Kommunikációkutató véleményezte az iskolai mobilhasználat korlátozását.
Ma már alig van olyan, aki ne élné mindennapjait egy párhuzamos világ, így a telekommunikációs dimenzió állampolgáraként is, akár felnőtt, akár gyermek. Valamennyiünk zsebében, táskájában, kezében van okoskészülék – nyilatkozta Aczél Petra, kommunikációkutató, egyetemi tanár annak az új kormányrendeletnek a kapcsán, amely korlátozza az okostelefonok és egyéb telekommunikációs eszközök bevitelét és használatát az iskolákban.
Aczél Petra kifejtette: tudjuk, hogy számos előnyük van ezeknek az eszközöknek a gyorsaság, az információbőség és -elérés, vagy a hatékonyság tekintetében. Ugyanakkor persze sok kihívást is jelentenek egyéni és közösségi életünkben egyaránt.
„Mindenesetre 2024-ben az általuk kialakított mesterséges közeget már »természetesnek« tekintjük. Valahogy azt hisszük, ezek nélkül már nem is lehet élni – fogalmazott a szakértő, aki szerint ezért is hathat meglepően az új kormányrendelet.
Azt hihettük ugyanis, hogy ha valami már ennyi ideje ennyire elterjedt, akkor nem lehet, és nem is érdemes egyfajta szigorítással élni a használatát illetően. Márpedig ez nem igaz.
Soha nem késő tenni valami ellen és valaminek az érdekében – húzta alá a kommunikációkutató.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára szerint három szempontból érdemes értékelni az új szabályt és annak várható eredményeit. Az egyik a készülék maga, a másik annak hatása, a harmadik, hogy a korlátozáson túl kell-e még valami, hogy a rendelet a remélt pozitív kimenethez vezessen.
Az első szempontól azt kérdezhetjük: számít-e, hogy egy diáknál ott-van e a készülék – akár kikapcsolva vagy elnémítva – miközben folyik a tanítás?
Tehát pusztán a tárgy jelenléte okoz-e problémát? Nos, a kutatások szerint igen.
Még a teljesen kikapcsolt okoskészülék is eltereli a figyelmünket, mert jelenléte arra a párhuzamos világra emlékeztet, amelyben, legalábbis így feltételezzük, éppen történik valami.
„A »kimaradok valamiből« érzése megosztja a figyelmet. Arról nem is beszélve, hogy a némán is fel-felvillanó képernyőjű telefonok az iskolapadon akár 40 százalékos fókuszvesztéshez vezethetnek. Még arra sincs szükség, hogy magával az inger tartalmával találkozzunk, a készülék önmagában kihívást jelent” – hangsúlyozta Aczél Petra.
Ez pedig a szakember szerint elvezet minket a második ponthoz. Az okostelefonokon folyó kommunikáció a valóság eseményeivel versenyző párhuzamos világot jelent. Több mint 20 éve közöltek először olyan kutatási eredményeket, melyek szerint az úgynevezett multitaskingban – vagyis abban, hogy egyszerre több forrásból érkező információt egyidőben tudunk kezelni – nem vagyunk jók, legyünk akár idősebbek vagy fiatalabbak – mutatott rá Aczél Petra.
Szavai szerint a multitasking inkább korunk egyik mítosza, amellyel elfedjük, hogy egyre kevésbé fókuszálunk, szelektálunk és emlékezünk.
Éppen ezért az iskolai eszközhasználati szigorítás arra adhat lehetőséget, hogy a diákok figyelme ne legyen kitéve a versengő párhuzamosságnak – húzta alá az egyetemi tanár.
Végül, mi kell ahhoz, hogy a szabályozás jótékony eredményeket hozzon? Az, hogy az okostelefonoktól mentes iskolai tevékenységek, a tanórák izgalmasak, sokszínűek, motiválók legyenek. „Ha nincs mobiltelefon a diáknál, ugyanakkor a tanár egy unalmas diasorral prezentál, amelyről felolvassa a szöveget, mielőtt megosztja azt a tanulókkal, akkor a hiányérzet érthetően erősebb lesz, mint a haszon” – fogalmazott Aczél Petra.
Mint mondta, az intézkedés jelentősége tehát akkor mutatkozhat meg igazán, ha az iskolai tanítás képes a visszanyert diákjelenlétet és tanulói figyelmet maximálisan szolgálni, értékként használni és élménnyé tenni.
