Íme, a tipikus „függetlenobjektív” médiahergelés, amelyet New Yorktól Párizsig, Madridtól Budapestig ugyanabban a boszorkánykonyhában főznek.

Ez a kézzelfogható hergelés, ez az aljas uszítás a betárazott golyó. S bár a ravaszt más húzza meg, mégis elévülhetetlen felelősség terheli ezeket a médiumokat, amiért némelyeket ténylegesen eljuttatnak a visszafordíthatatlanig.

Zárójel: személyesen ismerek olyan hölgyet, akinek egyedülállóként, gyökértelenül, negyvenévesen tört derékba a karrierje, aki negyvenévesen kényszerült idénymunkát vállalni a határ mellett, és még csak nem is értette, miért. Pedig egyszerű: a szépségiparban – annak ellenére, hogy igazán nagyszerű, hozzáértő szakember volt – nem értékelik a folyamatos epehányást, a vendég relaxálni megy, nem pedig a 444-HGV-Telex Bermuda-háromszögében rekedt szerencsétlent hallgatni arról, ahogy a mindensz@rizmust FactCheckeli. Zárójel bezárva.

Szóval itt van ez a rettenetes történet, ez az elfogadhatatlan mozdulat, edző rúg föl kisgyereket, aki szó szerint fejre esik, mielőtt kiterülne a földön. Rettenet. Nincs épeszű ember, aki ne ítélné el gondolkodás nélkül.

Képernyőfotó

De aztán jön a negyedik hatalmi ág, a magát jó ideje szereptévesztésbe pozicionáló entitás, amely aljassága fordítottan arányos felelősségvállalásával, és kicsit megfésüli a hírt, kisminkeli, föltupírozza, különben olyan uncsi lenne, végül is kit érdekel, ha egy gyereket felrúgnak! No meg különben hogy is lehetne narratívát gyártani?

A függetlenobjektívek már rég nem híreket mondanak, hanem történeteket mesélnek, és ez a történet oda fut ki, hogy a fickó négy évvel ezelőtt kitüntetést kapott, mégpedig Novák Katalintól.

Attól a köztársasági elnöktől, aki fél éve már nem közszereplő, aki lemondott, akinek a kegyelmi ügy derékba törte a karrierjét. És hogy mi köze Nováknak ehhez az emberhez és a tettéhez? Semmi. A díjakat a múltért szokás osztogatni, nem a jövőért.

De ez a legkevésbé sem érdekli a progresszív sajtót.

És beérik a hergelés, ó, de még mennyire! Hiszen ez a cél, igaz, gyerekek? Mert minden jobboldali a maga nemében démon, a démonokkal szemben pedig minden megengedett. Ki lehet irtani őket, sőt, ki is kell! De csak demokratikusan, jogállami keretek között.

Ha pedig mégsem sikerülne, lásd Trump estében, semmiképp sem szabad együttérezni az áldozattal – az Európai Parlament többsége le is szavazta, hogy elítéljék a gyilkossági kísérletet –, mert ő valójában nem áldozat, hanem maga az Ősdémon. Összezavarodtál, barátom? Megértem. Eljutottunk ugyanis oda, hogy tenmagad nem döntheted el, ki a tettes és ki az áldozat. Azt majd megmondják neked az önjelölt világboldogítók, ne fáradj a gondolkodással.

A jó hír viszont az, hogy legalább kiderült, jövőbelátó démonok vagyunk – Novák mindenképp az, hiszen már négy évvel ezelőtt is tudott akkori díjazottja majdani cselekedetéről. Őszintén remélem, hogy lottózik, és legkésőbb 2028-ban megnyeri az ötöst.

Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi