Az immár szokásosnak is tekinthető választási kudarc után a Magyar7 szerkesztősége politikusokat és közéleti személyiségeket faggatott a hogyan továbbról. Eddig jobbára üres panelek puffogtatásán túl senki nem merészkedett messzebbre, ám Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke olyan válaszokat adott, amivel bátran kilépett a biztonsági játékhoz szokott megmondóemberek árnyékából.
A már szokásosnak is tekinthető kérdésre, miszerint van-e még értelme az etnikai politizálásnak, Gubík akár egy pofonnal is felérő választ adott:
Egyrészt még túl sok a kérdés a felvidéki magyarság jogállását, alkotmányos helyzetét, sorskérdéseit illetően, hogy feladjuk az autonóm politikai cselekvésünket, másrészt, ha az a cél, hogy megállítsuk a közösségünk és a politikumunk további szétdarabolását, akkor arra aligha lehet az a megoldás, hogy mindenki elkezdi nézegetni, melyik szlovák politikai pártba képzeli oda magát. Az etnikai politizálásról lemondani nem lehet, ez erkölcsi parancs is.
Magyarán a sok mismásolás, a megoldás mástól várása helyett a magyar közösségben látja a felvidéki magyarság jövőjét a SZAKC elnöke, bár belátja, hogy
a jelenlegi választási rendszer nem kedvez a nemezetiségeknek, így egy új stratégiára van szükség az etnikai politizálás sikeressé tételéhez.
Szintén fontos üzenet, hogy
nem pártalapon, hanem értékalapon kell szövetségest választani a jövőben.
Mintha csak a régi Együttélés eszméit hallanánk kicsengeni Gubík László szavai mögül, amikor arról beszél, hogy a szlovák értelmiségiekkel, poltikusokkal és véleményformálókkal kell közös nevezőre jutni, akik nyitottak az együttműködésre.
Gubík azt is aláhúzta, hogy nem egy újabb Most-Hídra kell gondolni, akik vegyespártként a listájukra szlovák politikusokat is felvettek, ehelyett
a deklaráltan magyar pártnak értékalapon választott külső szlovák szövetségesekkel kellene elindulnia a választásokon.
A Magyar Szövetség szeptemberi tisztújítása kapcsán Gubík László úgy vélekedik, hogy egy olyan programnak kell győznie, a
ami mögé fel lehet sorakozni a gárdát és új embereket is motiválttá tesz. Ami szerintem eddig hiányzott a felvidéki politizálásból, az a világos célok megléte, másrészt, hogy a párt vezetői csapatként működjenek, s ne individuumok versenye és önmegvalósítási vágyak terepe legyen a felvidéki közélet.
Sokan összetennék ezért a két kezüket – gondoljunk csak az olykor egymának is ellentmondó üzenetekre a párt erős embereitől, amelyek hol a Facebookon, hol a médiában, hol az óriásplakátokon keltettek olyan benyomást, mintha nem is egy pártból való politikusok nyilatkoznának meg.
Gubík felhívta a figyelmet a reális helyzetértékelés, a helyi viszonyok pontos ismeretének fontosságára, elkerülve így az önbecsapást és az irreális elvárásokat. Ehhez pedig a jelenleginél professzionálisabb hozzáállás szükségessége mellett tört lándzsát. A sötétben való tapogatózás elkerülése céljából a párt mögé egy agytröszt felállítását javasolja.
Az évtizedes mantrát, miszerint fiatalítani kell, de a valóságban legfeljebb a bútort cserélték ki a pártházban, nem tartja feltétlenül követendő útnak, ehelyett szemléletváltást javasol:
Nem vagyok forradalmár, a szerves fejlődésben hiszek.
Ezt konkretizálja is:
A szerves fejlődést pedig jelen esetben az egyénieskedésről a csapatmunkára váltás, az ad hoc politizálás tudományos megközelítésre cserélése és egy olvasható koncepció mentén történő működés jelenti.
Sőt, a pártelnök személyiségéről is konkrét elképzelései vannak:
Én abban hiszek, hogy az elnöknek legyen elképzelése, csapata és bátorsága, hogy azokat előterjessze és bemutassa. Így a bizalom mellé számonkérhetőség is társul. Az én programom világos. Ha igény van rá, meg is fogom valósítani
– utalt Gubík arra, hogy a Lévai járás őt jelölte a Magyar Szövetség elnöki posztjának betöltésére.
Az eredeti, teljes interjú a Ma7 oldalán olvasható.
Szemlézte: piros7.es
Címlapkép: Gubík László, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnöke – Fotó: MTI/Kovács Tamás
