Amit meghagynak a farkasok… (videó)

Kalotaszegi riport az állattartók kiúttalanságáról.

Magyar szürke marhát és francia húshasznosítású teheneket tartó mákófalvi gazda kongatta meg az elmúlt hetekben a vészharangot a kalotaszegi falvak legelőin kíméletlen öldöklést végző farkasok miatt. Az állományából egy év alatt mintegy ötven borjat elpusztító farkasfalkák kártétele után még nem kapott pénzt, de sok reményt nem is fűz az állami kártérítéshez. A tíz éve állattenyésztéssel foglalkozó gazdát videós összeállításban is megszólaltatjuk.

Kiégett, száraz mezőn keresztül közelítünk Kovács Levente mákófalvi szarvasmarhatartó gazda villanypásztorral körbekerített, százhektáros legelőjéhez Magyargorbó határában. A kalotaszegi gazda négy helyen is szabadtartásban tartja húshasznosítású teheneit, itt bérelt legelőrésze a legnagyobb.

A Magyarországról behozott, hatalmas szarvú tenyészállatok csodájára jártak a környékbeliek, öt évvel ezelőtt ez volt ugyanis Kalotaszeg egyetlen szürke marha tehénállománya.

Sokan Kovács Levente ,,vakmerőségéről” beszéltek, hiszen a vadóc természetű, őshonos magyar szarvasmarhafajta nehezen kezelhető jószág, felhizlalt borjait pedig Romániában nem szívesen vásárolják fel a a vágóhidak. A magyarországi éttermek kedvelt húsának számító szürke marhával csak mostanában barátkoznak az itteni húsfeldolgozók, de vendéglátóm nem emiatt búslakodik. Megfogalmazása szerint

,,ami borjat meghagynak a farkasok, azt eddig sikerült eladnia”. Legnagyobb gondja, baja a vadkár miatti nagy veszteség.

A szarvaival védekező szürke marha eszén is túljár a farkas A Nádas menti kalotaszegi falvakban az elmúlt két-három évben egyre elviselhetetlenebbé vált a farkasok támadása: szinte nincs olyan gazda, akinek a juh- vagy szarvasmarha-állományát ne dézsmálták volna meg a vadak. Kovács Levente nehezen mondja ki a szörnyű számot, de tavaly ősz óta mintegy ötven borját veszítette el. A párnapos állatokból rendszerint semmi nem marad: két-három farkas elhurcolja, és a tehén kétségbeesett kereséséből lehet rájönni, mi történt. Csak a nagyobb borjakból marad némi bizonyíték, a fülszám, csont-, és bőrdarabok.

A mákófalvi gazda nagy reményeket nem fűz az állami kártérítéshez, mert túl nagy a bürokrácia, neki pedig nincs ideje arra, hogy olykor napokig keresse a bizonyítékokat árkon-bokron át a közeli erdőben, vagy a szomszédos legelőkön. Az igazi megoldást abban látja, ha a farkasállományt lehetne szabályozni, hogy az állattartó gazdák végre nyugodtan dolgozhassanak.

Valójában a szürkemarha-tehenek borjaiból a legkisebb a veszteség, mert a farkasok közeledtére az anya- és apaállatok körbeállnak a legelőn, a borjak pedig a kör közepébe, biztonságos helyre menekülnek. A vadak nem merik megközelíteni a tehéncsordát, a védekező tehenek pillanatok alatt felöklendezik a támadókat. A szürkemarha-csordánál a farkas ravasz cselhez folyamodik: nyáridőben meglesi, ha a borjak elkalandoznak az anyjuktól, és bokor, vagy fa árnyékában pihennek. A legelésző tehén figyelmét kijátszva ilyenkor lecsapnak a borjúra, és mire az anyja feleszmél, a kicsinyét megölik.

