytelen volt tizenöt évet a pálya szélén tölteni, miközben egy betegség okán a filigrán szépség száz kiló fölé hízott, és az amúgy is szorongásokkal küzdő művész egy idő után már nem mert színpadra lépni. Kitartó barátoknak, pártfogóknak köszönhetően azonban visszatért a rivaldafénybe, és még pályafutása kezdeti éveinek sikereit is túlszárnyalta. Mindemellett, túl az ötvenedik évén, az újra megélt népszerűség egyben olyan terhet is jelentett számára, amely alatt végül összeroppant. Kérdés persze, hogy valóban csak a saját érzékenysége vezetett-e korai halálához?
Drágakő a Balatonban
Cserháti Zsuzsa az 1970-es évek elején olykor énekesként is fellépett az Akácfa utcai Balaton Étteremben. A hely napközben olcsó menza, délután négytől este kilencig fél-legális kártyaklub. Este tízig némileg átrendezik, majd lokálnak címkézve örömlányok és kuncsaftjaik találkahelye, zenés műsorral, a menzafunkció miatt kiszellőztethetetlen kelkáposztaszaggal. A helyet bizonyos Lovas úr üzemelteti, akinek édesapja, Lovas Róbert írta a kor nagy slágerét, „A kislány a zongoránál” című táncdalt.
Cserháti Zsuzsát eredetileg táncosnőnek szerződtették, de megesik, hogy énekelhet is.
Főként csak csacska dalocskákat, két szám között a közönséggel tréfálkozva. Olyankor azonban hátraveti a fejét, lehunyja a szemét, és a soul műfajából énekel el egy-egy számot megejtő átéltséggel. A varázslatot fokozza, hogy egy szőke, törékeny kislányból árad a misztikus hang. Megesik ilyenkor, hogy elcsendesedik a publikum, s mintha a cigarettafüst gomolygása is megdermedne. Ám az sem példátlan, hogy a varázslat sem érinti meg az amúgy más örömökre fókuszáló vendégeket és hivatásos leányokat.
Más a helyzet a szolgáltató egység trafikos lányával, Szécsi Katival. Őt az is lenyűgözi, ahogy Cserháti Zsuzsa nagy műgonddal elkészíti a sminkjét a ruhatár mellé kiakasztott méretes tükör előtt.
Amikor pedig igazán átszellemül a színpadon, akkor a trafikos lánynak még a hangjától megbűvölve is szinte fáj, hogy ott énekel, ahol énekel.
Aztán egy nap a trafikos lány országszerte ismert öccse, a táncdalénekes Szécsi Pál megemlíti nővérének, hogy vokalista lányokat keres a következő turnéjához. Szécsi Kati azt feleli bátyjának: ő tud egy drágakövet, aki esténként a Balaton Étteremben hallható. Szécsi Pál eleinte csak mosolyog nővére felvetésén, azt gondolja, hogy Kati csak fel akar vágni a híres bátyjával az étterem vendégei előtt. Végül kötélnek áll, és egy este a terem hátsó fertályában meghúzódva meghallgatja az állítólagos drágakövet.
A következő két évben Cserháti Zsuzsa állandó fellépője lesz Szécsi Pál koncertjeinek.
Mindemellett megindul saját énekesi pályafutása is, olyan sikerrel, aminek látszólag semmi sem szabhat gátat.
Balerinának készül, a pult mögé kerül
Cserháti Zsuzsa 1948. június 22-én született Budapesten. Anyai nagyapja a Kőbányai Sörgyár igazgatója volt. Zsuzsa és húga, Aliz kisgyermekkorukat az anyai nagyapa kőbányai, Gitár utcai szolgálati villájában töltötték. Polgári környezetben, tágas szobákkal, gyönyörű bútorokkal, pazar kerttel. Természetesen a gyermekek szülei ugyancsak ott éltek, akik azonban ilyen körülmények között is elhidegültek egymástól.
Válásuk kapcsán a kislányok először érzékelik a valóság egy ridegebb rétegét.
Az édesanyjuk hamarosan újra férjhez ment. Cserháti Zsuzsa utóbb azt nyilatkozta: második apját jobban megszerette, mint az édesapját. De már egy más színtéren: a nagyapa nyugdíjazása után ki kell költözni a villából, s a lányok nevelőapjukkal és édesanyjukkal egy kőbányai panelba kerülnek. Oda születik a lányok féltestvére is, István. Édesanyjuk azonban idővel elválik a megszeretett nevelőapától is, akivel nem sokkal később agytumor végez.
A lányok szülőanyja mindemellett példás édesanya. Erejét megfeszítve igyekszik elfeledtetni lányaival, hogy csonka családban élnek. Cserháti Zsuzsa zenei általánosban járja ki a nyolc osztályt, s már egészen kiskorától balettozni tanul egy magániskolában. Azonban kilenc- és tízéves kora körül kétszer is sikertelenül felvételizik a Balettintézetbe. Csalódás, de úgy dönt, hogy nem hagy fel a mozgással.
A Honvédben kezd szertornázni, országos középiskolás bajnokságot is nyer.
A sport mellett gyakran jár énekórákra egy magántanárhoz. Édesanyja készült egykor énekesnőnek, de őt a gyárigazgató apja eltiltotta a frivol hivatástól. Cserháti Zsuzsát, ahogy mindenben, az énekesi elképzeléseiben is támogatja az édesanyja. Ugyanakkor az sem kérdéses: már csak a biztonság kedvéért is szüksége lesz egy biztos hátteret jelentő polgári foglalkozásra.
Középfokú tanulmányait kereskedelmi szakközépiskolában végzi el, óra-ékszer eladóként szerez képesítést. Az 1960-as években kezd dolgozni a Divatcsarnok különböző osztályain, majd az illatszerosztályon lesz részlegvezető.
Ki mit tud?
Cserháti Zsuzsa – tanulóéveit is beleszámítva – kilenc évig dolgozott eladóként a Divatcsarnokban. Otthon pedig lenyűgözve hallgatta a Luxemburg Rádió zenei adásainak soulelőadóit. Akkoriban Magyarországon még nincs fősodorban a műfaj, amelynek Cserháti Zsuzsa lett az egyik első honi rajongója.
Munkahelyén is tudnak a zenéhez, az énekléshez való vonzódásáról, s
a Divatcsarnok KISZ-szervezetének javaslatára vesz részt az 1960-as évek egyik legnépszerűbb, a legjobbaknak tévés szereplést is biztosító össznemzeti vetélkedőjén, a Ki mit tud?-on.
Cserháti Zsuzsa a kerületi és a budapesti fordulókon is jól szerepel, mégsem kerül képernyőre. Ugyanakkor a vetélkedőnek köszönhetően hamarosan olyan együttesekkel léphet fel különböző rendezvényeken, mint a Thomastick, amely második helyezettje volt az 1966-os, háromszázötven indulóval lezajlott amatőr zenei vetélkedőnek, egy hellyel lemaradva a győztes Illés együttestől.
Énekelni hívja a Rangers is, amelynek Soltész Rezső volt az egyik alapító tagja.
1969-ben főként építőtáborokban lép fel, de egy alkalommal Jugoszláviában és Algériában is turnézhat. Évekkel később nyilatkozta ennek kapcsán:
Az Interkoncert két kóklere, Szász Gábor és Neményi Gábor szerződtetett mindkét országba. Először Pristinába kerültem a Thomastick kíséretével, ahol érdekes módon nagyon karmolták a soulzenét, majd Algír és Oran következett. Itt a bártulajdonos állandóan bíróságra járt, mert minduntalan hamis csekkeket akart beváltani (azokkal fizette a zenészeket is. Sz. Á.) De gond volt Szász Gáborral is, aki minket fejt le, mondván, hogy dobjuk össze a lét, mert ilyen, olyan ajándékokat kell venni azért, hogy kint maradhassunk.
