„Fontos, hogy a magyar állam a kereszténység legjelentősebb szimbólumát helyezze el egy központi nemzeti jelképen, saját nemzeti identitását és a világhoz való viszonyát szemléltesse határozottan!”

A nemzeti jelképek egy ország – esetünkben egy nemzet – közös történelmét, kulturális örökségét, identitását, valamint az általa vallott legfontosabb értékekeit fejezik ki. Emellett a nemzeti szimbólumok a külső, nemzetközi dimenzióban is kitüntetett jelentőséggel bírnak, hiszen az adott országot képviselve, világos képet mutatnak a külső szemlélőknek annak világról alkotott felfogásáról.

A „Felszabadulási emlékmű” a Szovjetunió által megszállt Magyarországon a szovjet háborús szerep ünneplésének, a kommunista diktatúra ideológiájának és hatalmának szimbólumaként szolgált.

A szimbólumot a magyar nemzeti identitásnak megfelelően a rendszerváltást követően megszabadították kommunista elemeitől, beleértve a géppisztolyt kezében tartó szovjet katonától – amelyet a magyar szabadságharcosok már 1956-ban ledöntöttek, ám azt az államhatalom a forradalom leverését követően reparálta.

Most a magyar nemzeti (és egykoron az európai) identitás központi magját képező kereszténységnek Európában is folyamatos politikai, társadalmi és kulturális támadásokkal kell szembenézni.

Fontos, hogy a magyar állam a kereszténység legjelentősebb szimbólumát helyezze el egy központi nemzeti jelképen, saját nemzeti identitását és a világhoz való viszonyát szemléltesse határozottan! Egyúttal pedig hálát is fejezzünk ki a kereszténység irányába, amely nemcsak vallási, hanem politikai és társadalmi szempontból is fontos szerepet játszott a magyar nemzet védelmében.

Magyarország és Budapest szimbóluma, megtisztulva a kommunizmus bűneinek őrzésétől, Szent István tanainak hagyományait is hirdesse!

CÖF-CÖKA vezetősége

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt