Angolszászokkal cimboráló kémfőnök, brutális náci és ÁVH-s vallatótisztek, Mercedes és Maybach luxusautók, francia konyak, Törley pezsgő, kaviár, Halálos tavasz, Valamit visz a víz…, szerelem és árulás. Ezek a kulisszái Toldy Csilla napokban megjelent életrajzi regényének, melynek címe: Kata – Karády, a lázadó díva.
Az Írországban élő írónő biztos kézzel kalauzolja el az olvasót a negyvenes évek Magyarországának egyszerre varázslatos és rémületes világában.
„Na, ezt a Katit ugyancsak nehéz lesz férjhez adni pénz nélkül…”
Amikor 1910. december 8-án egy Százados utcai egyszobás lakásban megszületett a Kanczler család hetedik gyermeke, egy satnya kislány, a nullához közelített annak az esélye, hogy a csecsemő minden idők leghíresebb magyar filmszínésznőjévé, egy ország által imádott dívává serdül. A hirtelen növekedés, a rossz táplálkozás kissé görnyedt hátat adott a lánynak, és ha nincs a Vöröskereszt gyermekmentő vonata, amely Sankt Gallenbe repíti a lányt, aki majd három éven keresztül hosszabb-rövidebb időszakokat tölt el Svájcban és Hollandiában nevelőszülőknél, ahol elsajátítja a német nyelvet, jó eséllyel egész életére megmarad Kanczler Katalinnak.
Szerencsére nem maradt meg, később az őt felkaroló újságíró-menedzser Egyed Zoltán kitalált Katának egy, a nagyközönség számára sokkal vonzóbb vezetéknevet, és ma így ismerjük a búgó hangú „femme fatale-t”, Karády Katalint. Róla szól Toldy Csilla lebilincselő műve, a szerző által életrajzi regényként aposztrofált Kata – Karády, a lázadó díva című könyv, amely a napokban jelent meg az Open Books Kiadó gondozásában, Bíró Júlia kiváló fordításával.
Villa a Lepke utcában
Az olvasó joggal kérdezheti, miért kellett lefordítani egy magyar szerző könyvét magyarra. Nos, Toldy Csilla angolul ír, ugyanis 1981-ben, 18 évesen disszidált Magyarországról, fojtogatónak érezte a létező, akkoriban már oszlásnak indult szocializmus légkörét, és meglehetősen hosszas bolyongás után 26 évvel ezelőtt egy Írország és Észak-Írország határán (de még az UK területén) lévő városkában, Rostrevorban telepedett le, ahol ma is él. Bár Rostrevor kísértetiesen rímel Voldemortra, a Carlingford Lough nevű varázslatos szépségű tengeröböl partján fekvő kisvárosban semmi sem emlékeztet a gonosz nagyúrra.
Csilla 2013 óta ír, és első kézből tudom, nem felejtette el az anyanyelvét. Hosszas telefonbeszélgetéseink meggyőztek arról, hogy ma is ugyanolyan szépen beszél magyarul, mintha, mondjuk, a Rózsadomb Pasarét felőli lejtőjén élne, a Lepke utca 26.-ban. Miért pont ott? Mert ott áll az egykori Karády-villa és a sors kifürkészhetetlen akaratából Írország budapesti nagykövetségének rezidenciája. (Ahol egyébként Csilla is lefényképeztette magát idén februárban a lázadó díva egész alakos képe alatt.)
Csilla az anyaggyűjtéssel együtt két évig írta a Karády-könyvét, és meg kell mondanom, annyira korhűnek tűnik a korai negyvenes évek Budapestjének leírása, annyira érzékletesen adja vissza az író a majdnem békeidők (mert 1940 és 1943 vége között jóformán semmit sem lehetett tapasztalni Pesten és Budán a háborúból) idilli hangulatát, hogy szinte érezzük a halkan suhanó Fordok és Maybachok kipufogójából diszkréten szivárgó benzingőz illatát.
Vetekszik Kondor regényeivel
Márpedig van nívós összehasonlítási alap: Kondor Vilmos lebilincselő kalandregénye, a 2010-ben publikált A budapesti kém. Az olvasó óhatatlanul felfedezi a párhuzamokat a két nagyszerű kötetet olvasva, pedig konkrétan tudom, hogy Toldy nem is hallott a Kondor Vilmos-thrillerek inkognitóban élő szerzőjéről. A kor ugyanaz, a negyvenes évek eleje-közepe, és Kondornál is ugyanúgy felbukkan Karády oldalán szerelme, Ujszászy István, az Államvédelmi Központ (ÁVK) vezérőrnagyi rendfokozatú főnöke, Horthy Miklós hírszerzésének és kémelhárításának főnöke. Sőt, még a „tömött bajuszú” Péter Gábor, az ÁVH Ujszászyhoz hasonlóan ugyancsak vezérőrnagyi rangban működő főnöke is. De hát a Karády/Ujszászy sztorit nehéz lenne anélkül megírni, hogy kikerülnénk a rettegett államvédelmist.
Toldy Csilla történetvezetése – azt is írhattam volna, hogy meseszövése, mert bőven tartalmaz fikciós elemeket az életrajzi regény – irigylésre méltóan olajozott, pedig nem is egy szálon futnak az események, amelyek a bő 400 oldalas könyv utolsó fejezetében futnak össze.
Az egyik szál természetesen Karády Katalin élete, annak megannyi buktatójával, zsákutcájával, ugyanakkor zajos sikereivel, szerelmeivel és csalódásaival.
A díva, aki megelőzte a korát
Karády megelőzte a korát. És nem csupán az öltözködésével, a félméteres elefántcsont szipkával folytatott dohányzásával, az alkalmankénti konyakozásokkal, azzal, hogy ripityára törte a Horthy-kor – de ugyanúgy a Rákosi-éra – nőideálról alkotott avítt, molyrágta, dohos képét. Sokkal inkább azzal, hogy – ha akkoriban ismerték volna ezt a fogalmat – Karády tudtán kívül LMBTQ-személy volt. Egyik nagy szerelme Bajor Gizi volt, a másik Ujszászy István, a kémfőnök, de ha úgy alakult, szívesen flörtölt más hölgyekkel is, arisztokratákkal és rangon aluliakkal egyaránt. Karády számára a szerelem nem kötődött szigorúan egyik nemhez sem, illetve fogalmazzunk úgy: mindkettőhöz kötődött. Ha ma élne, ilyen szövegű kitűzőt viselne: „Love is love!”
A Toldy könyvében megismert Karády, bár léha, élvhajhász, a luxust igencsak kedvelő díva, nagyon komoly igazság- és szociális érzékkel, érzékenységgel van megáldva. Amikor a rendszer lecsap a zsidótörvényeivel, politikai kapcsolatait felhasználva hazahozatja az ukrajnai munkaszolgálatból imádott dalszövegíróját, Zsütit, alias G. Dénes Györgyöt, és rajta kívül is szakmányban mentette és bújtatta a zsidó művészeket, értelmiségieket, akik szinte teljes egészében a baráti körét alkották.
Élen Egyed Zoltán színikritikussal, akivel liezonja is volt, és aki mellett haláláig, mármint Egyed haláláig kitartott, pedig ez nem volt jó ajánlólevél sem a Horthy-, sem a Rákosi-érában. Egyed az életrajzi regény egyik legszínesebb és leginkább szerethető figurája, aki még Jávor Pállal, Karády állandó partnerével is párbajra akart kelni, mert Jávor részeg mámorában valami dehonesztálót mondott Titkos Ilonára, a neves színésznőre, akihez a kritikust érzékeny szálak fűzték. (Szerencsére a párbaj nem jött létre, kibékítették a két férfiút.)
A regény lapjain, mint valami panoptikumban, feltűnnek a negyvenes évek elejének sztárjai: Tolnay Klári, a Karádyval egy esztendő híján egyidős Mezey Mária, Honthy Hanna, Csortos Gyula, Ráthonyi Ákos, a zseniális rendező, Tolnay Klári férje, Fényes Szabolcs és sokan mások. És főleg és mindenekelőtt Jávor Pál, akinek oldalán Karády nemcsak országos, hanem Európa-hírű sztár is lett a Halálos tavaszban, 1939-ben.
És ott van sátáni intrikusként Kiss Ferenc, a nyilasbarát, ugyanakkor lenyűgöző tehetségű színész, a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnöke, 1944. október 15. után a Nemzeti Színház igazgatója. Aki kitöri Karády és Egyed meg még megannyi liberális vagy éppen kommunista érzelmű pályatárs nyakát. Hogy aztán egy-két évvel később, a szovjet megszállás idején Major Tamás vegye át a szerepét…
Wallenberg is színre lép
De nemcsak a korabeli Budapest társasági és nagyvilági életének megkerülhetetlen alakjai elevenednek meg a regény lapjain. Találkozunk Raoul Wallenberggel, a jóképű, elegáns svéd diplomatával, aki ugyanúgy bekerült Jeruzsálemben a Világ igazai közé, mint a zsidókat teljes ékszerkészlete elkótyavetyélése árán szakmányban mentő Karády Katalin.
A könyv megannyi anekdotát, bon mot-t idéz fel, amelyek közül a legütősebb Bajor Gizitől származik, aki ezzel a tréfával üti el annak a figyelmeztetésnek az élét, ami arra hívná fel a figyelmet, hogy a művésznő zsidó származású férjét, dr. Germán Gyula orvosprofesszort, a neves orr- és fülspecialistát hamarosan deportálni fogják a németek:
Ez képtelenség! Én Bajor vagyok, a férjem Germán, a színházunk igazgatója meg Németh (Antal)!
A sors iróniája, hogy a Germán–Bajor házaspár 1951-ben, a legsötétebb személyi kultusz idején követ el együttes öngyilkosságot.
Ami Karádyt illeti, ő szép kort ért meg, 1990-ben hunyt el New Yorkban, miután nemkívánatos személy lett Rákosi Magyarországán. Szerelme, Ujszászy sorsa ismeretlen, csak a moszkvai archívumok kutathatóvá tétele után tudhatnánk meg, mi történt vele valahol Oroszországban.
Kiemelt kép: YouTube
