Jobb későn, mint soha. Frici megvilágosodott! Nála ez szinte csodaszámba megy, uralkodásának buktája óta még egyszer sem sikerült neki. És most tessék, rövid időn belül kétszer is!

Frici elfelejtett megvilágosodni, amikor az országgyűlésben arról faggatták, szerinte tisztességes úton jutott-e milliárdjaihoz. Mit is válaszolt? „Mi az, hogy! Nagyonis!” Miközben tudnia kellett, hogy nagyonis nem. Valahogy akkor is elmaradt a megvilágosodás, amikor kitudódott, hogy hazudott reggel, éjjel meg este, majd beledöglött, hogy úgy tegyen, mintha kormányozna és trükkök százaival hozta vissza a sz@ból a kormányzást.

Nem ébredt benne világosság akkor sem, amikor ráeresztette kápóit a békésen ünneplő tömegre 2006. október 23-án, szemeket lövtett ki, ártatlan embereket csukatott le.

Ellenkezőleg, hazugságai zártkörű bevallásának kitudódása után elnevezte szövegét igazságbeszédnek.

A megvilágosodás legapróbb jelét sem mutatta, amikor a csőd szélére kormányozta az országot és ezért le kellett mondania, mert szerinte jól kormányzott. Így igaz, persze csak akkor, ha az ország hajóját az örvénybe akarta irányítani.

Leereszkedett szeme előtt a sötét függöny akkor is, amikor csúfosan megbukott összefogásuk a 2022-es választáson, de legalább nem merte azt állítani, hogy tulajdonképpen nyertek. Lehet, hogy akkor kezdett felszállni szeme elől a köd?

Most, az európai parlamenti választás után viszont félig már megvilágosult, hiszen ki bírta nyögni: vesztettünk. Persze rögtön hozzátette, hogy ugyanúgy folytatják, ahogy annak előtte, ami nem vall nagyon okos emberre. Erre az esetre is érvényes az eredetileg a Narcotics Anonymous nevű közösségtől származó mondás: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

Fricc megvilágosulásának utolsó, nem kevéssé meglepő epizódja, hogy rádöbbent, a 444.hu valójában nem hírportál, nem független és nem elfogulatlan. Ahogy ezt a mi Ferenc testvérünk írta:

„Az újságíró szerintünk becstelen firkász, a lapja pedig szennylap. Ez meg a mi véleményünk. Magára valamit adó ember szerintünk undorral elfordul egy ilyen laptól.”

Jé! De hát mi történt? Hiszen egészen a legutóbbi időkig ez a szennylap mérvadó és függetlenobjektív volt. Fletó szerint is az volt. De haj, múlandó nem csak az emberi élet, de a 444.hu dicsósége is, elég, ha csúnyát írnak Friciről. Igaz, eddig nem írtak csúnyát, úgyhogy olyan lehetett ez a bukott miniszterelnöknek, mintha kést vágtak volna a hátába, amire ő is csúnyákat írt a 444.hu-ról és tollnokairól.

A homokozó ehhez képest doktoranduszok gyülekezőhelye. Ő kezdte, mert visszaütött. Ő a gonosz, mert én nem vagyok.

Tartok tőle, hogy Frici kezd átmenni Pjotr Vengerszkíjbe (alias Magyar Péter). Ha volt hívei és párttársai azt tanácsolják neki, hogy vegye a kalapját, mert végre észreveszik (nagyon későn!), hogy ugyanazt teszi, de más eredményt vár, hogy hiába az újabb, sokadik füles, semmin sem változtat, akkor hisztizve tapsikol, rajta csak, pofázzatok, én akkor is maradok.

És éppen úgy, mint Pjotr, ha valaki rosszat ír róla, annak nekimegy, függetlenül attól, hogy baráti vagy ellenséges orgánum fogalmaz meg kritikát.

Javára legyen mondva, hogy azt a végtelen tapló modort, amelyben – nem meglepő, csak tény – az ellene született valami (cikknek nem nevezném,, mert olyat csak újságírók szoktak elkövetni), még a tehénben is megfordítaná a borjút.

Viszont egy politikusnak ezt is el kell tűrnie, persze, csak akkor, ha valóban politikus.

Szóval a Pjotr Vengerszkij stílus ragályos és a betegséget most Fletó is elkapni látszik. Ahogy a tanúban a fegyőr mondta: egy brancs maguk, ne is tagadja.

Ifj. Tóth György

Borítókép: Gyurcsány Ferenc
Forrás: Délmagyarország/Karnok Csaba