Nehéz tiszta vizet önteni a pohárba, ha nincs honnan meríteni. Az elmúlt európai uniós periódusban a nemzetiségeket érintő lényegbevágó kérdések megoldásában az intézmény zavaros vizű kútja hozzájárult az orosz-ukrán háború kirobbanásához. Kimutatható ok a kisebbségi jogok megoldásától történő érthetetlen elzárkózás – írja blogbejegyzésében Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke.
A jelenlegi polgári kezdeményezésekről szóló törvény páncélfalként veri vissza a jogos, nemzetiségekhez kapcsolódó autonómiai igényeket. Ezzel egyidőben az erőszakos asszimilációnak tárt teret biztosít. Nem véletlenül jutottunk odáig, hogy az I. és II. világháború utáni, győztesek által elfogadtatott békeszerződések bármikor polgárháborúkat vagy akár világháborút is okozhatnak.
Az oroszok a II. világháború társnyertesei voltak. A nyugati hatalmak szemhunyása mellett váltak atomnagyhatalommá.
Az Európai Unió eddigi bürokráciája, korrupcióban és jólétben dúskáló intézménye, bár feladata lett volna, elmulasztotta a nemzeti kisebbségek problémájának rendezését. Ennek is köszönhető, hogy amikor megszólaltak a fegyverek, kispályás szereplővé zsugorodott. Egyre inkább látható, hogy Ukrajna, az USA és Oroszország akaratának foglyává vált.
Most már ott tartunk, hogy az atomháború gyújtózsinórja kettőjük kezében van.
Az újonnan alakuló európai intézményrendszer nem asszisztálhat tovább ahhoz, hogy területén folytatódjék a vérfürdő.
A tagországok érdeke eltér az USA gazdaságot erősítő hadipari konjunktúrájára alapozó álláspontjától. Az Ukrajnában élő 11 millió orosz nemzetiség kiteszi egy közepes európai ország népességét. Oroszország Ukrajna megtámadását azzal indokolta, hogy az ottani orosz nemzetiség üldöztetése, jogfosztottsága tűrhetetlen mértéket öltött. A diplomácia kísérletei, ki tudja miért, kudarcba fulladtak.
Magyarország is számos alkalommal találkozott e problémával.
Kérdés: elfogadható-e az orosz agresszió? Rávághatjuk gondolkodás nélkül, hogy nem! Adódik egy másik fontos kérdés is, hogy miként lehet a nemzetiségeknek védelmet nyújtani, ha Ukrajna nem óhajt változtatni erőszakos asszimilációs politikáján? Az USA proxy háborúja a két ország konfliktusát egymagában tűzszünet nélkül, a béketárgyalások mellőzésével, nem tudja rendezni. Másrészt, a tartós békéhez szükséges, hogy Európa országainak saját szövetséges haderejét növelje és igazítsa a NATO defenzív védelmet biztosító alapszerződéséhez.
Egy erős európai uniós tagállami szövetség az USA és Oroszország közötti sakkozást a tábla becsukásával rendezheti.
Jelen helyzetben Ukrajna népe fizeti a háború árát. Az USA lényegében kialakíthatta gazdasági érdekrendszerét az Ukrajnának történt hitelezésével. A Joe Bident irányító pénzügyi elit legalább 50 évig szedheti a hadisarcot. Ezt a háborút az Oroszok és az USA valószínűleg win-win alapon fogja megoldani. Ukrajna az Európai Unió tagja lesz, területéből azonban veszíteni fog.
Végezetül visszatérve az uniós képviselők választásához, a jobboldal észszerű szövetsége a kettős mérce kizárásával, a kisebbségi jogok garantálásával elűzheti a háborús fellegeket. A tagországok összpontosíthatnak a szuverén Európa megvédésére, a kontinensek közötti gazdasági versenyre. Képviselhetjük a népfelség tiszteletben tartásával az erős cölöpökre épített hidat nyugat és kelet között.
Csizmadia László
a CÖF-CÖKA elnöke
Fotó: civilek.info
