Kövezzetek meg, de némi nosztalgiával hallgattam Gyurcsány interjúját. Kicsit tán meg is sajnáltam szegényt, nem komolyan, de mégis: az új elmebaj lenyomta a régit, van ebben valami szomorú múlandóság; rávilágít arra, hogy öregszem.
Feri az interjúban hozza a rendes szociopatát, azt kérdi, ha egy gyilkos 15 év után szabadulhat, miért baszogatják őt mégis? Oké, a retorika csúcsra jár, de az a nüansznyi apróság még csak kérdésként sem merül fel Feri fejében, hogy egyrészt a gyilkos jogi felelősségét letudta, miután ült 15 évet (miközben te, barátom, pártot alapítottál és további közpénzeket szívtál el az áldozataidtól), másrészt a gyilkos talán erkölcsi felelősséget is vállalt, ha az áldozata hozzátartozóitól bocsánatot kért. Az nem felelősségvállalás, hogy a saját párttagságunktól kérjük újra a bizalmat; az olyan, mint amikor a diósdi ex-polgármester díszpolgári címet szavaztat meg magának a saját testületével.
Sőt! Olyanabb.
Na de nézzük az interjú előtti posztot!
Feri rögzíti, hogy a választók kétharmada fertőzött. Az orbáni méregtől, nyilván. 14 éve fertőzöttek vagyunk, de mégsem halt bele senki, szóval a magam részéről, ezt nem tekintem komoly járványnak.
Második mondatában az igazság és a hazugság demagóg dichotómiája kerül elő a kalapból, nagybetűvel persze, hogy is másképp, mintha nem ő mondta volna ki anno, hogy „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”.
A legjobb rész azonban ezután jön: „A magát demokratikusnak tartó közvélemény egy része megrészegülten, látszólag örvendezve adja fel önmagát, elveit, az alkotmányos demokrácia lényegét.”
Na most, egy demokráciának épp az a lényege, az egyik legalábbis, hogy a vélemény legyen szabad. Nem „demokratikus” vagy „diktatórikus”, hanem szabad. Ilyenformán „demokratikus közvélemény” mint olyan nem létezik, csak Fletó elméjében. Ez egy paradoxon. A vélemény, bármennyire is szeretné azt Feri vagy Peti, nem az önfeladásról szól, sőt!
„Eközben sokan lassan beleszeretnek a politika kivégzőosztag szerepébe. Le akarják tisztítani a terepet. A nekik nem tetsző eszméktől, szereplőktől.”
Értem. Tehát nem a 2006-os áldozatok a valódi áldozatok, hanem te, Feri. Oké.
A poszt továbbviszi a hazugozást, a vége azonban érdekes:
„Ja!? Hogy ki mond le? Sokkal többen adták fel már eddig is, mint szabadott volna. De mindig van választás.”
Feri! Volt választás. Döntöttünk.
Kiemelt kép: Képernyőfotó