Július 3-án 8:30-kor ugyan csak kiskorú veszélyeztetésének vádjával, de bíróság elé áll az az újpesti jiu-jitsu edző, akiről tényfeltáró cikksorozatban, illetve videoriportokban a PestiSrácok.hu rántotta le a leplet, hogy 20 éven át tucatnyi fiatalkorú fiút rontott meg és használt éveken át aberrált szexuális vágyai kielégítésére.
F. Márton áldozatai egytől egyig valamilyen nehéz helyzetben lévő, kiszolgáltatott fiatalok voltak, akiknek korábban szexuális tapasztalatuk sem volt. Egyetlen fiú az, aki ugyan évek múltán – ma már huszonéves fiatal felnőtt –, de a sarkára mert állni: feljelentést tett, és most újra szembe kell majd nézzen bántalmazójával, az ügyvédekkel – akik majd ízekre akarják szedni a sértetti vallomását, csak azért, hogy minél enyhébb megítélés alá essen F. Márton tette – és még az áldozathibáztatókkal is.
A büntetőper első napját megelőző estén közös társadalmi kiállásra hívunk az áldozatok mellett, a mindenkori pedofil bűncselekmények áldozatai mellett. Azt üzenjük, hogy nincsenek egyedül, merjenek segítséget kérni, mert a társadalom nem őket fogja hibáztatni, hanem meg fogja őket védeni. Gyere el Te is július 2-án 17 órára a IV.–XV. Kerületi Bíróság előtti térre (1043 Budapest, Tavasz u. 21.), állj ki velünk az áldozatokért és ne feledd: bármelyikük akár a Te gyereked is lehetne.
F. Mártont sokan jól ismerik Újpesten, illetve a küzdősportéletben. Azt mondják, valóban a jiu-jitsu egyik kiválósága idehaza. Nem csoda, hogy csak úgy ácsingóztak a gyermek fiúk, kiskamaszok, hogy edzőtermébe, sportiskolájába, a Fekete Mamba Sportegyesületbe járhassanak. Eleinte csak az edzések voltak, aztán mindig kiválasztásra került egy-két rendkívül ügyes, ígéretes fiúcska – leggyakrabban a 15 évesek közül –, akik méltóvá váltak a kiemelt figyelemre. Ők már a táborokba is vele tarthattak, sőt, az edzőterem melletti uszodában sportmasszázsra is eljuthattak hozzá.
Egy volt edzőtárs elmondása szerint általános jelenség volt, hogy valamilyen furcsa behízelgő modorral és mímelt sármmal ezen kiválasztott fiúk anyját is megkörnyékezte. A legtöbbször elég volt a rendszeres bókolás, könnyed udvarlás és az anyukák kellőképp elvarázsolódtak, és kevésbé figyeltek a jelekre. Aztán persze volt kivétel. Az egyik áldozat édesanyjával jelenleg együtt él a férfi, miután az Újszövetség Gyülekezet berkeiben előadta a megtérőt, és még sportiskoláját is Sionon Gyülekezete és Sportiskola névre nevezte át.
Az anya szerint a megbocsátás a legfontosabb, így mint kvázi hozzátartozó, ő már a vallomást is megtagadhatja a bíróságon.
A taktika egyébként még ennél is összetettebb volt. Ha csak az általunk ismert, megismert áldozatokat vesszük, elmondható:
F. Márton olyan fiúkat választott, ahol súlyos probléma volt a családban.
Súlyos beteg, hosszú kórházi kezelésnek kitett apa, váló szülők, anyagi nehézség és családi viták, vagy épp elvált, sikerorientált, munkába temetkező szülők. A lényeg, hogy olyan fiatalok, ahol rés volt a pajzson, nem volt stabil családi háttér. Ezenkívül mindegyik fiú nemcsak, hogy szűz volt akkoriban, de később érőként barátnőjük sem volt, vagy nem volt önbizalmuk, vagy egyáltalán nem alakult még ki a szexuális érdeklődés. Becserkészte őket, szerető pótapát játszott, elhitette velük, hogy nélküle semmit sem érnek és csak rá számíthatnak, ők pedig cserébe tűrtek.
Ketten is beszéltek arról korábban lapunknak, hogy milyen önvád kínozta őket, hogy öngyilkosok akartak lenni, de nem mertek szembefordulni és nem tudtak segítséget kérni.
Tudomásunk szerint egyetlen áldozatával sikerült elhitetnie, hogy homoszexuális hajlamú. Ennek a fiúnak sincs rendben az élete mind a mai napig, baráti társasága nincs, párkapcsolata nincs, ha nem dolgozik, otthon ül a számítógép előtt. Ő még nem érti, hogy mindehhez mi köze annak, amit tizenévesen átélt.
Érdemes volna visszaidézni, mi mindent mondtak el az évek elteltével megnyílt fiúk, miért is tűrtek. Azt érezték, nem hinnének nekik, őket hibáztatnák, vagy azt, hogy teljesen magukra maradnának, így ők lennének a vesztesek. Így aztán nem bántalmazójukat, hanem magukat hibáztatták, és minél jobban összetört az énképük, az önértékelésük, annál jobb bábbá, használható rabszolgákká váltak.
F. Márton nem tagadja a szexuális aktusokat. Csak éppen azt állítja, hogy azt a fiúk is akarták, sőt, ők kezdtek ki vele. Nem követett ő el semmi rosszat. És tudják, hányan, de hányan védekeznek még ugyanezzel? Hiába mondja el az áldozat aprólékos részletességgel, hogyan könyörgött, sírt, hogy ne tegye, nem akarja, a férfi azt meg sem hallotta. Bizonyos olvasatban ezt szexuális erőszaknak is nevezhetnénk. Mégis jön a másik oldal kritikája:
ha nem akarta, miért ment vissza legközelebb is. Hogy miért, azt csak az fogja megérteni, aki igazán közelről ismer ilyen mélységig összetört és kiszolgáltatottá tett embert…
F. Márton, ha nem áldozatai edzője lett volna, lazán a képünkbe röhöghetne. 14 év a beleegyezési korhatár – hagyták, benne voltak, a többi meg magánügy. Van olyan, egyébként ismert ember elkövető, aki pontosan ilyen szavakkal védekezik, és még azokra támad, akik szóvá merik tenni az Európa más országaiban állítólag teljesen normális jelenséget. Mert hát hogy mert volna anno Párizsban bárki azzal előállni, hogy pedofil a 17 éves Arthur Rimbaud-t magába bolondító és vele szexuális kapcsolatot folytató zseniális szimbolista költő, Paul Verlaine?
És ugye tudják, hogy nem lenne semmilyen következménye a bicskei igazgató – nagyon helyesen óriási botrányt keltő – rémtetteinek sem, ha nem az intézmény igazgatója lett volna, hanem csak mondjuk egy jótevő, aki segíti ezzel-azzal szerencsétlen intézetis fiúkat…
F. Mártonról saját korábbi edzőtársai szavai szerint 20 éven át a környezetében mindenki pontosan tudta, hogy micsoda és mit csinál a tizenéves fiúkkal. De senki nem tett semmit. Talán pont ezért nem, mert jogilag ő sem tudta megítélni, bűncselekmény-e, amit lát, tudni vél, vagy csak az ő erkölcsi mércéje van túl magasan. Vagy egyszerűen csak könnyebb volt róla nem tudomást venni.
Mindezen gondolatokkal, érzésekkel terhelve, sokszor fenyegetések súlya alatt kell, kellene áldozatoknak erőt venniük darabjaikra tört önmagukon, nemet mondaniuk, besétálniuk a rendőrségre és feljelentést tenni, vagy akár csak hazamenni és elmondani otthon annak az anyának, apának, aki mindebből éveken át nem vett észre semmit, hogy ez és ez történt, segíts. Majd annak a szülőnek kell, kellene a rátörő önvádat félretéve kézen fogni a gyermekét és besétálni a rendőrségre, nem törődve azzal, hogy ezután milyen nehézségek jönnek. Igen, ezt kellene tenni, mert különben ki tudja, ki lesz a következő? Akkor ki fogja ezeket a rémeket megállítani?
Azt mondják, F. Márton – még ha csak kiskorú veszélyeztetése is a vád – akár hét év börtönbüntetést is kaphat. Áldozatainak ahhoz, hogy ezt végigcsinálják, az eddigieknél is erősebbnek kell lenniük. Újra találkozni, a szemébe nézni, kimondani, újra átélni és az ügyvédek csavaros keresztkérdései közepette sem meginogni. Szeretnénk táplálni bennük ezt az erőt, és nemcsak F. Márton áldozataiban, hanem minden olyan áldozatban, aki akár gyermekként, akár fiatalkorúként szexuális bántalmazás, kihasználás, visszaélés áldozata volt. Szeretnénk nekik megüzenni, hogy a társadalom mellettük áll, hogy nem tehetnek arról, ami velük történt, és ha harcolnak, mindig számíthatnak segítségre.
A témáról bővebben olvashat ITT, ITT, ITT és ITT. Interjú áldozatokkal ITT és ITT. Az Akta riportfilmje az ügyről ITT.
