– Hogyan értékeli az Alternatíva Németországért (AfD) előretörését? Még mindig csak Kelet-Németországban népszerű a párt?
– A két kelet-németországi bázisú formáció, az AfD és a baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) tudott profitálni a protestszavazatokból. Az AfD bázisa továbbra is az öt keletnémet tartományban a legerősebb, de a párt támogatottsága már az ország nyugati részén is több helyen bőven 10 százalék fölött van. Tino Chrupalla és Alice Weidel (az AfD társelnökei – a szerk.) pártja a legutóbbi mérések szerint Bajorországban is elérte a 15 százalékot. Egyre több tartományban releváns az AfD, országosan pedig a második erő. Hasonlót láthattunk 2017-ben, amikor az AfD-é volt a második legnagyobb frakció és a legnagyobb ellenzéki a Bundestagban. Ekkor kezdték el a baloldali pártok az általuk szélsőjobboldalinak bélyegzett párt bomlasztását.
– A migránsokhoz köthető erőszakos cselekményeken túl mi okozhatta ezt az erősödést?
– Fontos változás, hogy az AfD egyre népszerűbb a fiatalok körében, hasonlóan Marine Le Pen pártjához, a Nemzeti Tömörüléshez Franciaországban. De hasonló folyamatok figyelhetők meg Ausztriában is, ahol a jobboldali, bevándorlásellenes Szabadságpárt (FPÖ) nyerte meg a vasárnapi választást. A protestszavazók jellemzője, hogy ők nem kiállnak valami mellett, hanem valami ellen szavaznak. Öt évvel ezelőtt a német fiatalok még egy radikális klímaaktivistára, Greta Thunbergre adták a szavazatukat, most viszont az új protestpártra, az AfD-re. Ennek a hátterében a szociális kilátástalanság, főként az első lakáshoz jutás nehézségei állnak, különösen igaz ez Németországban vagy Olaszországban. Érdekes változás, hogy a fiatalok mellett a munkások nagy része is az AfD-re szavazott. Korábban ez a társadalmi csoport jellemzően a bevándorláspárti baloldali pártokat támogatta.
– Markus Söder, a Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője egyenesen előre hozott választásokat sürgetett a vasárnapi EP-választások után. Van ennek realitása annak fényében, hogy már kitűzték a következő Bundestag-választás időpontját jövő szeptemberre?
– Söder alighanem úgy gondolkozik, hogy a szövetséges CDU elnöke, Friedrich Merz „elviszi” majd a kancellárságot, és utána ő következik. Söder vasárnap Emmanuel Macronra hivatkozott, aki az eredmények kihirdetése után szinte azonnal bejelentette, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést és új választásokat ír ki Franciaországban. Mindkét német konzervatív pártvezető tisztában van azzal is, hogy a már említett protestszavazatok nem biztos, hogy hosszú távúak, ezért igyekeznek politikai tőkét kovácsolni belőlük, amíg tart a támogatás. A CDU nem nyert sokat az EP-választáson, de megtartotta a 30 százalék körüli támogatottságot. A céljuk ennek a szinten tartása lehet.
– Orbán Viktor miniszterelnök hónapokkal ezelőtt megjósolta, hogy Európában bekövetkezik a jobboldali fordulat. Németország mellett Ausztriában, Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban, Görögországban és Finnországban is előre tört vagy megszilárdította pozícióit a jobboldal. Mi a következő lépés?
– Ahol baloldali kormány van, mint például Németországban vagy Spanyolországban, vagy szigorú politikát folytató jobboldali kormány (például Olaszországban), ott a jobboldal mindenhol megerősödött az EP-választáson. A problémát abban látom, hogy Giorgia Meloni pártja, az Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia), vagy a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés előbb-utóbb alkut fog kötni az EPP-vel, hogy megszilárdítsa pozícióit az Európai Parlamentben. Ők folytatni fogják az együttműködést a meggyengült szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, és csak bizonyos kérdésekben – például a migráció vagy az ukrajnai háború kérdésében – fognak szövetségeseket keresni a jobboldalon. Ebben az értelemben hiába szavaztak az emberek Melonira vagy Le Penre: ahhoz, hogy ők hatalomra kerüljenek, vagy abban maradjanak az EP-ben, ki kell egyezniük a globalistákkal.
Forrás: hirado.hu
Címlapkép: Marine Le Pen, a francia jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) párt elnöke – MTI/EPA/Stephanie Lecocq
