Mi a demokrácia ma? Önfelszámolás, önelveszejtés, öngyilkosság. A Nyugat öngyilkossága. Mi a demokrácia ma? A woke és minden egyéb undorító, elviselhetetlen diktatúrája. Bayer Zsolt írása.

Mi a demokrácia ma? Fontos kérdés, megválaszolásra vár, annál is inkább, mert az a szervezet (szövetség?), amelyhez tartozunk, állandóan a demokráciát kéri számon rajtunk, s a teljes hasonulást óhajtja, hogy cserébe odaadja a törvény szerint amúgy is járó pénzt, továbbá megveregesse a vállunkat.

Mi a demokrácia ma? Semmi. Vagy mégis inkább – valami: üresség, hazugság, igazságtalanság és igaztalanság, erkölcstelenség, a jó megerőszakolása, minden ép, egészséges, szép és normális megerőszakolása, folyamatos erőszaktétel a józan észen és ép erkölcsökön, a bűn, az ocsmány, a rút, az abnormális apoteózisa.

»Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra«

– most rúgta ránk az ajtót Camus ötvenes évekbeli jóslata. Ma ez a demokrácia.

Mi a demokrácia ma? Önfelszámolás, önelveszejtés, öngyilkosság. A Nyugat öngyilkossága. Mi a demokrácia ma? A woke és minden egyéb undorító, elviselhetetlen diktatúrája.

Hat éve történt, négy évvel ezelőtt írtam:

»Egy iraki migráns, bizonyos Amir brutálisan megerőszakolt egy tízéves kisfiút egy Bécshez közeli fürdőben. Azzal védekezett, hogy négy hónapja nem látta a feleségét, és hirtelen »erős késztetést érzett, hogy megerőszakolja a gyermeket«. Az osztrák legfelsőbb bíróság pedig felfüggesztette az egyik vádpontot, mondván, mivel a migráns nem tudott németül, nem tudhatta egyértelműen, hogy a kisfiú nem egyezett bele a szexbe. Ma ebben a világban vagyunk kénytelenek élni. Ez a megdöbbentő és bicskanyitogató eset pedig a legegyértelműbb, legkézzelfoghatóbb példája Camus igazságának.«

Négy év telt el. S már akkor erős késztetést érzett minden normális ember, hogy ezeket eltakarítsa innen. S nemcsak az Amirokat, hanem azokat is, akik az ilyen ítéleteket hozzák. Ugyanis Amir és bírái feltételezik egymást. Roger Scruton írta a Futóbolondok, csalók, agitátorok – Az újbaloldal gondolkodói című munkájában:

»Olykor nemcsak arra akarja használni a jogot«

 (a törvényhozó és a törvényalkalmazó – B. Zs.), 

hogy igazságtalanságokat orvosoljon, hanem hogy új társadalmi rendet hozzon létre valamilyen »politikai erkölcsiség« szellemében, ahogy Dworkin értelmezi az amerikai alkotmányt. Az ő szemé­ben a törvény nem jogok, kötelességek és eljárásrendek összefoglalása, amelyek implicite érvényesülnek a precedensjogi rendszerben is, hanem az új, liberális társadalom váza. A radikális törvényhozót semmi sem gátolja meg abban, hogy olyan jogszabályokat alkosson, amelyek sértik az igazságosság elvét, például előjogokat adnak egyeseknek, mások javait elkobozzák, valaki jogait személyes vagy politikai célokból egyszerűen megvonják.

Ennek egyik jele, amikor a jog céljaként és az eljárás fő szabályozó elveként a »társadalmi igazságosságot« kezdik el a természetes igazságérzet helyett emlegetni.»

A jog mint az új társadalmi rend létrehozásának eszköze – ez történik most Nyugaton, és ezt kell demokráciának nevezni. Ezt is. A háttérben pedig itt is megtaláljuk a sátán követét, a vén gazembert, a „nyitott társadalom” megszállottját, a liberális Hitlert, az antitradicionalista Sztálint, Sorost, aki fölöttébb jelentős összegeket áldoz bírák és ügyészek „érzékenyítésére” – értsd: képezd ki őket arra, hogy a jogot az új társadalmi rend létrehozására használják, ennek okán például bizonyos, mostantól privilegizált társadalmi csoportokra – migránsok, homoszexuálisok és egyéb ­LMBTQ akárkik, feketék stb. – más törvények vonatkozzanak, kapjanak előjogokat, s ha bűnt követnek el, akkor se kapják azt a büntetést ezentúl, amit más, nem privilegizált társadalmi csoportok – fehérek, keresztények, heteroszexuálisok stb. – kapnának.

Így fordulhat elő az a képtelenség, hogy egy bíró a kisfiú megerőszakolóját azzal mentegeti, hogy mivel nem beszélte a gyerek nyelvét, nem tudhatta biztosan, a gyerek nem egyezett-e bele a szexuális aktusba. Ilyen a legvadabb szürreális drámába se kerülhetne bele. S egészséges, magára kicsit is adó időkben, ha más nem, a meggyalázott gyerek apja venne elégtételt fegyverrel, s a társadalom természetes igazságérzetének engedve az apa bírája felmentené őt.

De ebben a mai, súlyosan beteg és önelveszejtő világban ilyesmiről szó sem lehet. Helyette jön a következő eset – már biztosan elfelejtették:

„Felháborító ítélet: egy tizenöt éves lányt erőszakoltak, de Németországban ezt is megússzák a migránsok. Két-három órán át kínozták magatehetetlen áldozatukat, de a tíz (!) elkövetőből mindössze egyetlenegynek kell börtönbe vonulnia. Talán még emlékeznek a borzalmas esetre: a hamburgi Stadtparkban 2020 szeptemberében kilenc (!) férfi – 19 és 23 év közöttiek – megerőszakolt egy 15 éves német lányt. Három évvel és közel száz tárgyalási nap után a kerületi bíróság kilenc vádlottat talált bűnösnek. Az ítélet azonban láthatóan korántsem áll arányban a bűncselekménnyel. Sőt.

Nyolc elítélt esetében az egy és két év közötti szabadságvesztést felfüggesztették, csak egyiküknek, egy 19 éves fiatalnak kell börtönbe vonulnia két év és kilenc hónapra. A bíró szerint egyik vádlott sem mutatott egy cseppnyi megbánást sem. »Horrort és dühöt látok a szemükben« – mondta. Az áldozat épp egy születésnapi buliból tartott hazafelé a parkon keresztül este 11 óra után, amikor az egyik gyanúsított odalépett hozzá, berángatta egy bokorba, megerőszakolta, majd felhívta a barátait, akik a helyszínre siettek, és ők is megerőszakolták a magatehetetlen tinédzsert. Összesen két-három órán keresztül kínozták áldozatukat. A húsz védőügyvéd a védenceik felmentését követelte. A hírek szerint a vádlottak közül többen is »migrációs hátterűek«, négyen német, további négyen pedig örmény, afgán, kuvaiti és montenegrói állampolgársággal rendelkeznek. Két vádlott állampolgárságát a bíróságnak kellett tisztáznia.”

Kilenc erőszaktevő, húsz ügyvéd. Fejenként kettő meg még egy kicsi, egymás sarkára tapostak az ügyvéd „urak”, hogy eljátsszák a jó­fiút a német (német?) médiában, és egymás sarkára taposva követelték védenceik felmentését. Húsz védőügyvéd követeli kilenc feleslegesen élő, eltakarítandó gazember felmentését, és a bíró nyolcat el is enged.

A német társadalom ma ilyen. Hajdan mindenki más kiirtásában voltak utolérhetetlenül professzionálisak, ma önmaguk elpusztításában felülmúlhatatlanok.

Daniele Scaela írja a Migráció – A populisták igaza című könyvében: „Sokan meg vannak győződve arról, hogy a tömeges bevándorlás hanyatlással és a bűnözés növekedésével jár. Mások, különösképp néhány szociológus és újságíró azzal válaszol erre, hogy olyan álképzetek vezetik félre az így vélekedőket, amelyek valószínűleg »idegengyűlölő« médiakampányok hatására születtek. […] Úgy tűnik, az átlagemberek igenis képesek felfogni mindazt, amit a saját lakóhelyükön látnak, és nem kell a dolgozószobájukban ülő értelmiségiekhez fordulniuk a »helyes értelmezésért«. […] A Nyugat-Európát vizsgáló tanulmányok már több évtizede kimutatták, hogy a külföldi bevándorlók körében magasabb a bűnözés aránya, mint az őshonosok körében. A börtönben raboskodó külföldiek aránya több államban is szokatlanul magas: Svájcban 74,3 százalék, Ausztriá­ban 46,7 százalék, Belgiumban 42,3 százalék, Svédországban és Németországban mintegy 30 százalék – hogy csak néhány számadatot említsünk. Ami Olaszországot illeti, Luigi Solivetti szociológus az ügyészség által vádemelésre javasolt ügyek adataira támaszkodva állapította meg, hogy miközben az olasz lakosság 10 százalékát teszik ki bevándorlók, addig a különböző bűncselekmények elkövetői között nagyobb arányban találjuk őket: szándékos emberölés: 30%, szándékos testi sértés: 25%, szexuális erőszak: 35%, prostitúció: 65%, lopás: 35%, rablás: 45%, zsarolás: 20%, kábítószer-kereskedelem: 40%, hivatalos személy elleni erőszak: 35%, bűnszervezetben való részvétel: 20%.”

Németországban ugyanez a helyzet, bár a nemi erőszak elkövetői között még ennél is magasabb a migránsok aránya. S mivel a börtönben ülő migránsok is felülreprezentáltak, az érzékenyített bírók inkább szabadon engedik ezeket. A csoportos erőszaktevőket. És nyilván megmagyarázzák.

Ám ha azt gondolják, hogy ezzel vége, nagyot tévednek. Ugyanis ennek a csoportos nemi erőszaknak még van folytatása, éppen most, néhány napja született újabb ítélet az ügyben. Kérem, kapaszkodjanak meg, kössék be magukat!

„Botrányos ítélet: egy migránsbanda erőszaktevőjének »megsértéséért« ítéltek börtönre egy német nőt. 2020-ban kilenc férfi, négy csoportban erőszakolt meg egy 15 éves lányt egy parkban, de a német bíróság közülük nyolcat feltételesen szabadlábra helyezett. Ezen felháborodva egy fiatal hamburgi nő azt írta az egyik elkövetőnek, hogy az egy »becstelen erőszaktevő disznó«. A nőt most elítélte a bíróság. Egy 20 éves hamburgi nőnek egy hétvégét börtönben kell töltenie, miután »gyűlölködő« megjegyzéseket írt egy bűnözőnek, aki részt vett egy 15 éves lány csoportos megerőszakolásában. A nő csak egyike annak a 140 embernek, akik ellen vizsgálat indult, mert »sértő megjegyzéseket« tettek az erőszaktevőkre – írja a The Publica.

A szörnyű támadásra 2020-ban került sor, mikor férfiak több csoportja egy éjszaka alatt egymástól függetlenül megtámadott egy 15 éves lányt a hamburgi Stadtparkban. […] Kezdetben 11 férfi ellen emeltek vádat, de kettőt gyorsan felmentettek a DNS-bizonyítékok hiánya miatt. Az áldozat testén kilenc férfi spermáját azonosította a rendőrség. A férfiak közül öten német útlevéllel rendelkeztek, a többiek nem voltak német állampolgárok. Az erőszaktevők között volt egy lengyel, egy egyiptomi, egy líbiai, egy kuvaiti, egy iráni, egy örmény, egy afgán, egy szíriai és egy montenegrói – írja a The Publica. A férfiaknak 20 védőügyvédből álló csapata volt.

Az első és a harmadik nemi erőszakról készült videókat a támadók felvették és Whats­Appon keresztül megosztották ismerőseikkel, de a videókat törölték, mielőtt az ügyet a bíróságon tárgyalhatták volna. Azok a szemtanúk, akik látták a felvételeket a törlés előtt, azt vallották, hogy azokon egyértelmű szexuális erőszak látható. A DNS- és WhatsApp-bizonyítékok ellenére azonban a kilenc elítélt férfi közül nyolc feltételesen szabadlábra került. A kilencediket két év kilenc hónap börtönre ítélték, feltételes szabadlábra helyezés nélkül.
Az eset felháborodást váltott ki Németországban, mind a nemi erőszak brutalitása, mind az erőszaktevőkre kiszabott enyhe ítéletek miatt. Ennek következtében az egyik férfi személyazonosságát és telefonszámát kiszivárogtatták.

Az eseten feldühödve egy 20 éves hamburgi nő WhatsAppon keresztül üzenetet küldött a számra. A meg nem nevezett nő »becstelen erőszaktevő disznónak« és »undorító elvetemültnek« nevezte a férfit. Hozzátette: »Nem szégyelli magát, amikor a tükörbe néz?« Az erőszaktevő ezután feljelentést tett a nő ellen a rendőrségen, aki ellen sértő üzenetek küldése miatt vádat emeltek. A nőt most elítélték, és egy hétvégét börtönben kell töltenie a megjegyzései miatt. A nő a bíróságon bocsánatot kért a megjegyzéseiért, és azt mondta, hogy »reflexből« cselekedett, miután meghallotta az eset undorító részleteit. A Hamburger Abendblatt szerint azonban nem ez a nő az egyetlen, akire ítélet várhat az erőszaktevők megsértése miatt. A hamburgi hatóságok állítólag 140 ember ellen nyomoznak a stadtparki ragadozókkal szembeni »sértegetés, fenyegetés vagy egyéb hátrányos megkülönböztetés« miatt.”

Ez ma Németország, ez ma a Nyugat, ez ma a demokrácia. És most bennünket 80 milliárd forintra, továbbá még napi 400 millió forintra büntettek, hogy legyünk ugyanilyenek. Hát nem leszünk…

Molnár Tamás írja az Európa zárójelben című munkájában:

»A második jel még tragikusabb, mert az már a földrész történelmének végét jelentené. Ez akkor következne be, amikor Európa magáévá tenné azt a végzetes ideológiát, amelyet már korábban jellemeztünk. Egy olyan gépesített európai egység jönne létre, amely bizonyára azt hinné, hogy megtalálta a »történelem értelmét« és célját. Egy ilyen társadalom hirdetné a toleranciát, hogy mennyire a szívén viseli az emberi jogokat, a »szabadságot«, amelyet mellesleg szigorú jogi keretek határolnak, miközben senki sem tartja be a civilizált viselkedés formáit. Az Európai Parlament már most áldását adta a családok és a közösségeik szétszakítására. Törvénnyel szabályozná a nagy ürességet, külön bejáratú erkölcsöt hirdet a politikai illetékességére hivatkozva. II. János Pál pápa erre célzott, amikor az Európai Parlament előtt beszélt 1988. október 11-én:

»Kötelességem erőteljesen aláhúzni, hogy amennyiben a vallás, a kereszténység háttérbe szorul a kontinensen, és már nem ösztönzi hatékonyan az etikát és a szociális szférát, akkor ezzel nem csak az egész európai kulturális örökséget tagadják meg, hanem azt a jövőt is, amely méltó egy európai emberhez. Akár hívő, akár nem, minden európai ember jövőjét súlyosan érinti ez.«

Harminc év is eltelt már e sorok megírása óta. És jelentem, magukévá tették, hirdetik, törvénnyel szabályozzák. Legyenek átkozottak. Mi pedig tartsuk távol magunkat ezektől. A lehető legtávolabb.

Magyar Nemzet

Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán