Van nekünk egy csodálatos pártvalamink, aminek már az elnevezése is amnéziás. Demokratikus Koalíciónak csúfolják, de elfelejtették, mi a demokrácia és mi is az a koalíció. Egyikkel sem bírnak: se nem demokratikusak, se nem alkotnak koalíciót.

Ez az elmeorvosok kezelésére méltó feledékenység a jelek szerint berkeikben kötelező. Gyurcsány például elfelejtette, hogy őszödi beszédében éppen saját és kormánya hazugságait leplezte le, bevallva, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este, hogy elkXrták, hogy trükkök százaival hozták vissza a kormányzást… honnan is? A budi mélyéről. Ám erre a „titkos” vallomásra utólag már igazságbeszédként emlékezett.

Amnéziás b. neje is.

Gyurcsányné úgy emlékezett 2006 október 23-ra, a terrorista rendőrattakra, hogy több azonosító jel nélküli rendőr sebesült meg a hatósági őrjöngés alatt, mint egyszerű polgár. Nála ötven vagy több sérült polgár tesz ki egy rendőrt. Elfelejtette az elsős matekot is.

Vagy ott van Varju László köztörvényes bűnöző, akit hiába ítélt el a bíróság, valahogy ezek után is elfelejtett lemondani parlamenti mandátumáról. Igaz is, a mai napig nem értem, miért nem fosztották meg tőle, ha már belé nem szorult annyi becsület, hogy ezt magától tegye meg.

Sajnos a feledékenység a jelek szerint ragályos, a momentumos FeGyőr is elkapta, ugyanúgy elítéltként maradt képviselő, mint Varju.

Most megint egy amnéziás jelentkezett, név szerint Dávid Ferenc, nem meglepő módon szintén DK-s képviselő. Közleményt szenvedett ki magából pártja nevében, fényes bizonyítékaként a feledékenység beteges mértékének.

Mit is ír a hogyishívják?

A szokásos hazugságokon kívül – orbáni infláció, költségvetési válság, hitelválság, állítólag szeptemberre tervezett megszorítások, hadova és tohuva bohu – azt állítja, hogy „mi szociáldemokraták ezt nem fogjuk hagyni, mert mi mindig is a magyar dolgozók és nyugdíjasok oldalán álltunk, és mindig is ott fogunk.”

Mondhatnánk azt is, amit a Mester és Margarita című zseniális Bulgakov regényben a sátán segéde, Korovjov mondott Bengalszkij konferansziénak: Gratulálunk, polgártárs a jól sikerült hazugsághoz! Csak éppen a hazugság közel sem sikerült jól.

Drága Dávid elvtárs, hát elfelejtette szeretett pártvezére uralkodásának éveit? Ti, szociáldemokraták – mert állítólag az akkoriak is azok voltak – hányszor is emeltetek árakat, csökkentettek kedvezményeket, vontak meg támogatásokat, milyen rezsidíjakat kaptunk a nyakunkba csak azért, mert profitéhes külföldi cégeknek adtátok el a közműveket, hányszor nem lett gázáremelés, miközben azt hazudtátok, hogy nem lesz, milyen népnyúzó személyi jövedelemadó rendszert működtettetek, hogyan építettétek le a 13. havi nyugdíjat? Ugye arra sem emlékszel, kis barátom, hogy mi az a vizitdíj és kórházi napidíj és hogyan született meg a semmiből?

Azt is elfelejtetted, picinyem, hogy árnyékminiszterelnökötök a többi nemzetáruló liberálbolsevikkel karöltve – ott akadályozta a hazánknak járó uniós források kifizetését, ahol csak tudta? Bravó, ha ez a mi érdekünkben történt, de valahogy nem úgy érezzük. Vajon miért?

Ez jelenti nálatok azt, hogy a dolgozók és a nyugdíjasok oldalán álltok? Köszi, de akinek ilyen barátai vannak, annak tényleg nincs szüksége ellenségekre.

Ezek után van egy javaslatom, mit felejtsetek el valódi amnéziásokként.

Minket.

Kiemelt kép: MTI/Hegedüs Róbert