Ma ünneplik a keresztények Szűz Mária születésnapját.
Noha nem tudni, mikor született Szűz Mária, a keresztény világ mégis ma emlékszik meg születéséről. A Biblia meglehetősen szűkszavú Jézus anyjával kapcsolatban, életének alig néhány mozzanatát meséli el, így születéséről és családjáról is hallgat. A szent hagyományok és néhány apokrif irat alapján lehet csak erről tudomásunk.
Azért tartjuk ma Szűz Mária születésnapját, mert az 5. században a jeruzsálemi Bethesda fürdő közelében ezen a napon szentelték fel azt a templomot, amely Szent Joachimnak és Szent Annának, vagyis Szűz Mária szüleinek feltételezett lakóháza helyén épült.
Ha a hagyomány az igazságot őrzi, akkor egykoron ott, a még ma is álló templom helyén született Szűz Mária.
A Biblia nagyon keveset mesél el Jézus anyjának életéről, születéséről és családjáról pedig egyenesen hallgat. Ez irányú ismereteinket a szent hagyományok és néhány apokrif irat alapján nyertük. Innen tudjuk, hogy Szűz Mária Szent Joachim és Szent Anna gyermeke. A 2. században keletkezett, úgynevezett Jakab evangéliumából azonban némi tudásra tehetünk szert. Az apokrif, tehát sohasem kanonizált írás szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége. Mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Az apokrif evangélium azt is elmeséli, hogy Szűz Mária szülei már húsz éve együtt éltek, tehát már nem számítottak fiatalnak, s még nem született gyermekük. Anna és férje egymástól függetlenül az Úrhoz fohászkodott a gyermekáldásért. Egy alkalommal felmentek Jeruzsálembe, hogy a templomszentelés ünnepén áldozatot mutassanak be, de egy Ruben nevű pap ezt azzal tagadta meg, hogy bűnös ember kezéből (a gyermektelenséget is annak tekintették) Istennek nem lehet ajándékot elvenni.
E ponton adjuk is át a szót Jakabnak, s lássuk, mit írt apokrif evangéliumában:
„Joachim tehát igen szomorkodott, nem is került a felesége színe elé, hanem bevette magát a pusztaságba, ott vert sátrat, hogy negyven nap és negyven éjjel böjtöljön. – Nem távozom innen, sem ételért, sem italért – mondta magában –, míg az én Uram és Istenem rám nem tekint. Az imádság lesz ételem és italom. Felesége, Anna, kettős bánatán bánkódott, két keservét keseregte: Keserves lesz az özvegységem, keserves a meddőségem! (…) Kilenc óra tájban lement a kertjébe sétálni. Egy babérfa tűnt elébe, az alatt letelepedett, s kis pihenés után így kezdett fohászkodni a Mindenhatóhoz: – Atyáim Istene, áldj meg engem és hallgasd meg könyörgésemet, ahogyan megáldottad ősanyánkat, Sárát, hiszen fiúval ajándékoztad meg, Izsákkal! Anna az égre szegezte tekintetét. De mikor a babérfán egyszerre madárfészket pillantott meg, magában keserű panaszra fakadt: – Ó jaj, ugyan ki nemzett engem, ugyan milyen anyaméh hozott a világra? Gyalázatnak születtem, annak tekintenek Izrael fiai! Ócsárlás és gúny lett az osztályrészem, elkergettek az én Uram és Istenem templomából! Ó jaj, hová tartozom én?
Ekkor elébe állt az Úr angyala. – Anna, Anna – hangzott a szózat –, az Úristen meghallgatta kérésedet. Foganni fogsz és szülni, s egyszer a te sarjadról beszél majd az egész földkerekség!
– Úgy igaz, ahogyan él az Úr, az Isten – fogadkozott Anna –, szüljek akár fiút, akár leányt, áldozati ajándékul viszem az én Uram és Istenem elé! Az Ő szolgálatára lesz a gyermek élete legvégső napjáig!
Egyszer csak két hírvivő érkezett: – Nézd csak – figyelmeztették –, férjed, Joachim van érkezőben a nyájaival! Közben ugyanis az Úr angyala leszállt Joachimhoz. – Joachim, Joachim – mondta neki -, az Úristen meghallgatta a kérésedet. Térj haza innen. Íme feleséged, Anna, a méhében fogant.”
***
Jakab evangéliuma azt is elmeséli, hogy Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának nevezett el. Betartotta fogadalmát, és Máriát hároméves korában a templomnak ajánlotta. Joachim nem sokkal később meghalt.
Noha Jakab evangéliuma nem került fel a kanonizált könyvek listájára, Szűz Mária édesanyjának, Szent Annának a tisztelete a keresztények körében mégis meghatározó volt. Ezért nem mentek feledésbe a Szent Annáról szóló legendák. Keleten már a 6. században templomokat szenteltek a tiszteletére, nyugaton a kultusza azonban csak az ezredforduló után terjedt el. Nagyon népszerű volt a ferencesek, domonkosok, ágostonosok és karmeliták körében. Kultusza további erősödéséhez a Luther fellépését követő hitviták is hozzájárultak, hiszen minél jobban támadták a reformátorok, a pápák annál jobban támogatták a Szent Anna iránti vallásos áhítatot.
Van azonban a mai, szeptember 8-i ünnepnek, amit latinul Nativitas Beatae Mariae Virginisnek hívnak, a keleti liturgiában pedig a Legszentebb Istenszülő születése néven szerepel, egy másik értelmezése is, amely december 8-ára, azon keresztül pedig az adventi időszak, s karácsony felé mutat.
Hittétel vallja, hogy Szűz Mária már édesanyja, Szent Anna méhében szeplőtelenül, vagyis az áteredő bűntől mentesen fogant. Ez Isten olyan kiváltsága, amelyet az egyház csak Szűz Mária esetében ismer el, és a karácsonyi ünnepkör előszobájaként, december 8-án ünnepel.
Mária szeplőtelen fogantatásának gondolatát keleten a 8. században, nyugaton azonban egy kicsit később, a 9. században kezdték ünnepelni. Az egyházi kalendáriumba december 8-i dátummal IV. Sixtus pápa 1476-ban vette fel.
Mária szeplőtelen fogantatásának gondolata a Szent Szűz tiszteletének teljességével egyetemben természetesen mélyen beágyazódott a magyarság lelkületébe.
Nem véletlen, hogy a Pozsonyban 1675-ben kiadott, Boldogh asszonyunk Szűz Mária, macula nélkül való fogantatásárul való kis officium című imádságoskönyvben ezt a verssort lehet olvasni: „Marianak lelke fénlik / Midőn teste fogantatik / Mint piros hainal feltetczik / S-a’ napnak fenye tundöklik.”
A Mária szeplőtelen fogantatásának dogmája azonban az ősi előzmények ellenére is meglehetősen későn, csak 1854-ben született meg. December 8-án e szavakkal hirdette ki IX. Piusz pápa: „Kinyilvánítjuk, megerősítjük és isteni kinyilatkoztatásnak tekintjük azt a tanítást, miszerint a Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának első pillanatától kezdve a mindenható Isten sajátos kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől.”
Így kapcsolódik össze és alkot szerves egységet Mária szeplőtelen fogantatásának decemberi, világra jöttének szeptemberi és Jézus Krisztus születésének karácsonyi ünnepköre.
Kevesen tudják, hogy a szeplőtelen fogantatás dogmájához a világon elsőként köthető kápolna és templom egyaránt Magyarországon található.
Még a dogma kihirdetése előtt, 1847. június 29-én, Wendler Ferenc budaörsi földművesnek álmában megjelent egy hölgy, aki úgy mutatkozott be, hogy „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás”. A budaörsi plébános ezt levélben megírta a pápának, aki a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése után tizenkét nappal engedélyt adott arra, hogy e jelenés emlékére kápolna épüljön. A szentatya még egy Mária-szobrot is küldött. Isten parányi hajléka 1855-ben épült fel a budaörsi Kő-hegyen. Ami pedig a templomot illeti, nem kell messzire menni a kápolnától ahhoz, hogy megtaláljuk, csak mindjárt Fótra.
A Duna túlpartján lévő település templomát a környék földesura, gróf Károlyi István építtette. Az alapokat már 1845-ben kiásták, de 1848 és 1851 között szünetelt az építkezés, mert a gróf két év börtönbüntetést kapott a szabadságharcban való részvételéért.
Az Ybl Miklós tervei alapján felépült templom pont a dogma kihirdetésekor, 1854-ben készült el, s a szeplőtelen fogantatásról nevezték el. Így lett világelső.
Szent II. János Pál pápa Máriát a Reménység Anyjának nevezte.
A 2003-ban kiadott Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdításában ezt írta Róma püspöke: „Mária, ajándékozd nekünk Jézust! Segíts, hogy őt kövessük és őt szeressük! Ő az Egyház, Európa és az emberiség reménye.”
Egy másik alkalommal pedig azt tanította a szentatya, hogy Mária „méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék, kegyesen az emberek között. A gyermek Máriának ajánljuk hát ma alázatos imádságunkat a világért és az Egyházért”.
Kiemelt kép: Lourdes-i Szűz Mária szobor, Balatonszentgyörgy / csodalatosbalaton.hu
