Nem kapta meg. Nádas Pétert kigolyózta az irodalmi díjra jelöltek közül a Világ Kultúráinak Háza testület. Mondhatnánk azt is, hogy úgy kell neki, minek olyan ellenséges a keresztény-konzervatív elveket vallókkal szemben, csakhogy nem ezért történt a fenéken billentés.

Nádassal az volt a baja a bizottság többségének, hogy fehér és férfi. Jó, mi?

Az elmebaj eme fokán – lévén németekről szó – már régen nem lepődünk meg és akár röhöghetnénk is a végtelenül woke és nagyon primitív döntnökökön, de két okből sem tehetjük ezt. Az egyik, hogy Nádas Péter mégiscsak honfitársunk, a másik, hogy ha nem is szeretjük, Nádas igenis jó író. Márpedig ez egy irodalmi díj, azaz egyetlen szempont szerint szabadna ítélni, jó író és jó a műve, vagy sem.

Sőt, az előzetes értékelésnél mesterműnek titulálták Nádas könyvét, na de mit számít egy irodalmi díjnál az irodalmi teljesítmény? Micsoda idejétmúlt marhaság ilyet hangoztatni? Hiszen jól látszik rajta, hogy fehér és ráadásul férfi. Pfúj, micsoda erkölcsteneség! Ha legalább sötétbőrű nőnek vallaná magát, mindjárt jobban festene a dolog, de még ezt sem tette a gaz.

Eszembe jut egyik kedvenc filmem, A pogány Madonna egy mondata. Matuska bácsi (Bánhidi László) szájából hangzik el: „Nem vagyunk a kapitálizmusban, hogy a dolgozónak dolgoznia is kelljen!” Így van ez az irodalmi díjjal is: Nem vagyunk mi olyan primitívek, hogy az irodalmi díjat irodalmi szempontok alapján adjuk.

Nézem az ATV Start című műsorát, melynek bevezetője némileg meglepett, ugyanis pontosan az én megközelítésemben fogant. A műsorvezető anomáliának nevezte a történteket, de aztán jött Péterfy Gergely író úr, aki megmagyarázta a magyarázhatatlant. Jelzem az én műveletlenségem lehet az oka annak, hogy eddig soha nem hallottam Péterfy íróról, biztosan korszakos zseni, de ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem áll módomban, mert egyetlen sort sem olvastam ettől a géniusztól. Mondandóját megismerve azonban úgy vélem, ezt a szép szokásomat a jövőben is megtartom.

Tehát jött Péterfy és kifejtette, hogy a dolog nem ilyen egyértelmű, ugyanis az irodalmi díjakat ma már nem kifejezetten a minőségi alkotások alapján ítélik oda. Szempont az is, hogy „ráirányítják a világ szemét bizonyos problémákra, bizonyos személyeken keresztül bizonyos problémákra és bizonyos tematikákra”.

Ez így helyes, vitatni sem érdemes. Milyen dolog irodalmi díjakat adogatni irodalmi munkákra? Az irodalmi díjak ugyebár alapvető és természetes módon politikai, ideológiai célok teljesítésére hivatottak, mint például a női egyenjogúság kiteljesítése. Ez esetünkben – és magyarra fordítva – annyit tesz, hogy ha egy nő is van a jelöltek között, de egy férfi jobbat írt, akkor is a nőt kell díjazni. Azért, mert nő. De nem lehet díjazni valakit, ha közben férfi. Logikus, nem?

Legalább annyira, mint az Oscar-díjak esetében, hiszen tudhatjuk, hogy a jövőben egy film nem kaphat ilyen elismerést, ha nem nyomják tele homoszexuális, leszbikus, LMBTQ vagy más aberrációkkal. Akkor sem, ha a film maga a tökéletesség. Vagy az, hogy az Eurovíziós „dalfesztivált” csak szakállas nők vagy „nem bináris” izék nyerhetik meg. Mert ez ugye nem diszkrimináció.

Apropó diszkrimináció. Az írófejedelem legalább hússzor emleget pozitív diszkriminációt, pedig írástudó lévén azt is tudnia kellene, hogy ilyen nincs. A diszkrimináció hátrányos megkülönböztetést jelent, ami semmi módon nem lehet pozitív. Vagy akad, aki örvendezik azon, hogy hátrányosan megkülönböztetik? Van, aki ezt pozitívnak gondolja? Édes Istenem, és ő egy József Attila-díjas író! Nesze neked magyar nyelv.

Nyelvész professzorunk persze nem mulasztotta el

mondandójában tovább kenegetni a fekáliát, szembe állítva a nagyon „előre mutató” külföldi „nyílt vitákat” az állítólagos irányított és propagandával beszennyezett magyarral, de tőle ez is jó. Mert ugye a fent említett díj körül nincs irányítottság és propaganda.

S végül eljutunk a fóliázáshoz. Jókora logikai bakugrás, de kicsire nem adunk. Író úr szerint álságos és putyinista a fóliázás előírása, amivel „megalázzák” a szexuális kisebbségeket, egyébként pedig „undorító, nyomorult és nevetséges” az egész intézkedéssorozat, amivel „megpróbálják eltaposni olyan irodalmakat, amelyek nem szolgálják a kormánypropaganda célját”.

Furcsa dolog az „írói logika”. Logikátlan. Értelemmel bíró lény számára világos, hogy mi az intézkedés célja. Az, hogy a gyerekek véletlenül se szembesüljenek olyan tartalommal, amely számukra még feldolgozhatatlan. Hogy véletlenül se lapozhassanak bele nem kívánatos tartalmat rejtő irományokba, a fóliát ugyanis vásárlás előtt tilos lehántani a „kötetről”. Ugyanakkor a szülőknek sem kell elolvasniuk a szexuális tartalmú „irodalmi művet” ahhoz, hogy tudják, ez nem gyermekük kezébe való, ugyanakkor ha maguk ilyen tartalmat keresnek, már ránézésre is tudhatják, ezt akarják megvenni. Nem tiltották be az ilyen szennyirodalmat, pusztán jelzik, hogy szenny. Mi ebben az undorító, nevetséges és nyomorult?

Ami undorító, nyomorult és nevetséges, az az ATV műsorának és írókámnak az okfejtése, az idióta woke döntés mentegetése. Az valóban szánalmas és nyomorult.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Péterfy Gergely az ATV-n / Fotó: Youtube