Tombolva ünnepelték
A felidézett jugoszláv és algériai turnén részt vett Nagy Judit is, ugyancsak énekesként. Nagy Judit egykori interjújában azt is elmondta, hogy az
oráni állomáson olykor rejtői világot idéző balhék is megestek.
Például azért, mert a lokál tulajdonosa elvárta, hogy az énekesnők fellépés után odaüljenek beszélgetni a vendégekhez. A két lány húzódozott a külön feladattól, amikor mégis megtették, a magyar zenekar férfitagjainak kellett közbelépniük, amikor az ittas vendégek kezdték túllépni a beszélgetés határait.
A turné az Országos Rendező Iroda engedélyével zajlott. A zenészek külhoni fellépéseit bonyolító – és kinti jövedelmük nagy részét magához rendelő – állami vállalat az algériai botrányokért a magyar zenészeket büntette meg hazatérésük után. Nagy Juditot fél évre eltiltották a színpadtól. Cserháti Zsuzsa esetében ezt nem tehették meg, mert akkor még csak úgynevezett regisztrált énekes volt, aki nem rendelkezett az Országos Szórakoztatózenei Központ (OKSZ) előadóművészi engedélyével.
A turné után regisztrált énekesként lép fel esténként az egész miliőjében – persze némi kelet-európai stichhel –rejtői világot idéző Akácfa utcai Balaton Étteremben.
Aztán elérkezik a nap, amikor Szécsi Pál nővére unszolására meghallgatja Cserháti Zsuzsát. Alig pár hét van hátra Szécsi Pál tervezett koncertturnéjáig, amelynek másik kiemelt fellépője Payer András. Szécsi Pál napok alatt megszerzi Cserháti Zsuzsa számára a OKSZ B kategóriás előadóművészi engedélyét.
A turné során legalább félszáz koncertet adnak, melyeken a háttéréneklés mellett Cserháti Zsuzsa önálló megmutatkozásra is lehetőséget kap. A honi fellépések mellett megfordulnak Jugoszláviában és Szlovákiában is.
Payer András visszaemlékezése szerint az akkor még ismeretlen énekesnőt mindenhol tombolva ünnepelte a közönség.
A turnét lezáró, az Erkel Színházban megtartott gálán jelen vannak az Országos Rendezőiroda, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetői is.
Cserháti Zsuzsa a következő években folyamatosan kapja a fellépési lehetőségeket az említett intézményektől.
Sajátos körülmények
Payer András a zenei életbe berobbanó énekesnőről mondta a következőket:
Zsuzsából idővel igazi vadorzó lett a színpadon, mert benne volt az az igazi kőbányai dög. (…) Benne is meg volt az a titokzatos valami, amit csak egy külvárosi melósivadék tudhat. Van ebben fájdalom, düh, akarás, no meg rengeteg érzelem. Ő százszor jobban bele tudta adni a lelkét a dalokba, mint a kortársai. Hihetetlen jó alakú, 45 kilós kiscsaj volt, aki eszméletlen módon táncolt. Simán felvette a versenyt azokkal a táncosokkal, akik a műsorban mögötte táncoltak. Egy show-sztárnak ilyennek kell lenni!
Sok igazság van Payer András szavaiban. Tény ugyanakkor: Cserháti Zsuzsa kőbányai gyárigazgató nagyapját tekintve sem volt melósivadék.
Az őstehetségű énekesnő a szocializmus sajátos körülményei között volt kénytelen megélni mindazt, amitől habitusában kezdett melósivadékra hajazni,
s amit őstehetségként idővel pluszként épített bele énekesi, előadóművészi produkciójába.
A sikert hozó turnét követően eleinte zökkenők nélkül indult a pályafutása. 1972-ben bekerült a Rádió Tánczenei Stúdiójába. Ott lett énektanárnője Ákos Stefi, az 1940-től 1960-ig terjedő időszak egyik legismertebb és legképzettebb táncdalénekese. Cserháti Zsuzsát elindították az 1972-es Táncdalfesztiválon, és bekerült a döntősök közé, ahol Mészáros Ágnes szerzeményét /zene és szöveg/ énekelte, „A nem volt ő festő” című dalt.
A fesztivált Kovács Kati nyerte meg az „Add már uram az esőt!” című számmal. Második helyezett Koncz Zsuzsa, illetve a Bergendi együttes. Harmadik a Rangers egykori tagjaiból alakult Corvina együttes. Cserháti Zsuzsának pedig országos ismertséget hoz a televízión milliók által követett Táncdalfesztivál.
Cserháti Zsuzsa a rhythm & blues és soulzenéket, illetve előadókat kedvelte, a rádiós elvárásoknak megfelelően mégis olasz ihletésű, érzelmes, hagyományos táncdalokkal vált népszerűvé. Olyanokkal, mint például a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, az Árva fiú, a Boldogság, gyere haza.
Vagy az Édes kisfiam, amelynek előadása során már nem csak elismerésben volt része.
Édes kisfiam
Cserháti Zsuzsa még az 1960-as években ismerkedett meg egy szilveszteri házibuliban Szirtes Károllyal, akivel 1970-ben házasodtak össze. A férj műszerészként dolgozott, azonban egy „Hol vársz engem?” című dalszöveget is jegyez, amelyet felesége énekelt és Ihász Gábor írt hozzá zenét.
Fiuk, Szirtes Krisztián 1976-ban született, édesanyja legaktívabb éveiben.
Cserháti Zsuzsa már 1972-ben nyugat-németországi turnén vett részt, majd rövid idő alatt több külföldi fellépése is volt, miközben a honi színpadok állandó fellépője lett szerte az országban.
Fia születése idején a Made in Hungary című dalversenyre készül. Amikor kiderül, hogy a szülés várható időpontja egybeesik a versennyel, visszamondja szereplését. Gyermeke azonban korábban érkezik, inkubátorba kerül, a szülők hetekig aggódnak a sorsa miatt. Nem sokkal azután, hogy édesanyja először veheti a karjaiba, Cserháti Zsuzsa megkéri az őt a gyermekágyánál meglátogató szövegírót, Bradányi Ivánt, hogy jelezze a Made in Hungary szervezőinek: részt vesz a dalversenyen. Bradányi megemlíti: épp akkoriban fordított le egy világslágert magyarra Édes kisfiam címmel, amiben ott van mindaz, amit az anyává lett énekesnő érezhet. Bradányi hozzáteszi: a dalt sajnos már odaadta Kovács Katinak.
Kovács Kati évtizedekkel később egy televíziós műsorban mesélte el, hogy Cserháti Zsuzsa negyven percig beszélt neki az érzéseiről a telefonban, miután elkérte kolléganőjétől a dalt. Kovács Kati megjegyezte: nem volt szokás egymás dalait elkérni, de az adott helyzetben eszébe sem jutott nemet mondani Cserháti Zsuzsának.
Az Édes kisfiam az énekesnő egyik legnagyobb sikere lett, de sok keserűséget is okozott.
Cserháti Zsuzsa és férje gyermekük születése után levélben kéri a munkaügyi minisztériumot: járuljon hozzá, hogy esetükben a gyermek édesapja menjen el gyesre, vagyis a munkából kilépve ő legyen jogosult a gyermekellátási segélyre.
Jövedelmi viszonyaik és elfoglaltságuk tükrében jogos kérés, amit a miniszter akceptál. A szélesebb publikum egy része azonban felháborodik a példátlan eseten.
Nem egyszer megesik, hogy az Édes kisfiam előadása után néhány néző hangos bekiabálással kommentálja Cserháti Zsuzsa anyai „nemtörődömségét.”
Az énekesnő sikerei mellett is egyre többször találja magát a valóság ridegebb rétegei között.
Kiemelt kép: MTI fotó
