A globalisták mindig másokat tesznek felelőssé kudarcaikért: ha jelöltjük nem nyer a választáson; ha a szankciók nem működnek; ha az Ukrajnának küldött „Game Changer” nyugati csodafegyverek nem hozzák el a várt áttörést; ha a szavazók hamar kiszeretnek a háborúpárti szivárványkoalíciókból, vagy ha nem osztják azt a nézetet, hogy „Ukrajnát a saját szavazók véleményétől függetlenül addig kell támogatni, ameddig ,szükséges’”, így valahogy mindig előkerül az orosz beavatkozás, vagy az orosz propaganda bomlasztó hatása. Az fel sem vetődhet, hogy a globalista elitek politikája elhibázott és csak a társadalom egy szűk rétegének kedvez, leginkább a spekulánsoknak és nagy befektetési alapoknak, akik „pénzből csinálnak pénzt” és az általuk kitartott politikai, pszeudo tudományos és média elitnek, valamint a globalizáció nagyvárosokban lakó nyerteseinek. A hiba tehát mindig a „más készülékében” van.
Nagyjából egy évtizede visszatérő téma az „orosz beavatkozás” veszélye, ami hogy, hogy nem mindig az éppen aktuális választás előtt válik akuttá. Most éppen a cseh titkosszolgálatra jutott az a szerep, hogy az EP-választás előtti orosz machinációkra irányítsa a figyelmet. Félreértés ne essék, az ellenérdekelt hatalmak befolyásolási kísérletei ellen igenis fel kell lépni és a törvénybe ütköző tevékenységet egyetlen állam sem köteles tűrni. A külföldi beavatkozással való riogatás azonban olyan, mint a mesebeli kisfiú „Jön a farkas!” kiáltása: ha túl sokszor és indokolatlanul hangzik el, elveszíti erejét. Most a globalisták kiáltanak „Farkast!”, amit minimum az alábbi példák jól illusztrálnak.
A 2016-os amerikai elnökválasztást sokak meglepetésére Donald Trump nyerte. Az fel sem vetődhetett, hogy Hillary Clinton nem tudta azokat a hagyományos demokrata szavazói csoportokat (munkásokat, kisebbségieket, agár proletárokat) megszólítani, akik a globalizáció veszteseiként csalódtak a baloldalban, így más magyarázatot kellett a bukásra keresni. Elsőként „Csalást!” kiáltottak, ám hamar kiderült, hogy pont a demokrata irányítású városokban csaltak, amikor nem állampolgárokat is az urnákhoz engedtek, így más kifogás kellett. Itt került a képbe az „orosz beavatkozás”, amit négy évig szajkóztak, ám bizonyítékként végül összesen százezer dollárnyi fizetett közösségi média hirdetést tudtak kimutatni, amit ráadásul témák mentén költöttek el és nem jelöltekre.
A 2017-es francia elnökválasztás kampányára — a jogállamiság, európai értékek és a demokrácia nagyobb dicsőségére — az egyik esélyes jelölt, Marine Le Pen, pártja nem kapott francia bankoktól hitelt, így 2014-ben az Első Cseh-Orosz Banktól volt kénytelen 9 millió eurót felvenni. Mivel ő már akkor is a két esélyes jelölt egyike volt, a kampányköltségek utólagos megtérítéséből ki tudta volna fizetni a hitelt, mégsem adtak neki, így 2017-ban egy 3% kamatozású „patrióta hitelt” kért szavazóitól. Mivel Le Pen az akkori euroszkeptikus hangulatot meglovagolva ki akarta vezetni Franciaországot az euró(adósság)zónából, a pénzcsap elzárása a globalista elit szempontjából egy elkeseredett lépés volt. Mivel Le Len 2022-es elnökjelölti kampányára sem kapott francia bankoktól hitelt, a magyar MKB banktól vett fel 10,6 millió eurót, amit az eredménye után járó állami támogatásból vissza is fizetett. A globalisták persze itt sem azt kifogásolták, hogy az egyik esélyes jelölt nem kap saját országában hitelt, hanem azt vetik a szemére, hogy egy „oroszbarát” – valójában békepárti – ország bankja hitelezte.
A 2019-es EP-választás az újkori népvándorlás egyik célterületének számító német nyelvterülten könnyen a migrációról szóló népszavazássá válhatott volna, ha három héttel a választás előtt „egészen véletlenül” nem tör ki az Ibiza-botrány, amelyben az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) akkori elnökének, HC Strachénak nem állítanak egy állítólagos orosz oligarcha unokahúga személyében egy „mézes csapdát”. A botrány hatására a német nyelvterületen a migráció helyett a Greta Thunberg által addigra már csúcsra járatott klímaszorongás vált fő témává, ami a Zöldeknek kedvezett.
A 2022-es országgyűlési választás kampányára időzítve a Soros-hálózathoz sorolt „oknyomozók” azzal hírrel lepték meg a magyar közvéleményt, hogy az oroszok „ki-be járnak a külügyminisztérium szerverein”. A hangzatos címek elfedték, hogy korábbi hekker támadásokról volt szó és arról is csak a cikkek végén írtak, hogy a magyar hatóságok milyen védelmi intézkedéseket hoztak a hasonló esetek elkerülésére. Az valahogy kimaradt a cikkekből, hogy a magukat bolgár pszichológusnak mondó oroszok a Gyurcsány-kormány idején „világították át” az NBH-t és annak több munkatársát poligráfos vizsgálatnak vetették alá.
Az orosz szál valahogy a 2022 szeptemberi olasz parlamenti választás előtt is felbukkant. Nem az háborította fel a globalista olasz médiát, hogy Ursula von der Leyen a Princeton Egyetemen hallgatói kérdésre válaszolva burkoltan megfenyegette az olaszokat, hogy amennyiben „A dolgok rossz irányba haladnak, akkor a bizottságnak megvannak az eszközei, mint az Magyarországnál és Lengyelországnál látható”. A választás előtt azt játszották fel, hogy az amerikai titkosszolgálati dokumentumok közül teljesen véletlenül pont azt szabadították fel a titkosítás alól, amely szerint a Kreml 2014 és 2022 között két tucat országban legalább 300 millió dollár értékben próbált befolyást szerezni. Miután hamar kiderült, hogy Olaszország nincsen az érintett országok között, a téma nem kapott nagyobb figyelmet.
Idén újra EP-választás lesz, így a menetrendszerű orosz szál ismét felbukkan. A figyelemelterelés már tavaly decemberben elkezdődött, amikor a lengyelek, szlovákok és hollandok után a német gazdák is tiltakoztak az ukrán dömping gabona ellen és egészen véletlenül pont akkor derült ki, hogy az AfD néhány politikusa egy alkoholgőzös privát összejövetelen a „remigrációról”, vagyis az illegális migránsok északról délre való visszatelepítéséről fantáziált. Ez csak ideig-óráig terelte el az elhibázott Ukrajna- és háborús politikáról a figyelmet, ezért ismét előkerült az orosz, és immáron a kínai szál. Azon már senki sem csodálkozik, hogy ismét az AfD-t találták meg, amelynek EP-listavezetője egy olyan kínai származású munkatársat foglalkoztatott brüsszeli irodájában, aki a gyanú szerint Kína számára kémkedett. Az AfD-lista második helyezettjéről is kiderítették, hogy orosz pénzt kapott, bár a bizonyítékokkal még adósak, csak azt a „szexi” részletet szivárogtatták ki a sajtónak, miszerint a politikus arra panaszkodott, hogy a kétszáz eurós bankjegyekkel nem tud a benzinkúton fizetni, mivel azokat nem fogadják el.
Az EP-választás előtt ez a német szál csak amolyan lokális esemény, így a cseh titkosszolgálattól érkezett március végén az a hír, miszerint az oroszok online médiumokon és politikusokon keresztül akarták több európai ország közvéleményét manipulálni. A marginális magyar szálról és a beavatkozás felszámolására irányuló akcióról a hazai sajtó is részletesen beszámolt. A dollármédia ennek kapcsán arról már kevesebbet írt, hogy honnan is származik az elnevezése. Korábban még cseh „mecénások” küldtek pénzt, majd jöttek a mikro adományok és a közösségi finanszírozás, ám újabban már a budapesti amerikai nagykövetség és Brüsszel is kendőzetlenül önti százezer számra a dollárt a globalista médiába.
A guruló dollárok láttán egyáltalán nem meglepő, hogy a dollárbaloldal régi és új politikusai a globalista kommunikációs paneleket hangoztatják, amelyeket a dollármédia hangosít fel. Ameddig az orosz beavatkozásról beszélnek, nem kell a működésüket biztosító guruló dollárokról beszélniük. Itt is érvényesek Orbán Viktor szavai: „Mi nem orosz, vagy, amerikai, hanem magyar szemüvegen keresztül nézzük a világot, számunkra a magyar érdek az irányadó!”.
Forrás: mozgasterblog.hu
Címlapkép: MTI/EPA/Szputnyik/Grigorij Sziszojev
