Sokféle megfejtés van a kérdésre, és egyik elkeserítőbb, mint a másik. Az elemi empátia legkisebb jelét sem mutató fideszellenesek minden lehetséges jobboldali szimbólumot ütnek, gyaláznak. Az elmúlt hónapokban egészen szürreális tudathasadás ment végbe, magunk is zavarba jöttünk, de most megnyugodhatunk: a Békemenetet továbbra is gyűlölik.
A soha ki nem sajátított trikolor, kokárda és Himnusz nagyon régóta vörös posztó volt derék tradicionalista- és újkomcsi barátaink szemében. Tulajdonképpen elképzelhető az is, hogy annak idején saját maguk még fel is lélegeztek, amikor kokárda kitűzését javasolta a Professzorok Batthyány Köre a 2002-es választások előtti időszakban. Hány és hány ember mellét szúrta volna a kokárda, hány és hány ember hátát égette volna a zászló, illetve hány és hány ember lelkét mérgezte volna a Himnusz éneklése.
Lehet, hogy nekik is jobb volt így. Ráadásul jól meg lehetett vádolni a Fideszt, hogy megosztja a társadalmat. Nem ám a gyűlölködéssel, óh, nem! Nem ám Medgyessy „D-209” reaktiválásával, óh, nem! Nem az arrogáns, hiánykereső, gazember szoci/szadesz-kampánnyal, óh, nem! Naná, hogy a kokárdával! Mivel mással?! Gyűlölték mindig, és aztán stratégiai okuk lett szeretni.
Azóta a kokárda kikopott a gyűlésekről, találkozásokról, és ez így is van jól. Hagyjuk meg nemzeti ünnepünkre! De a zászlóerdő és a Himnusz konstans volt. Vagyis a jobboldalon. Majd megjelent Magyar Péter az érdekjobbos, akinek a világon mindegy, hogy melyik ideológiát szolgálja vagy hirdeti, a lényeg, hogy gyújtó hangú beszédei a lehető legszélesebb rétegeknek keressenek mondandót. Ha sokan mondják, hogy Orbán lop, korrupció, európai ügyészség, oktatásegészségügy, Lölő, akkor arról beszél, ha csalódott jobboldaliakhoz kíván evangelizálni, akkor retkeli a Momentumot a No-limpiával, beszól Ferinek és Orbánt látná Európa élén. És ezt most jól rázzuk össze! Vajon mit kapunk a végén a shakerből kiöntve? Mert, hogy se nem néz ki jól, se nem finom, az bizonyos!
Azonban valami átütötte a falat a táborában. Valami mégis átment. A lobogók és az éneklés. Utóbbi még dadog, még nem ölég jó a tempója, még körmöst kell adni favonalzóval a világhírű operaénekesnek, de a csodálatos magyar zászlók büszkén dagadnak. Szívem minden szeretetével fogadtam azokat a fideszeseket egy kanál vízben megfojtani tudó drága honfitársaimat, akik serényen lengették Magyar Péter eseményein ugyanazokat a lobogókat, melyek rúdjai eleddig égették a kezüket. Most már nem hungarista, nem szélsőséges és nem lábszagú dolog magyar zászlókkal vonulni. Annyira boldog vagyok!
De itt ne álljatok meg! Tessék szépen magatokévá tenni egy másik fontos jobboldali szimbólumot: a Békemenetet is. Ez már keményebb dió, én tudom. A Békemenet szidalmazása mára ugyanis olyan méreteket öltött, hogy az kiirtott mindennemű emberi jóérzést a politikailag mást gondoló honpolgárokból. Jellemzően sok idős ember is részt vesz az eseményen. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének fiatalok vagy középkorúak, hanem azt jelenti, hogy a Fidesz nagyon erős a szépkorúak körében, illetve azt, hogy érthető módon az idősebb embereknek éves szinten alig van olyan társadalmi esemény, ami megmozgatja őket.
Hagyományosan mégsem a Sziget vagy az Ozora lakói tülekednek fel a buszokra egy jó csapatós buli reményében, nem Ákosra vagy a Tankcsapdára sminkelnek, és lássuk be visszér elleni „csodabáránytakarós hotelaulás” termékbemutató helyett mindenki jobban járna az ellenzéki oldalon is, ha nagyszüleik Békemenetre készülődnének. Meg amúgy is, mi a problémátok az öregekkel? Ledolgoztak egy életet, oda mennek, ahova akarnak.
És a másik, a buszoztatás. Valaki megfejtette már, mi ezzel az égbekiáltó gond? Stoppolniuk kéne, vagy felzarándokolni gyalog Budapestre? Vagy mégis hogyan?! Tudom, nektek, akiknek választási csalás egy Orbán Viktoros golyóstollal való szavazás is, az, hogy szervezett buszok indulnak az ország távolabbi településeiről is, ahol közösségben élő emberek közös szándékkal közösségi élményt akarnak maguknak szerezni, az maga a fertő. Ingyenes avagy fizetett az a busz, nektek oly mindegy.
„Birkamenet. Csak esne rájuk öklömnyi jég! Jaj, csak meg ne fázzanak az esőben, a korukat látva az utolsó menetük lenne.”
Csak néhány, a még kedvesebbnek számító faragatlan, gonosz kommentből. És ilyenkor az emberben vívódik az indulat, az elkeseredés és a lemondás vegyes érzése, mert mégiscsak ebben a teknőben élünk itt mindnyájan. Azokkal együtt, akik éppúgy eljárnak szavazni, mint mi, és akik a bántalmazott nőt kiröhögve, a rendőri intézkedést akadályozót istenítve, az étteremre az övéit ráküldőt rajongva, a jogos eu-s pénzünket eltagadva, a miniszterelnök lehetséges merénylőjét várva könyörtelenül be fogják húzni az x-et a jobboldal ellen.
Azonban, hogy legyen valamiféle tudományosabb magyarázatunk is, a HírTV Paláver című műsorában egy spontán közvéleménykutatást végeztem a nézők, sms-ezők között, és az alábbi három ok jött ki arra a kérdésre, hogy miért gyűlölik a Békemenetet az ellenoldalon. Legtöbb szavazatot az ’Irigység/rosszindulat/gyűlölet’-kategóriacsoport kapta, második helyen futott be az, hogy a Békemenet tömegének a nagysága impresszív és demoralizáló, harmadik pedig az esemény szelídsége, méltósága volt.
Ön mit mond?
Kiemelt kép: A Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) Békemenet résztvevői a margitszigeti nagyréten 2024. június 1-jén. MTI/Balogh Zoltán
