A túl sok agresszió látványa: elközömbösödést idéz elő, ezért egy idő után úgy tekint a személy egy másik ember halálára, mint egy eltörött tárgyra.
„Ha egy videójátékban büntetlenül bánthatom a másikat, miért ne tehetném meg a való életben?” – reagált az elmúlt hetek iskolai erőszakhullámára Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. A professzor asszony a hirado.hu-n induló Lélekutakon című pszichológiai és nevelési sorozatáról, a konzumizmus veszélyeiről, a virtuális világ életellenességéről, az iskolai és családi bántalmazások természetéről is beszélt.
Az elmúlt hetekben egy tizenkét éves lány hátulról szívtájékon szúrta az osztálytársát, utána nem sokkal négy tíz–tizenkét éves lány annyira megrugdosott egy tízéves fiút, hogy életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta, a múlt héten pedig egy nyolcéves gyerek ollóval és ceruzával akarta társait nyakon szúrni.
A szakember vázolta, hogy miért növekedett meg ennyire az elmúlt időszakban az erőszakos iskolai bántalmazások, bűncselekmények száma:
„Egy súlyos szemléletváltozás zajlik a kultúránkban, a felnőttek világában, ami természetesen lecsapódik és megjelenik a fiataloknál is. Konzumkultúrában élünk, és a konzumizmus minden más izmusnál veszedelmesebb, mert átível politikai rendszereken, és világjelenséggé válik. A lényege, hogy a fogyasztás révén növekszik a gazdasági tőke, tehát a cél a fogyasztót rábírni arra, hogy még többet fogyasszon! A fogyasztói társadalom nyomása által pedig materializálódik a kultúra és az értékvilág, azaz a magasabb humán dimenzióból, minden átkerül egy materiális dimenzióba. A reklámok útján egyfajta beetetés zajlik, rá akarnak minket venni, hogy mindent megvegyünk, megegyünk, s amikor egy dolog elavul, elhasználódik, akkor pedig egyszerűen csak dobjuk el. Ez a szemléletváltozás megfertőzte teljesen az emberi gondolkodást, az emberi identitás kérdését is. Magasabb rendű humán értékek helyett a materiális értékek kerültek előtérbe. Azaz annyit ér egy ember, amennyi pénze, háza, autója van” – kezdte a magyarázatát Bagdy Emőke, majd így folytatta:
„A konzumkultúra lealacsonyodott arra a szintre, hogy tulajdonban méri az embert. Innen már csak egy lépés a másik ember tárgyként kezelése. Áttevődik az emberi viszonyainkra, kapcsolatainkra is ez a fajta tárgyi szemlélet: az embereket használjuk, elhasználjuk, kihasználjuk és eldobjuk”.
A szakember szerint a konzumizálódás mellett a digitális kultúrának is rendkívüli szerepe van a torzult szemléletváltozás kialakulásában, az elszemélytelenedésben és az iskolai erőszakos bűncselekmények megjelenésében. A digitalizáció az emberek közti közvetlen, kommunikációs kapcsolatot teljesen megzavarta, a digitális eszközök „közbeékelődésével”. Ráadásul a kamaszkorban van a gyermekeknél egy, a szülőktől, tekintélyszemélyektől való elválási és leválási folyamat.
„Ez, sajnos, azzal jár, hogy a szülők nincsenek abban a helyzetben, hogy ésszel, akarattal, szülői hatalommal megvédjék a fiatalokat az internet és a közösségek által tálcán kínált virtuális világtól. Ebben az időszakban súlyos mentális zavar állhat elő a kamaszoknál, amikor a valóságos és a virtuális világ teljesen összekeveredik bennük, és a virtuális világ, valósággá válik.
Megszűnik a realitásérzék, eltűnik a kontrollfunkció, amely további etikai kérdéseket is felvet.
Hiszen ha egy videójátékban büntetlenül bánthatom a másikat, miért ne tehetném meg a való életben? Ha az agyban nem alakul ki a szabályozó funkció, a gát, akkor ezek a fiatalok olyat is tehetnek, amely már törvénybe ütköző, emberellenes, életellenes”.
Bagdy Emőke rámutatott: a gyermekeink óriási veszélynek vannak kitéve. Minél korábban engedjük a digitális eszközhasználatot, annál inkább esélyes a „mentális fertőzés” lehetősége, amely késlelteti a személyiségfejlődés folyamatát és merőben torzítja azt.
„Normál esetben egy három és hat év közötti óvodás szépen fokozatosan megtanulja elkülöníteni a képzeletet a valóságtól. Viszont ha a gyermeket érő ingereknek nagyobb része a virtuális világból származik, és nem a közvetlen, emberi kapcsolatokból, természetes élményekből, akkor ez a folyamat lelassul és sokszor hat–nyolc éves korra sem kristályosodik ki. Pedig egy hat–nyolc éves gyermeknél, normál fejlődés esetén már be kellene érjen a realitás kontroll képessége. Arról nem is beszélve, hogy a régi időkhöz képest jóval korábban, már tízéves kortól megkezdődik a biológiai pubertás, azaz a testi érés időszaka, és jóval később következik be lelassulva a lelki, szellemi fejlődés, amely szintén egy ellentmondásos helyzetet teremt. Ezt az éretlenséget támadja a mesék, filmek, videójátékok tömege, amely állandóan agressziót üzen”.
Az agressziókutatás bebizonyította, hogy a túl sok agresszió látványa: elközömbösödést idéz elő, ezért egy idő után úgy tekint a személy egy másik ember halálára, mint egy eltörött tárgyra
– hangsúlyozta a szakember, aki szerint a kortársaikra előre megfontolt szándékból támadó gyerekek végső elkeseredésükben, tehetetlenségükben, felfokozott stresszállapotban cselekedtek, s többségüket vagy otthon, a családban bántalmazták, vagy iskolai erőszak áldozata volt.
„Azaz nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki minden előzmény nélkül elkövet egy ilyen bűncselekményt. Általában ezek a gyerekek azért akarnak megölni valaki mást, hogy ne magukat öljék meg. Nincs ember, akihez fordulhatnak, egyedül vannak a problémáikkal, szétfeszíti őket a düh, a harag, a feszültség és a kétségbeesés” – emelte ki Bagdy Emőke, rámutatva: amikor kollektív erőszak történik, akkor van egy „vezérürü”, aki a legagresszívebb, a többiek pedig nyájeffektusként követik őt. A főkolompost valószínűleg otthon bántalmazzák, ő a tehetetlen dühét viszi át az iskolai közösségbe, ahol ugyanazt csinálja másokkal, mint amit vele csinálnak otthon. Tipikus jelenség, hogy a gyengébbek rendeződnek a fővezér köré, egyrészt mert védelmet remélnek, másrészt mert az állandó gyengeségérzet és a hátrányos adottságaik miatt ők is tele vannak indulattal. Lényegében így alakul ki a támadók csoportja.
A teljes interjú a Híradó.hu portálon olvasható
Borítókép: Bagdy Emőke
Forrás: Facebook/Bagdy Emőke