Szörényi Levente sok egyéb mellett arról is szót ejt az interjúban, hogy hová disszidálna, ha Magyar Péter lenne a miniszterelnök.
„Egyszer arról beszélt egy interjúban, hogy háromfajta magyar létezik: az istváni, a koppányi és az idegenszívű. Ezt továbbra is fenntartja, vagy e hármas felosztás felett eljárt az idő?
Nem mindegy, hogy milyen korszakban vetjük fel ezt a kérdést. Negyven vagy húsz évvel ezelőtt érvényesnek tartottam a felosztást, de ma már nem tartom annak. Vannak történelmi helyzetek, amelyekben másképpen gondolkoznak a különböző társadalmi csoportok és az elit; ezt fejezi ki Koppány és István alakja, illetve az idegen, akinek érdekében áll szétszakítani a feleket. Az idegenszívű kifejezést különben Makovecz Imre találta ki, én pedig rendkívül találónak éreztem, mert az idegenszívűség nem származás, hanem érzés kérdése. Nos, az ön által említett nyilatkozatom után kaptam rengeteg levelet, amelyben sokan felháborodva írták nekem, hogy ők keresztényként is jó magyarnak érzik magukat. Bródy János annak idején meg azt mondta, hogy nem lehet ilyen alapon szétbontani a társadalmat; azóta sok víz lefolyt a Dunán, és hát mit olvastam egy nemrégi nyilatkozatában? Az István, a királyról beszélve azt mondta, hogy a magyarokban egyformán megvan az istváni és a koppányi szemlélet. Nos, ez jelzi igazán az idő múlását. Igaz, egyet felejtett csak el megemlíteni, az idegenszívűt.
(…)
Manapság kik az idegenszívűek?
Nem kell a mellkasukba nézni, elárulják őket a szavaik és a tetteik. Vajon azok nem idegenszívűek, akik az Európai Parlamentben mindennap elárulják Magyarországot az önös érdekeik szerint, úgy, hogy állítólag a magyarokat képviselik?
Sorsszerű, hogy mindig köztük legyenek az idegenszívűek?
Gyurcsány Ferenc mondta egyszer, hogy el lehet menni Magyarországról; hogyha ennyire élhetetlen ez az ország, akkor miért nem fogadnak neki szót?
(…)
A közbeszédben és a politikai szónoklatokban is minduntalan felmerül a kérdés, hogy hova tartozzunk: Nyugathoz vagy Kelethez? Időszerű ez ön szerint manapság?
Egyre időszerűbbnek érzem. Nem rajtunk fog múlni, hogy hová tartozunk, hanem a Nyugaton, amely egyre inkább tönkreteszi önmagát. Mert mi a Nyugat most? Azt látom, hogy a szankciópolitika nem Oroszországot teszi tönkre, hanem a dúsgazdag németeket küldi padlóra, mi pedig gazdasági értelemben Németországon csüngünk. Nem mi tehetünk róla, hogy tönkreteszik magukat, de mi fogjuk a leginkább megérezni e felelőtlen politikájuk következményeit. A Nyugat szemében ismét páriák vagyunk, nem csoda, hogy elzárják az uniós pénzcsapokat és próbálják kivéreztetni Magyarországot. De ezen sem kell meglepődnünk, hiszen Trianon mégis kinek köszönhető? Törökországnak vagy a Nyugatnak? Ennek ellenére geopolitikai tény, hogy a Nyugathoz tartozunk, de ha elvágják az életlehetőségeinket, akkor mitévők legyünk? És ha szimbólumokat keresünk, akkor itt van a párizsi olimpia perverz megnyitóünnepsége, amely egy erkölcsi fiaskóval ér fel. Az interszexuális bokszról, hogy egy férfi végigverekedte magát fél tucat nőn, és aranyérmet szerzett, vagy a sportolókat megbetegítő, úszhatatlan fertőről, Apollinaire Szajnájáról ne is beszéljünk. Ezek jelek. Mi nem erre a Nyugatra vágytunk, amikor az István, a királyt írtuk, és nem ezt a Nyugatot láttam, amikor érettségi után meglátogattam a Párizsban élő rokonaimat.
(…)
És most van jó vezetőnk?
Persze, hogy van, éppen ezért akarják tönkretenni. A magyar történelem során mindig is volt példa arra, hogy külföldről érkezett rengeteg pénz, paripa s fegyver, hogy az ő szájízük szerint változzon meg a honi helyzet – ha már a korszakról beszélünk, gondoljunk csak Orseolo Péterre, aki hűbérbe adta a németeknek Szent István független Magyarországát. Most is ennek lehetünk a tanúi a politikai életben, lásd Magyar Pétert és társaságát. Donald Tusk lengyel miniszterelnök is irányított ember, de ő legalább határozott karakterű és karakán, szemben az Egyesült Államok jelenlegi, félkegyelmű elnökével. A magyaroknak kitalált karakter, akit Orbán Viktor ellenében pénzelnek és építenek, egyszerűen minősíthetetlen. Mindig sikeresen megtalálják azokat a kellően narcisztikus személyeket, akik ezerszeresen is hiába járatják le magukat, még nagyképűbben állnak vissza a pástra.
Mindenesetre én disszidálok, ha ezt az embert megválasztják miniszterelnöknek, méghozzá Törökországba!”
Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd
