A telket, melyre a házamat építettem, körbe kerítettem. A kiskaput és a nagykaput mindig zárva tartom, a kutyák állandóan éberen őrködnek.

A ház bejárati ajtaja több ponton záródó biztonsági ajtó, mely szintén mindig kulcsra van zárva. Őrző-védő szolgálathoz bekötött riasztó rendszert élesítek, ha elmegyek otthonról. A faluban közterületi kamerarendszer üzemel.

A kertbe és a házba csak azt engedem be, akit én akarok. Ha valaki illetéktelen akarna behatolni, akkor jogosan megvédhetem magamat és tulajdonomat. Ha a rendőrök elfognák a betörőt, akkor letartóztatnák, börtönbe zárnák. Ez így van rendjén, csak így működhet viszonylagos biztonságban a társadalom még békeidőben is.

Ha valaki azt mondaná, hogy köteles vagyok a világ más, távoli részéből származó vadidegen embereket befogadni a kertembe és a házamba, azt ma még egyszerűen kinevetném. Nem kizárt, hogy a pszichiáterek is megvizsgálnák, beszámítható-e az illető, annyira életidegen, abnormális ez a követelés. És persze én se szólítok föl senkit se idehaza, se más távoli országban, hogy fogadjon be idegeneket a saját kertjébe, házába, lakásába.

De a mai Európa már annyira nem normális, hogy földrészünk jelenleg még hatalomban lévő tébolyult vezetői ezt követelik a kontinens országaitól, népeitől. Azaz hogy az ő döntésük alapján mi kötelezően, akaratunk ellenére is fogadjunk be országunkba, országainkba vadidegen, a világ távoli részeiről származó más kultúrájú, más vallású, más gyökerű ismeretlen embereket, akik ugyanúgy lehetnek valódi menekültek, egy jobb élet reményében világgá indultak, mint képzett terroristák.

Azok követelik ezt tőlünk, akik elődei gyarmatosították a fél világot, szolgasorba taszítottak népeket, kizsákmányolták, kiszipolyozták, kivéreztették országaikat, s ezzel elindították azt a több évszázados folyamatot, melynek egyik következménye a mostani népvándorlás. A gyarmattartó birodalmak szétesésével a korábbi gyarmatok erőforrásainak folyamatos elszívása nem szűnt meg, csak átalakult, kiegészült például az adósságcsapda okozta további elvonásokkal.

„A lét-felélő önpusztító degenerációs folyamatok közös gyökere nyilván nem más, mint a MÉRTÉKTELENSÉG”

– írta Bogár László 2012. decemberében.

A 2016. januárjában megtartott davosi világgazdasági fórum előtt az Oxfam nemzetközi segélyszervezet nyilvánosságra hozta jelentését, mely szerint a Föld lakossága leggazdagabb 1%-nak több vagyona van, mint a fennmaradó 99%-nak összesen. A leggazdagabb 62 (azaz hatvankettő) ember vagyona 2010 óta 44%-kal gyarapodott, míg a világ szegényebbik felének jövedelme 41%-kal csökkent. A jóléti szakadék gyorsabban mélyül, mint azt bárki feltételezte, s az 1 százalék egy évvel hamarabb utasította maga mögé a 99 százalékot, mint azt az Oxfam tavaly jósolta.

A világ 62 (azaz hatvankettő) leggazdagabb embere akkora vagyonnal rendelkezik, mint a Föld lakosságának szegényebbik fele, mintegy 3,5 milliárd ember együttesen.

Ugyanakkor a szabadkereskedelmi egyezmények pont ezt az egyenlőtlen berendezkedést próbálják bebetonozni, amely törekvést a globális földrablások csak tovább erősítenek. Az elszegényedő milliárdnyi embertömeg így nem csak anyagi jövedelem nélkül marad, de óriási élelmezési válsággal is fenyeget ez a folyamat. Arról nem beszélve, hogy ezt az embertömeget élhetetlen nagyvárosokba terelik most is. „A multinacionális vállalatok és a gazdag elitek azonban (…) elutasítják azoknak az adóknak a befizetését, amelyekre a társadalom működtetéséhez szükség van. Az a tény, hogy az élen lévő 201 vállalatból 188 legalább egy adóparadicsomban jelen van, azt mutatja, hogy ideje cselekednünk.” mondta Winnie Byanima, az Oxfam igazgatója. (MTI nyomán)

Azok követelik a kötelező betelepítést, akik tevékenyen rész vettek a népvándorlókat kibocsátó országok rendszereinek szétzilálásában. Akiknek katonái ma is harcolnak ezekben az országokban. Az „arab tavaszt” sokan üdvözítették, nem sejtve, mi lesz a következménye. Most már tudjuk.

2015. augusztusában az osztrák hatóságoknak sok bevándorló azt vallotta, hogy amerikai szervezetek pénzzel támogatták az Európába vándorlásukat. Máshogy nem is magyarázható, hogyan tudták finanszírozni a hosszú utat, és miből tudták kifizetni a kapzsi embercsempészeket. Ez alapján feltételezhető, hogy az Európa gyöngítésében érdekelt külső hatalmak is szerepet játszhatnak a folyamat elindításában és szervezésében. Európa vezetői pedig láthatólag nem a földrész megvédését, hanem elveszejtését, egy vegyes lakosságú európai egyesült államok (tudatosan kis betűkkel) létrehozását támogatják, magyarul árulók. Mert megfelelő akarat esetén igenis megállítható lenne az emberáradat. Lásd Amerika, Ausztrália, a gazdag arab államok vagy Izrael példáját: ezekbe az országokba senki nem mehet, csak akiket ők beengednek.

Mit válaszoljunk hát Európa kötelező betelepítést követelő vezetőinek? (Miután magunkban vagy egymás között elmondtuk az először eszünkbe jutó, nyilvánosságra nem tartozó indulatos szavakat, és bemutattuk a hozzájuk társuló egyértelmű kézmozdulatokat.)

Azt, hogy NEM, NEM és NEM!

Ha nagyon be akarják fogadni a népvándorlókat, akkor a saját házukba, lakásaikba már holnap meghívhatnak néhányat. Mutassanak példát befogadásból, toleranciából, emberszeretetből, amiket mindig tőlünk kérnek számon! Lássuk, hogyan „integrálják” őket saját családjukba! Néhány hónap együttélés után kíváncsiak leszünk a véleményükre. De arra ne is gondoljanak, hogy erre minket rávehetnek vagy rákényszeríthetnek! Ez a mi hazánk, a mi kertünk, a mi házunk, amihez nekik semmi közük! És amit mi nem adunk se ezüstért, se aranyért, se kevésért, se sokért, se megfélemlítés, se kényszer hatására, mert nekünk nincs más hazánk csak ez az egy. Ha ez elvész, mi is elveszünk. Védtük ezt a hazát, de közben egész Európát is a tatároktól, majdnem belepusztultunk. Aztán védtük a töröktől, majd az oroszoktól szintén az egész földrészt is oltalmazva közben, majdnem belepusztultunk. S mit kaptunk cserébe? Trianont, országunk földarabolását az első, újabb párizsi békét a második világégés után. És mióta csak itt vagyunk, lenézést, meg nem értést, gyűlöletet, kihasználást, kizsákmányolást folyton-folyvást mind a mai napig.

Jót tőlük sose kaptunk, és ma sem várhatunk.

Ha ők a saját házaikba, kertjeikbe, országukba be akarnak fogadni idegen százezreket vagy milliókat, ám tegyék, de más országokat és népeket erre soha nem kötelezhetnek!

Korábbi gyarmatosító múltjuk, a gyarmatokról országaikba bevándorló gyarmatlakók miatt Nyugat-Európa több országa már ma is erősen vegyes lakosságú, erről bárki meggyőződhet városaik közterein. A fehér európai ember szempontjából ezek az országok lehet, hogy már elvesztek. Ezt a helyzetet súlyosbítják áruló vezetőik. Ezzel ellentétben a Baltikumtól a Balkánig, a Balti-tengertől az Adriai- és a Fekete-tengerig terjedő európai térben élő nemzetek soha nem voltak gyarmatosítók, hanem éppen ellenkezőleg: gyarmatosítottak, hosszú időkig megszálltak, kizsákmányoltak, szegények. Épp ezért megmaradtak Európa még döntően fehér ember lakta részeinek. Ez most előnyükre, előnyünkre válhat, mert természetesen Magyarország is ide tartozik.

És ahogy Magyarországnak joga van megvédeni önmagát, a Baltikumtól a Balkánig élő még fehér európai nemzeteknek is joguk van megvédeni önmagukat.

Ha a létünkre törő közös ellenség ellen szoros érdekszövetséget tudunk kötni, akkor esélyünk lehet megvédeni önmagunk fehér európai országait.

E szövetség további pozitív hozadéka lehetne a korábbi kölcsönös sérelmek okozta ellenségesség csökkenése.

Ezzel elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy mit tehet Magyarország, mit tehet Közép- és Kelet-Európa ebben a helyzetben.

Déli határainkat teljesen le kell zárni az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen törvénytelen invázió előtt! Ezt a határt katonáknak, az újra megszervezett határőrségnek, önkéntes és akár nemzetközivé duzzasztott polgári századokkal is kiegészítve kell védeniük minden rendelkezésre álló eszközzel: nagy testű kutyákkal, fegyverekkel. Van nekünk jó kuvaszunk és jó komondorunk, de jó német juhászunk is. A hazánk területén létesített úgynevezett „befogadó állomásokat” kitoloncoló állomásokká kell alakítani, majd végleg bezárni, mert a környezetükben élő magyarság ezt kívánja. A most ott lévőket segíteni kell, hogy Nyugat-Európába mehessenek. Magyar katonáinkat azonnal vissza kell hívni a távoli harcmezőkről, ahol éppen a rossz oldalon, a világhódítók oldalán harcolnak olyan háborúkban, melyekhez a magyarságnak semmi köze sincs.

Csak így állítható meg az Európát elözönleni készülő invázió, és őrizhető meg a fehér ember több évezredes Európájából az, ami még megmaradt.

A népvándorlás alapvető kiváltó okainak megszüntetésébe mi nem tudunk beleszólni, de véleményünk természetesen van. A kibocsátó országok erőforrásai évszázadok óta tartó kiszivattyúzásának puszta leállítása nem elég. Meg kell fordítani az áramlás irányát, és nagyon gyorsan annyit visszatáplálni, hogy élhetővé válhassanak ezek az országok, és a kivándorlásra készülők – mert a kilátástalanság miatt erre kényszerülők – meggondolják magukat. Nekik is jobb otthon maradni, Európának is jobb, ha nem özönlik el a földrészt. Az országaikban tomboló polgárháborúkat nagyhatalmi összefogással lehetne megállítani. Vágyálmok ezek, tudom, érzem, miközben leírom ezeket a szavakat. De le kell írni, mert a másik lehetőség, melynek a történelmet ismerve sajnos jóval nagyobb az esélye: a kisebb-nagyobb és akár szörnyű nagy háborúk kirobbanása akár már a nagyon közeli jövőben.

Dr. Nagy Gergely

A cikk 2016-ban íródott, de ma is aktuális.