„Sokkal nagyobb a kár a francia származású angus és aubrac húshasznosítású állományban, ahol az anyaállatokban nem maradt fenn az ősi védekezési ösztön, ezért a legelőn megellő borjakból jóval nagyobb a veszteség. A magára hagyott állatokat a közelben ólálkodó farkasok kiszaglásszák, és elhurcolják, az áldozatokból semmi nem marad” –

összegzi a szomorú látleletet a mákófalvi gazda.

Buszsofőrként kezdte, szarvasmarhatartóként folytatja

A korábban autóbuszsofőrként a Kolozsvár–Budapest nemzetközi járatokon dolgozó Kovács Levente bő tíz évvel ezelőtt kötelezte el magát az állattartás mellett, mert megunta az állandó éjszakázással járó fárasztó munkáját. Kezdetben juhászattal kezdte, majd 2019-ben váltott.

„Turistákat szállítottam a Hortobágyra, akkor láttam közelről a magyar szürke marhát. Annyira lenyűgöztek, megtetszett az állomány, hogy eldöntöttem, ilyen tenyészállatokat vásárlok”

– foglalja össze a váltás előzményét a kalotaszegi gazda. Egyik ismerősével közösen akarta megvenni az eladásra kínált 110 tenyészállatot, de az utolsó pillanatban derült ki, hogy a másik erdélyi vásárló visszalépett, így neki kellett kifizetnie a teljes vételárat. Minden megtakarított pénzüket beleölte, de bevallása szerint nem bánta meg, örül, hogy belevágott, mert igazi szenvedélyévé vált a tehenészet.

Miközben a gazda a szeme sarkából folyamatosan a tehenek és a két bika viselkedését figyeli, nehogy valamelyik állat felénk szaladjon – a borjaikat védelmező tehenek néha kiszámíthatatlanok –, az állatok tartáskörülményeiről beszél. Az igénytelen jószág minden takarmányt elfogyaszt, nem szenved a nagy melegtől, sem a hidegtől, ridegtartáshoz szokott, így jól érzi magát a kiégett legelőn is, talál magának takarmányt, kevés kiegészítésre szorul. Szemben a húshasznosítású nyugati fajtákkal, amelyek számos kezelést, és bővebb takarmányozást igényelnek.

Vendéglátónk szerint a vadkár sem jelentene akkora gondot, ha lenne pásztor az állatok őrzésére, de ez ma már utópiának tűnik. Aki szarvasmarhatartással foglalkozik, az rendszerint villanypásztorral őrzött legelőkön tartja állatait, és naponta egyszer jön ki az állományához, amit a vad is érzékel.

„Nem lehet megbízható állatpásztort találni, olyant, aki egy üveg pálinkáért ne adja el a gazda borját, másrészt a farkas ellen nem létezik villanypásztor, a vad átbújik a drótok alatt, vagy átugorja. A juhászkutyákkal megerősített pásztori őrizet volna a megoldás, de ez napjainkban már csak juhnyájaknak jut ki, oda is nagyon nehéz embert találni”

– tárja szét a kezét a férfi.

Kovács Levente visszatér traktorához, hogy az épülő Kolozsvár–Nagyvárad új vasútvonal melletti takarmányföldjein befejezze a kaszálást. Idén minden szál széna kincset ér, mert a nagy szárazság miatt szálastakarmányból is kevesebbet sikerült betakarítani, mint más években.

Távozásunkkor még egyszer végigpásztázzuk a békésen legelésző, hatalmas szarvú tehéncsordát, közben a szomszédos legelőrészből juhnyáj pásztorkutyái közelednek felénk. A juhászat némileg szerencsésebb helyzetben van, mert a farkasok ellen a kutyák több védelmet nyújtanak, de a gazdák szerint a kalotaszegi juhnyájakat is megdézsmálja a ragadozó. Kovács Levente kimondottan örül a szomszédos juhász társaságának, mert legalább van, aki napközben ránéz a teheneire.

kronikaonline

Kiemelt kép: Oláh-Badi Levente/Krónika