Mi, magyarok közösen, az urnáknál, vasárnap. Kohán Mátyás írása.
Szűk három éve keltem ki először hegyes pennával a Huxit gondolata ellen. Akkor az ötlettel kacérkodó Fricz Tamásnak és Kövér házelnök úrnak címezve írtam: „Azt a luxust, hogy a kultúrharc egyben a megélhetésük is legyen, csak politikusok, szakértők és újságírók egy szűk budapesti köre engedheti meg magának, őket hívjuk úgy, hogy politikai establishment – s az övék a magyar átlagember üléspontjától merőben eltérő üléspont. Éppen ezért pont a politikusoknak, szakértőknek és újságíróknak szabad a legkevésbé a Huxit gondolatával játszadozni – mert nem az ő megélhetésük forog kockán, hanem mindenki másé.” Tartom: állami, azaz a magyar reálgazdaságtól független fizetésből élő ember még csak ne is morfondírozzon olyasmin,
ami az ő jövedelmére ugyan nincs hatással, de a magyar gazdaság állapotától függően jobban vagy rosszabbul élő, forintban kereső, adózó magyarok boldogulását veszélyezteti.
Most pedig ugyanezt kell mondanom Donáth Annának, akinek EP-ből való, jól megérdemelt kiesése hő reményem tárgya. Diktafon Péter akárhány mandátumát is el tudom viselni érte. Donáth ugyanis a következőket találta mondani tegnap az uniós pénzek visszatartásáról:
„Ha marad Orbán, akkor több százezer, több millió magyar fiatal sorsa az összeszerelő üzem vagy a közmunka lesz. Már bocsánat, akkor inkább legyen hét szűk év, hogy utána legyen jövője a következő generációknak.”
Három dolgot mond ezzel Donáth Anna. Egyrészt elismeri, hogy az uniós pénzeket – nini – mégsem lopják el szőröstül-bőröstül, mint azt országnak-világnak évekig zengeni tetszettek; hiszen az, hogy most nem jönnek, „hét szűk esztendőt” okoz. Másrészt azt is bevallja, hogy az uniós pénzek visszatartásának egyetlen valódi célja Orbán Viktor megbuktatása. Harmadrészt pedig azt állítja, hogy ez így rendben van. Rendben van, hogy Orbán Viktor reménybeli megbuktatása érdekében magyarok milliói évekig rosszabbul éljenek.
Tizenötezer eurós brüsszeli képviselői fizetés délceg árnyékából mondja ezt az ebadta. (Legyünk precízek: havi tízezer-hetvenöt euró tizennyolc cent fizetés és négyezer-kilencszázötven euró költségtérítés délceg árnyékából.)
Meghiszem azt, hogy neki így is jó. Elhiszem, hogy az ő életszínvonala teljesen független Magyarországétól,
azt meg pláne elhiszem, hogy ha a buli végén még kormányra is sikerül a hazája pénzügyi zsarolásának árán kerülnie, akkor duplán megérte a dolog. Az a 344 ezer polgártársunk viszont, aki Donáth Annának 2019-ben öt év korlátlan jólétet szavazott meg az Európai Parlamentben, ma egészen konkrétan Donáth Anna munkájának köszönhetően él rosszabbul, mint ahogy élhetne, és Donáth Anna erre még büszke is. Borzasztóan nehezemre esik megválogatni a szavakat, és nagyon remélem, hogy a helyzet végtelen gusztustalanságát Donáth Anna egykori szavazói is felismerik.
A helyzet ugyanis az, hogy mások kontójára morális kiállásokat megfogalmazni végtelenül hiteltelen dolog. „Hét szűk esztendőről” az a politikus papoljon, aki kész és hajlandó az életszínvonalát a mindenkori magyar átlagfizetéshez madzagolni. (Ez momentán Donáth Anna havi jövedelmének egytizede; ő a hét szűk esztendőben értelemszerűen nem venne részt.) Aki magától nem tagadja meg a luxemburgi, lengyel és portugál képviselőkével megegyező életszínvonalat,
az lesz szíves elfogadni, hogy a reálgazdaságban dolgozó magyarok is érnek annyit, mint a luxemburgiak, lengyelek és portugálok
– egyenlő résztvevői az Európai Unió kohéziós programjának, s ezáltal minden egyes uniós eurocentünk gazdasági hasznának jogosultjai. Akkor is, ha konzervatív kormányuk van. Nincs az uniós alapszerződésekben olyan kitétel, hogy a tagállami jogok csak liberális és szociáldemokrata, illetőleg álkonzervatív kormányokra alkalmazandók.
