Nyolcvankét éves korában meghalt Dobray György, tájékoztatta az Indexet a család. A Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, operatőr, író, forgatókönyvíró 2024. augusztus 28-án, hosszan tartó betegség után hunyt el.
Dobray György 1942. március 8-án született. A gimnázium elvégzése után 1961-ben vették föl a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr főtanszakára, ahol 1965-ben kapott diplomát.
Első filmjei rendezőként dokumentumfilmek voltak, mint például a Munkashow, amellyel 1971-ben elnyerte a Miskolci dokumentumfilm-fesztivál nagydíját. Ezután külsősként rengeteg irodalmi és dokumentumfilmet rendezett a Magyar Televízióban, majd 1979-ben elkészíthette Az áldozat című első játékfilmjét.
Az 1980-as évekből több filmes siker fűződik a nevéhez, így a Vérszerződés és a Szerelem első vérig című film, amelyet rövidesen követett a Szerelem második vérig. A magyar Házibulinak is nevezett utóbbi két alkotás egy generáció meghatározó filmélménye lett – a hazai színházi világ legjava mellett amatőr színészek (Szilágyi Mariann, Beri Ary) játszották benne a főszerepeket.
Filmek a prostitúcióról
A K – Film a prostituáltakról (Rákóczi tér) és a K2 – Film a prostituáltakról (éjszakai lányok) című dokumentumfilmjei, amelyek a hazai prostitúció látleletét adták, 1988-ban és 1989-ben nagy visszhangot váltottak ki. A K és a K2 történetét Dobray György könyvben is megírta, mindkét kötet eladási rekordokat döntött.
Az 1991-es Szerelmes szívek című játékfilmjében Szandi, az énekesnő játszotta a főszerepet. A 2005-ben készült, Gólyamese című dokumentumfilmje, amely egy örökbefogadás történetét dolgozza fel, több fesztiválon szerepelt, és elnyerte a 37. Magyar Filmszemle legjobb dokumentumfilm-rendezés díját.
Botlatókövek és roma holokauszt
Dobray György élete végéig dolgozott. 2021-es, Kövek című dokumentumfilmje párhuzamosan örökíti meg, ahogy egy német művész magyar városokban helyez el botlatóköveket a holokauszt áldozatainak emlékére, és azt, hogy egy nemzetközi önkéntesekből álló csapat sírokat állít helyre hazai izraelita temetőkben. A Film.hu-nak adott interjújában elmondta, miért kapcsolta össze a kettőt, és miért kezdte foglalkoztatni a holokauszt témája.
Apámat másfél éves koromban elvitték munkaszolgálatra, nem hallottunk róla többet, és nem is tudtam róla semmit azon túl, hogy anyám kapott egy értesítést, miszerint valahol Oroszországban megölték. Valamiért gyerekkoromban és később is kerültük ezt a témát, anyám sosem mesélt róla, én meg nem kérdeztem. A Kövek forgatása közben döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül ezzel, nagyon sokan vannak olyanok, akiknek a holokausztban haltak meg a hozzátartozóik, de sosem beszéltek erről a családban. Ez valahogy egy olyan trauma, amit az ember mélyen eltemet magában. Belőlem most egyszer csak kitört ez, eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy végre beszélni kell róla
– mondta az interjúban.
2023-ban készítette el a Habiszti – Csak azért is! című dokumentumfilmet, amely a roma holokausztról szóló Habiszti – Csak azért is élünk és táncolunk! című táncprodukció próbafolyamatát mutatja be. A filmben a 16 éves Attila, mint a többi kamasz, szabadidejében gitározik, rappelget. Józsefváros jól ismert énekesiskolájában felfigyelnek sokrétű tehetségére, innen pedig egyenes út vezet egy művészeti középiskola táncos osztályába, ahol csoportjuk egy különleges, nívós előadásra készül: egy koreográfus a roma holokausztról készít táncprodukciót. A koreográfia főszereplője Attila lesz, a cigány fiú. A filmet, amely a fiú érvényesülésért folytatott harcát követi, a tavalyi Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon mutatták be.
Kiemelt kép: Dobray György 2012. február 20-án. Fotó: Ránki Dániel / Index
