Szinte semmi sem úgy van, mint képzeltük, a szankciók nemhogy nem működnek, de egyenesen kontraproduktívak. Meglehetősen ijesztő a kép.
„Egy sor szankció még javította is Oroszország hadviselési lehetőségeit” – ezzel a címmel közöl a Die Welt interjút a Londonban élő Andrej Movcsannal. Az orosz sztárközgazdász felütésként rámutat:
ma már „gyakorlatilag mindenki” elismeri, hogy a szankciókat anélkül vezették be, hogy tisztázták volna a célt;
ráadásul a szankciók fele egyenesen kedvez a Kremlnek, miközben rossz a világ többi országának.
Szerinte a NATO-val való konfrontáció tekintetében Oroszországot valóban gyengíti, hogy jóval nehezebben jut hozzá a fejlett technológiákhoz –
mivel azonban az Ukrajna elleni háború messzemenően a második világháború módszereivel zajlik, azt a szankciók nem képesek akadályozni.
Sőt, a külföldre irányuló tőketranszfereket gátló szankciók még segítik is: míg egy folyamatos tőkekiáramlás meg is roppanthatta volna a rendszert, most az országban maradni kényszerülő pénz a fegyveriparba áramlik – Movcsan becslése szerint
Oroszország ezzel évente mintegy 100 milliárd dollár többletforráshoz jut.
Mindeközben a szankciók eleve nem átfogóak, hiszen Kína, India és a Közel-Kelet továbbra is együttműködik Oroszországgal; így bár a közvetlen külföldi befektetések és az olajexportból származó bevételek csökkentek,
ettől nem lesz vége a háborúnak és nem bukik meg Putyin.
A közgazdász úgy véli, a rengeteg szankcióval az illetékesek „elsősorban az efféle témákban amúgy sem jártas választópolgárok számára akartak egy bizonyos morális képet felmutatni.
Demonstrálni akarták, hogyan kell szétválasztani egymástól a Jót és a Gonoszt, megbüntetve a Gonoszt”,
amely ettől egyáltalán nem változik meg, de „a lényeg, hogy a kép szép”. Miközben „teljesen abszurd” volt azt gondolni, hogy az oroszok fellázadnak, csak mert nincs többé McDonald’s vagy nem tudnak Nyugaton nyaralni.
Ráadásul a Nyugat azáltal, hogy vasfüggönyt építve az összes oroszt megbélyegzi és nemkívánatos személynek tekinti, elbátortalanítja az esetleges alternatív erőket, és
pont a Kreml narratíváját erősíti, ami a barátságtalan Nyugatot illeti;
a közgazdász szerint ezért ha Oroszország ma válaszút előtt állna, valószínűleg nem a nyugatos irányt választaná. A lakosság amúgy is hozzá van szokva a szegénységhez és az autoriter vezetéshez, így adott esetben „a mostaninál sokkal rosszabb” rezsim is jöhetne, hiszen „van lejjebb”.
Ha Movcsanon múlna, ő azonnal leállítaná azokat a szankciókat, amelyek az Oroszországból történő pénzkiáramlást akadályozzák,
és azokat tartaná meg, amelyek a korszerű technológiához és a devizához jutást korlátozzák; utóbbit az ársapka helyett egy világszerte alkalmazandó vám segítségével oldaná meg, az így befolyó bevételt pedig Ukrajna támogatására fordítaná. A technológiaimportot illetően ugyanakkor elmondta:
az orosz elit ezen a téren valójában egyre inkább lemond a Nyugatról, és Kína felé orientálódik,
onnan ugyanis politikai változás nélkül is hozzájuthat különféle technológiákhoz.
(Az eredeti cikk alatt egy kommentelő azzal egészítette ki a szankcióügyi tényállást, hogy az ő „orosz kék” fajtájú macskáját orosz származása miatt több macskakiállításról kizárták.)
Kiemelt kép: Natalia Kolesnikova/POOL/AFP