Persze már hallom a végtelenül unalmas, süket dumát arról, hogy nem is miattuk van befagyasztva az uniós pénz, hanem Orbán lopása miatt, s Orbán egy perc alatt megszerezhetne minden uniós pénzt azzal, hogy visszatér a jogállam útjára, és teljesíti a jogállamisági mérföldköveket. Nos, ha szabad szólnom ezügyben évek óta háttérbeszélgetésekkel kelő és fekvő, eljárási dokumentumokat bújó, Brüsszel-járó uniós zsurnalisztaként valamit:
C’est pas vrai, Anna, mint tudja azt minden csecsszopó.
Aki ezeket az aljas hazugságokat terjeszti, az lesz kedves őket egyszer az uniós források megszerzésének érdekében vért izzadó Bóka János és Navracsics Tibor szemébe mondani. A valóság ennél sokkal csúnyább, leírtam oly sokszor részletesen: a magyar kormánynak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy hazánk az uniós pénzek visszatartása miatt masszív versenyképességi hátrányt szenved el évek óta, maximálisan kompromisszumkész bármiben, s a maga részéről teljesítette is minden vállalását – melyeket aztán az Európai Bizottság újra és újra átgondol, s az informális egyeztetések során blokkol minden magyar megoldási javaslatot, miután tudja, hogy az Európai Parlament a magyarokkal való korrekt bánásmódért percek alatt lemészárolná.
Ha az orbáni Magyarországgal és a tuski Lengyelországgal egyenlő módon bánna a Bizottság, akkor 2022 novemberében, a 17 eredeti jogállamisági vállalás megtételekor (nem teljesítésekor, hanem megtételekor) kaptuk volna meg az összes pénzünket egyszerre –
ehhez képest a lengyelek a vállalások megtételéért most minden pénzt megkaptak, nekünk pedig még a vállalások teljesítésekor sem fizetnek.
A jogállamisági vállalások teljesítése természetesen nagyon fontos, ennél már csak a politikai kontextus a fontosabb: az, hogy az Európai Parlament államcsődöt követő kormányváltást akar Magyarországon, az Európai Unió számos tagállama pedig totális irányváltást az Ukrajna-, az LMBTQ- és a migrációs politikában.
Ha az orbáni világ egy szörnyű hely, akkor a magyarok majd szépen leváltják maguktól – rossz kormányzás esetén nem fogja a Fideszt semmiféle uniós pénz megmenteni. Ha viszont az orbáni világ esetleg megfelel a választóknak,
nos – akkor teljesen illegitim hazasorsrontás az uniós pénzek visszatartásával szándékosan rosszabbá tenni magyarok milliói, köztük az ellenzékiek számára a benne élhető életet.
Itt vagyunk két év válság, pénzbefagyasztás, belpolitikai turbulencia után egy minden valószínűség szerint 45-50 százalékos Fidesszel, az eddigi ellenzéket totálisan ledaráló Tiszával. Ebből a bolondnak is világos: Donáth Anna undorító politikájából egyszerűen nem kérnek a magyarok. Még ellenzéki honfitársaink sem szeretnének rosszabbul élni ma azért, hogy Donáth Anna pár év múlva hatalomra kerülhessen. Létezésének elemi értelmét tagadja meg a közpénzből élő politikus, ha politikáját a reálgazdaságban dolgozó választók életszínvonalának rontására építi. Kisvállalkozóként életüket kezdő barátaim, orvos, tanár, mérnök családtagjaim
és minden, a valódi gazdaságban dolgozó magyar érdekében kívánom a kénköves pokolra ezt a politikát.
Adunk mi neked, Anna, vasárnap az urnáknál hét szűk esztendőt!
Donáth Anna kiszavazása az Európai Parlamentből fideszest és ellenzékit egyesítő nemzeti ügy lehet: mind csak nyerünk ugyanis azzal, ha a magyar felzárkózás akadályozásáért Donáth Annát havi tizenötezer euróval a továbbiakban nem javadalmazzuk. Nemzetegyesítő jelleggel korteskedem tehát: szavazzon a nagyérdemű bármely, Donáth Annát nem tartalmazó EP-listára.
Tégláról téglára szavazzuk ki a téglát! Hogy ő tízszer rosszabbul éljen, mi meg mindahányan jobban.
Megérős. Hajrá, magyarok!
Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi
