A nép szava Isten szava, de a Népszava ma az istentagadók és kereszténységünk ellensége. Csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogy abban mi a jó?

Táncsics Mihály még komolyan azt gondolta, amit mondott, vagyis hitte, hogy a nép, azaz az azonos nyelvet beszélő, azonos országhatárokon belül élő emberek többségének véleménye fontos és mérvadó. A Népszava elnevezésű, ám a többség véleményét nagy ívben lesajnáló orgánum munkatársai (tisztelet a talán létező kivételnek) ellenben olyan távol kerültek a valóságtól és a nép szavától, hogy ehhez képest Makó és Jeruzsálem szomszédos települések.

Tudom, hogy a mondás nem a Makó elnevezésű településsel, hanem egy Makó nevezetű katonával kapcsolatos, aki delíriumos álmából felriadva azt hitte, hogy már Jeruzsálemben van, ettől azonban még Makó városa valóban nagyon messze van a szent várostól. Mint a Népszava a nép szavától.

A gyűlölködő, a magyarság és kereszténység mocskolásától soha meg nem riadó, a komcsi-libsi eszméket hűen szolgáló kiadványtól persze nem várhat jobbat az ember, hiszen tulajdonosa annak a Leisztinger Tamásnak a cége, aki méltán nevezhető vörös bárónak, „munkásságát” folyamatosan gyanús üzleti kapcsolatok és megoldások kísérték. Szóval igazi, tőről metszett kommunista, csak közben milliárdos is. Gondolom ezért számára is nagyon fontos a nép szava. Vagy nem.

Nos, Leisztinger lapjától és a lap újságíróitól ezek után ne várja senki, hogy egyetlen jó szót is leírjanak a regnáló kormányról, annak támogatóiról, vagy éppen a kereszténységről. Friss nevű munkatársuk révén most is azon örömködnek, hogy mennyire nem vallásosak (legalábbis a statisztika szerint) a magyarok és ezért felháborító, hogy a Szabadság-szobor lábához kőkeresztet akarnak állítani.

Engem cseppet sem háborít fel az elképzelés, de ez csak egy vélemény a sok közül. Mint ahogy Bencsik Andrásé is csak egy, mert hiába ismert ember valaki, hiába egy konzervatív orgánum főszerkesztője, az ő véleménye is csupán magánvélemény és a szavazata választások idején éppúgy egy a sok közül, mint az enyém.

Csakhogy mégis van némi különbség aközött, ha valamit én mondok, és ha valamit András mond. Az én véleményemet az ellenoldal nem fogja véres kardként körbe hordozni sajtójában, valamennyi orgánumukban világgá kürtölni, hogy lám, még ez a véres szájú jobbos Bencsik is ellenzi a keresztállítást. Ám míg András esztétikai okokból teszi ezt, a látszat (amit keltenek) az, hogy a kereszt szimbólumával van baja.

Bencsik András úgy véli, és most idézek Facebook-bejegyzéséből: „Körülbelül olyan volna, mintha a méloszi Aphrodité, ismertebb nevén a milói Vénusz talapzatára valakik utóbb egy keresztet faragnának, vagy mintha a Puskás Aréna főbejáratánál egy hatalmas kőkeresztet szerelnének az aréna homlokzatára, vagy mintha a riói kitárt karú Krisztus-szobor talapzatára faragnának egyet. Pontosan így nem illik a kereszt a Szabadság-szobor talapzatára.”

Arról pedig, hogy miért nem tartja oda illőnek a keresztet, ezt írja: „A Gellért-hegyi Szabadság-szobor ritka szép alkotás. Budapest jelképe lett. Vetekszik a világ legszebb jelképpé vált szobraival. Azért, mert tökéletes és megrázóan tiszta. Csak annyit mond, amennyit egy a Nap felé nyújtózó tulipán, de azt a maga teljes szépségével mondja. Egy karcsú, de mégis erőteljes nőalak a győzelem pálmaágát emeli a magasba.”

Van ugyan némi ellentmondás az eszmefuttatásában, ugyanis míg a milói Vénusz vagy a riói Krisztus szobor önmagában értelmezhető, a Gellért-hegyi alkotás ellenben szoborcsoportként, vagyis együttesen szemlélendő, de kicsire nem adunk. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nincs. A közzé tett látványterv alapján – és a magam ízlése szerint – nincs, sőt úgy gondolom, a nagy egészet tekintve csak magasztosabbá teszi a látványt a tervezett kereszt, amely amúgy is csak akkor látszik, ha közvetlenül előtte állva szemléljük a szoborcsoportot. Máshonnan csak az András által csodált, pálmaágat emelő nőalak látható.

De nem is arról szól a játék, hogy javít vagy ront a kőkereszt a látványon. Sokkal inkább arról, hogy a tervet támadók vallási jelképként utasítják el. És bár valóban vallásunkkal (már akinek van vallása) azonosítható a kereszt, de annál általánosabb az üzenete, utalás 1100 éves államiságunkra, Európa keresztény gyökereire, sőt arra is, amit a fentebb már emlegetett Friss nevű tollnok ekként bír semmibe venni: „…a Szabadság-szoborra biggyesztett kereszttel a kormány folytatni kívánja a magyarság történetéről szóló hazug legendáriumok hagyományát, ismét előrángatva a »mi vagyunk a kereszténység védőbástyája« hazug narratívát.”

Nocsak, nocsak, Friss elvtárs, hol fedezte fel kommunista öntudata a „hazug legendáriumot”? Hiszen minden legenda némileg hazug is (már ha ezt a kifejezést egyáltalán használja értelmes ember a legendákra), azért nem történelem. A Csodaszarvas sem maga a valóság és Csaba királyfit sem látta még senki csillagösvényen lovagolni. Legenda. Vagy, ha jobban tetszik, gyönyörű mese.

Jó lenne, ha Friss barátunk megtanulna magyarul, mielőtt az írás mesterségét űzné. Ahhoz ugyanis tisztába kellene jönnie a szavak jelentésével, ami neki láthatóan igen korlátozottan sikerül csak.

Persze tudja ő jól, mi a különbség, de szándékosan összemossa a dolgokat, hisz a kormány – az ő elméjében – hazudik, hiszen hazug narratíva az is – megint csak szerinte -, hogy Magyarorzág a kereszténység védelmezője. Ami egyúttal azt is jelzi, hogy Friss bizony rest volt, amikor a történelmet kellett volna tanulnia. A jelek szerint fogalma sincs róla, hogy Hunyadi János mit hepciáskodott ott Nándorfehérvárnál a muzulmánokkal. III. Kallixtusz és VI. Sándor pápa tudta, Friss kolléga nem. Igaz, ő nem is volt pápa soha. De Friss valahogy azt sem gyanítja, hogy Egerben Dobó István miért kaszabolta a várat belülről megszemlélni akaró török turistákat.

Ez ugye nem a kereszténység védelmében történt, csak úgy, hobbiból. És nem vagyunk ma sem a keresztény (egyre kevésbé az) Európa védbástyája, amikor ismét özönlenek a muszlim hódítók? Á, nem, hiszen azok menekültek. Van persze néhány apró félreértés, de akik ma keresztényeket gyilkolnak, torkokat metszenek, gyerekeket mészárolnak le, azok nem a muszlimok, hanem mentálisan sérült emberek. Csak éppen olyan sokan vannak, hogy seregnek látszanak. A magyar határvédelem tehát nem Európa és a kereszténység védelmében emeltetett, hanem puszta gonoszságból.

Ide vezet Friss szorgos valóságtagadása. Ilyesmit ugyan (még) nem merne leírni, logikája és tényferdítései ellenben ezt sugallhatják.

Lehet örömködni azon, hogy Magyarország egyre kevésbé keresztény, mert csak a polgárok alig fele vallotta meg vallásosságát, de ha nem tévedek, az azért még mindig sok embert jelent. Persze lehetne több is, ha a Népszava és hasonszőrű társai, a nagyon haladó egyetemek, főiskolák, a kommunista éra politikai örökösei és más gazemberek nem folytatnának szisztematikus vallásellenes munkát és ha a szocializmus ateizmusát nem örökítenék tovább az ateistává gyúrt családokban…

A hit hegyeket mozgat – a hitetlenség árkokat és sírokat ás.

Címlapkép: Megújul a Szabadság-szobor – Forrás: Facebook/Nemzeti Hauszmann Program