Ha egyszer valaki vallásos, kivált, ha katolikus hívő, akkor neki nem elég, hogy jól érzi magát a szentmisén. Interjú.

Eminenciás bíboros úr! Pünkösd a húsvét és a karácsony után a harmadik legnagyobb keresztény ünnepünk, amikor a Szentlélek eljövetelét, ajándékainak kiáradását ünnepeljük. Miben áll a Szentlélek valósága, miben tapasztaljuk meg a jelenlétét?

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármasságában a Mindenható gondolatáról elsősorban maga az Atya jut eszünkbe. A Fiú, a megtestesült második isteni személy közel áll hozzánk, hiszen valóságos ember is lett, tehát Jézus Krisztus személyében ábrázolhatjuk, ismerhetjük, emberi szavakban megfogalmazott tanításai ránk maradtak. A Szentlélek pedig olyan erő, amely bennünk él, akit megkaptunk már az első pünkösd ünnepén – és azóta is újra meg újra.

A Szentléleknek tulajdonítunk nagyon sok hatást az egyéni életünkben, de az egyház életében, sőt a világ működésében is. Az Ószövetség azt mondja, hogy az Úr Lelke betölti a földkerekséget.

Ez a keresztény ember számára megelevenedik, mivel ez a lélek már nem személytelen erőként jelenik meg, hanem a harmadik isteni személyként. Neki tulajdonítjuk az Ószövetségben is megjelenő ajándékokat, amelyeket külön meg is nevezünk, amikor a bérmálás szentségét kiszolgáltatjuk. Ezek a bölcsesség – nem az egyszerű lexikális tudás, hanem hogy tudjuk, mitévők legyünk –, az értelem, a tanács, a tudomány, a jámborság vagy másképpen a vallásosság, az erősség, az istenfélelem. Ezek az ajándékok igazítják el a hívő embert az élet útján.

A teljes interjú a Magyar Nemzetben olvasható!

Kiemelt kép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet