Majd ő elsöpri az útból ezt a NER-es bagázst és eljön az ő országa, meglesz az akarata, miképpen részben megvolt a házasságában, a Fideszben, és most meglesz itt a földön is. Ámen! Ifj. Tóth György írása.

Végtelen szánalommal szemlélem azt az ámokfutást, amit ez a szerencsétlen gyűlöletgörcs folytat. Már ahhoz sincs kedvem, hogy a fiók-Lenin megszólalásait, őrült próbálkozásait kommentáljam. Minek? Aki azt állítja, hogy a minapi Békemenet minden idők legkisebb megmozdulása volt, azt komolyan venni lehetetlen.

Az icipici Pjotr Vengerszkij (alias Magyar Péter) olyan terheket cipel törékeny vállain, amik kétségtelenül elviselhetetlenek. Milyen élet lehetett az övé mindeddig? Szörnyű. 16 éven át kénytelen volt egy szép, okos és sikeres asszony árnyékában senyvedni, naponta kellett átélnie azt a megaláztatást, hogy miközben neje ismert és ünnepelt politikus, ő egy valódi senki. Azt se tudta róla a kutya sem, hogy létezik egyáltalán. Pedig olyan tehetség szunnyadt benne…aminek a mai napig nem sikerült felébrednie.

Ott van az valahol mélyen elásva, ott kell lennie, csak még azt nem tudni, micsodának.

Pjotr számára cseppnyi vigaszt sem jelentett, hogy a feleségére való tekintettel zsíros állásokkal dobták meg, jól tejelő semmittevéssel tölthette munkátlan hétköznapjait és nem maradt más számára, mint a pénz, ami ugye nem boldogít. Vagyis boldogtalanul húzta le azt a több, mint másfél évtizedet, amit borzasztó frusztrációval reá mért a sors. Kénytelen volt törleszkedni, nyalizni a neje politikai oldalát vezetőknek, és tehetetlenül szemlélni, hogy felesége egyre feljebb jut a karrierlétrán.

Azaz dehogy tehetetlenül, hiszen nála volt a fűrész, amivel szépen elgyengíthette a létra fokait, azaz a magánélet. Ahol igazi macsóként számolatlanul és eredményesen alázhatta meg feleségét, élhetett vissza egy szerelmes asszony bizalmával. Hiszen milyen férfi az, aki eltűri, hogy az asszony fölé nőjön?

A feleség dolga Pjotr olvasatában az, hogy pelenkázza a gyermekeit, főzzön, mosson, takarítson és áhítattal hódoljon ura és parancsolója minden egyes szemrebbenése előtt. Ha pedig ezt nem teszi, majd jól helyrerakja, ha kell, el is nadrágolja, no nem kézzel vagy más eszközzel, de egy hozzá vágott nadrággal jelezte, eddig és ne tovább, asszonyállat! Ha pedig ez nem lenne elég, ott a konyhakés, amit nagy kegyesen nem fog belé döfni, csak megmutatja neki: rettegj, asszony, mert itthon én vagyok a Jani!

Pjotr mélyen megalázott fickó.

A „mocskos Fidesz” alázta meg, mert ő is jogász lenne, akár a felesége, mégis egy nőcskéből csináltak igazságügyi minisztert, nem belőle. Pedig mit meg nem tett érte, hogy észrevegyék! Ott sündörgött a nagyok körül, barátságot mímelt fontos emberekkel, széles nyelvcsapásokkal próbálta behízelegni magát a legfelsőbb hatalmi körbe és mit kapott mindezért cserébe? Csak milliókat, aranyifjak életét, semmi többet. Ez pedig bosszúért kiált! Majd megmutatja ezeknek a senkiknek, ki is valójában ez a Pjotr Vengerszkij!

Bezzeg odaát, a liberálbolsevik táborban megbecsülik a nyaloncokat! Lehet tőlük tanulni, és Pjotr egyébként is eminens volt a demagógia tantárgyban. Hazudni reggel, éjjel meg este? Kitűnő és átveendő módszer. Mindent csípőből letagadni? Remek, ezt is jól megtanulta. Semmit mondani úgy, hogy valaminek tűnjön? Jogász embernek ez csak ujjgyakorlat. Megvádolni az ellenfeleket azzal, amit magunk követünk el? Potomság, napi komcsi rutin.

Íme itt a sikerrecept! És Pjotr bármi áron sikeres akart lenni. Sikeres és hatalmas, minden magyarok uralkodója. A pedofilbotrány aranyhalacskáját kifogta és hármat kívánhatott, akár a mesében a szegény halász. Első kívánsága, vagyis az, hogy nagyszerű feleségének tönkretegye a karrierjét, már teljesült is. Mit számít az az elhanyagolható apróság, hogy közben szeretett(?) gyermekei életét is megkeserítette?

Mit parancsolsz, édes gazdám, kérdezte a halacska, mire Pjotr tömegbázist parancsolt és lám, meg is kapta. Más kérdés, hogy a halacska is csak abból tud dolgozni, ami van és mivel tisztában volt azzal, hogy hazájukat szerető, keresztény-konzervatív emberekből soha nem tud álmagyarokat faragni, előrángatta a gyűlölködő, irigy, gátlástalan elégedetleneket. Elég sokan vannak, gondolta, és megtette istenüknek Vengerszkij Pétert. Pjotr pedig így szólt: én vagyok a teremtőtök, a vezérlő csillagotok, boruljatok le előttem és imádjatok, mert a megváltást hozom nektek. Felmutatta a Brian élete című filmből ismert szent papucsot, erre a tömeg leborult és imádta őt.

A halacska kissé morózus volt, amikor Pjotr most európai uniós pártlistát kért tőle, de azt is megadta neki. Olyat, amilyet, de a lista az lista. Egyik jelölt sem szereti a magyarokat? Mindegyik olyasmit akar, amit a népe elutasít? Na és? A fontos az, hogy Pjotr emberei legyenek, vagy legalábbis olyanok, akik megfelelnek a kívánságteljesítő aranyhalnál nagyobb ragadozó halak igényeinek.

Vajon mi lesz Pjotr következő kívánsága? Király szeretne lenni? Csak óvatosan, hiszen a mesében is lehangoló volt a negyedik kívánság teljesítése, a halász visszakerült a szegényes viskóba, oda, ahonnan eredetileg felkapaszkodott.

A mi hősünk azonban nem retteg a végkifejlettől. Hiszen amíg minden tényre süket és vak imádóit maga mögött tudja, nem lehet nagy baj. Tudja, hogy a régi módszer működik, aki rosszat mond rá, arra ráuszíthatja csodálóit, legyen szó akár egy feleségről, akár egy étterem tulajdonosáról. Zombijai nem fognak kételkedni benne. Majd ő elsöpri az útból ezt a NER-es bagázst és eljön az ő országa, meglesz az akarata, miképpen részben megvolt a házasságában, a Fideszben, és most meglesz itt a földön is. Ámen!

Kényszerképzetek gyötrik szegény Vengerszkijt, azt hiszi, hogy ő az igazi demokrata. Ennek jegyében mint valódi demokrata, szeretné például betiltatni a Fidesz háborúellenes plakátjait is. Mert ő nem egyszerűen demokrata, hanem lengyel típusú demokrata, ott ez a Tusk nevű is demokratikus úton számolt le a neki nem tetsző orgánumokkal. Vagy inkább amerikai ihletésű Vengerszkij Petya demokráciája? Ahol a politikai ellenfelet nagyon korrekt módon, koncepciós  jogi eszközökkel akarják félreállítani? Lehet, hiszen Pjotr jogász lenne, vagy mi a nyű.

Szánom Pjotr Vengerszkijt, mert annyi pszichés betegséggel küzd, amennyi embert még nem terhelt soha.

Kisebbrendűségi érzés (neve Varga Judit), narcisztikus hajlam (nagygyűléseken mutogatja magát, hol kis Leninként, hol fiók Mussolinit utánozva), beteges bosszúvágy (a neki ellentmondókra uszítja leninfiúit és leányait), messianisztikus kényszerképzetek (ő maga a megváltás), Napóleon szindróma (mindenki ellen a hadserege élén), üldözési mánia (a gonosz kormány 2000 ügynökkel figyelteti), mitománia, azaz kóros hazudozás, némi skizofrénia, hiszen egyszer konzervatív, máskor liberális. Mindezeket tetézi kóros hatalomvágya, ami naponta jól láthatóan megmutatkozik.

„A hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát. Nem bízik híveiben sem, bárki bármikor kieshet a pikszisből. Az „ellenállókkal” szemben mindent elkövet, hogy tönkretegye őket, s ha ez mégis meghiúsul, tombol haragjában, de nem adja fel.”

(A leírás Gimes Katalin családterapeuta írásából származik.)

Beteg ember, szánandó és szánalmas. Ráadásul lelki traumáihoz fizikai tünetek is társulnak. Ez a leglátványosabban a legutóbbi Békemenet értékelésénél mutatta meg magát, Pjotr ugyanis rosszul, de nagyon rosszul lát. Súlyos. vágyvezérelt politikai látászavarral küzd, minek folyományaként a békepárti konzervatívok táborát a valóságosnál sokkal kisebbnek, míg saját bandáját sokkal nagyobbnak látja. Szép feladat a szemész orvosoknak leoperálni a Petykó szeméről a látástorzító hályogot, de lehetséges, hogy erre a bravúros beavatkozásra csak a magasan képzett Valóság nagybácsi képes.

Figyelem, figyelem! Sürgősen nagy tudású elmegyógyászok és betegápolók kerestetnek Pjotr Vengerszkij és hívei kezeléséhez!

Kiemelt kép: Civilek.Infó