Azt már tudomásul kellett vennünk,  hogy az Európai Bizottságot és az Európai parlamenti többséget köztörvényes bűnözők és tőről metszett gazemberek vezetik, de amit most merészelnek, az a legmocskosabb árulás.

Az Európai Bizottság újraválasztott elnöke bírósági ítélettel igazolt bűnöző, korrupt, mert a Pfizer-vakcinák botránya hátterében nyilvánvalóan korrupciós ügy húzódik meg. Ha talán közvetlenül nem is tett zsebre milliókat Ursula, már az is elég, hogy a férjét hirtelen egy, a Pfizer-ral szoros kapcsolatban lévő gyógyszergyár igazgatójává nevezték ki.

Az sem titok, hogy Ursula a globalisták házi szolgája, a nemzetek feletti Európa lelkes híve, tehát az Unió elárulója. Nem csupán támogatja, de a nemzetközi menekültügyi szabályok felrúgásával elősegíti az illegális migrációt, vagyis a durva népességcserét. Visszataszító támogatója az LMBTQ aberrációknak és szankciós politikájával az európai ipar tönkretevője, az európai emberek életének megkeserítője. Szóval nagy méretekben is Európa elárulója.

Úgy tűnik, a korrupció a vezető pozícióba kerülés alapfeltétele Brüsszelben.

Az Európai Parlament elnöke az a Roberta Metsola, aki bizonyítottan 125 alkalommal „felejtette el” bejelenteni az innen-onnan kapott ajándékokat, holott kötelező lenne megtennie. Az Európai Tanács elnöke, Antonio Costa volt portugál miniszterelnök hazájában azért kényszerült lemondásra, mert kabinetje óriási korrupciós botrányba keveredett.

Az EP tagjai között is akad bőséggel bűnöző. Elég, ha csak a magát antifának nevező neonáci, a magyarországi börtönbüntetés elől egy olasz fasiszta (értsd: szélsőbalos, hiszen egy tőről fakad a két terrorirányzat) párt segítségével mandáumot szerzett, ártatlan embereket gyáván, bandában félholtra verő Ilaria Salist vagy a gyermeklányokat zaklató, nevében magyar, gátlástalan nőbántalmazó és hazudozó TISZA-párti gazemberre gondolunk.

Volt persze már korábban is elég bűnöző az EP-ben. A pedofil Cohn-Bendit, a házát EU-s pénzből felújító fogtündér, Guy Verhofstadt, a sokszázezres vesztegetéseket elfogadó Eva Kaili és az egész korrupciós hálózatot működtető Pier Antonio Panzeri, vagy éppen az EU egészségügyi biztosa, Stella Kyriakides, akinek a számlájára talán Óz a nagy varázsló bűvölt rá 4 milliónyi, ismeretlen származású eurócskát.

Nem túlzás azt állítani, hogy az Unió „élcsapata” pontosan olyan, mint a maffia, csak ennek a szervezetnek az élén nem il padrone, a keresztapa, hanem il madrina, az Ursula von der Leyen nevű keresztanya áll.

De ki foglalkozik Brüsszelben olyan apróságokkal, hogy ki a bűnöző, ha az éppen ballibsi gengszter? Nekik mindent szabad, vagy annál is többet. Sőt már mi is úgy vagyunk vele, hogy hát édes Istenem, persze, hogy lopnak, korruptak és gátlástalanok, hiszen lényegileg valamennyien a bolsevik oldalt erősítik, tőlük pedig nem is várhat mást az ember. Ilyen a természetük.

Viszont van, kell lennie egy határnak, aminek átlépése felett nem hunyhatnánk szemet. Csakhogy ezt a határt már régen és sokszor átlépték…

Ideje lenne végre védekezésből támadásba átmenni és ha mást nem is, legalább minden európai parlamenti felszólalásunkban alkalmaznunk kellene Cato jól bevált módszerét: Ceterum censeo Carthaginem esse delendammal. (Egyébként úgy gondolom, Karthágónak vesznie kell!) Esetünkben: Egyébként úgy gondolom, az Unió korrupt vezetése Európát veszejti el. Vagy valami hasonlót.

Nem szabadna tovább tűrnünk, hogy nem csupán harmadrendű tagállamként, de liberálbolsevik lábtörlőként használják hazánkat.

Hazug, mocskos, alattomos határozatokat fogadnak el ellenünk, méghozzá úgy, bagzó kutyaként meghágják a jogot (pl. a tartózkodók szavazatát úgy kezelik, mintha azok ott sem lettek volna), a nekünk járó pénzeket egészen aljas módon visszatartják, amihez szintén nem lenne joguk, mert ami jár, azt nem kegyként adják vagy nem adják. Mérföldköveket találnak ki, de ha a feltételeiket (nem tudom, miért) teljesítjük, előkapnak még több „mérföldkövet” és még örülhetünk, hogy a kövek nem valódiak és „csak” a virtuális és nem a valóságos megkövezésünkre használják. Büntetnek, méghozzá iszonyatos összegekkel azért, mert betartjuk a schengeni szabályokat és teljesítjük az uniós határ védelmének kötelezettségét.

Sorolhatnánk még az uniós aljasságokat, de mindez szinte eltörpül legújabb, minden eddiginél piszkosabb húzásuk mellett. Mert ha tagadják is, egyértelmű, hogy az ukrán lépés, az olajszállítás leállítása csakis uniós háttérrel történhet. Bé változat nincs.

Ukrajnának önmagában nem is érdeke az olajstop, hiszen a tranzitdíjból szépen keresnek, ráadásul az orosz nyersolajból finomított gázolaj egy része visszakerül hozzájuk, amivel harci járműveiket működtetik. Azt se felejtsük el, hogy az ukránok az Unió tagjaivá szeretnének válni és tudhatják, hogy ha két tagállamot – minket és Szlovákiát – magukra haragítanak, azok keresztbe tehetnek nekik. Nem marad más magyarázat, mint az, hogy a liberálbolsevik uniós vezetés sugalmazására tették, amit tettek. Az ukránok meg, éppen a csatlakozás és további uniós pénzforrások reményében eleget tesznek a brüsszeli ösztönzésnek.

Az is árulkodó, hogy a két érintett ország kérésére, hogy az Unió kezdjen egyeztetést Ukrajnával, és amit a szabályok szerint 3 napon belül meg is kellett volna tenniük, a fülük botját sem mozgatták egy héten át. Aztán előjöttek a dodonai dumával, hogy nincs közvetlen veszély, mert nagyok a tartalékaink.

Ha most élő szóban fejteném ki a véleményemet, hosszas sípjellel kellene szalonképessé tenni szavaimat és elárulom, hogy nem „a kutyafáját” vagy a „mordizomadta” kifejezéseket kellene kisípolni. Mi az édes anyátokat? Egy Unión kívüli ország veszélyezteti két uniós tagállam energiaellátását és ti, aljas, ocsmány alakok, azt vizsgáljátok, hogy mekkora tartalékaink vannak? Mi közötök hozzá? És mit számít bármekkora tartalék, ha egyszer uniós tagállamra támadt egy idegen ország? Mit számít, mennyi olajunk van a tartályokban, amikor Ukrajna egyszerre két szerződésre is nagy ívben tesz? Nem teljesíti a nyersolajra vonatkozót és megszegi a társulási szerződésben foglaltakat!

És hol a NATO? Mert egy kívülről jövő támadás nem csak lövésekkel valósítható meg. Miért nem siet a segítségünkre az állítólagos védelmi szervezet, miért nem szólítja fel a támadó felet, hogy azonnal állítsa vissza a szerződés szerinti helyzetet? Ez nem csak joguk, de kötelességük is lenne.

Meddig tűrjük ezeket az aljasságokat? Mikor vágunk végre vissza? Miért mi vagyunk, akik hátrálunk? Már nincs hová!

Bízunk kormányunkban, csak nem értjük, miért nem ad ultimátumot az ukránoknak. Ha ti úgy, mi is úgy. Lezárjátok az olajvezetéket? Oké, mi meg nem engedjük át az áramot, míg meg nem nyitjátok az olajcsapot. Uniós támogatásra persze nem számíthatnánk, de már nagyon régen nem is számíthatunk, akkor mire várunk? Ha megfeszülünk, se értjük.

Úgy látszik, eldöntetett Brüsszelben, hogy „delenda est Hungariae”, azaz Magyarországnak vesznie kell. Csak azt felejtik el, hogy mi még itt vagyunk.

És akkor is itt leszünk, amikor ők már régen nem. Aztán, amikor már kalifátusokként működnek a ma még európai országok, szokás szerint majdcsak megbírkózunk azzal a feladattal is. Van benne gyakorlatunk.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Gerd Altmann / Pixabay