Értem én, csak nem szeretem, hogy a kortárs politikai kommunikáció kizárólag az infantilizmus és a felháborodás mentén szerveződik. Ambrózy Áron írása.
A különböző Facebook-fossziliákból kinyerhető politikai örökítőanyagokból kiderült, hogy Magyar Péter az ősztől főállású minőségellenőrként fogja hasznossá tenni magát. Ígérete szerinte a magyar állam több területén is végighordozza a felháborotáskát, amivel harcba és dühös kommentelésbe szólítja a híveit. Nagy segítség ez a magyar családoknak.
Értem én, csak nem szeretem, hogy a kortárs politikai kommunikáció kizárólag az infantilizmus és a felháborodás mentén szerveződik. A cél tisztán muciológiai, mindenfelé igazságtalanságokat kell felmutatni, esetleg tudományosan kikutani, majd azt a közvélemény elé tárni a Szomszédok teleregény Lenke nénijét megidézve.
A módszertan rendkívül összetett: mindenre dühösen/csalódottan reagálunk, kifejezve az elégedetlenségünket, amit afelett érzünk, hogy a dolgok rosszak. Végül kijelentjük, hogy mi jó dolgokat szeretnénk, mert jó emberek vagyunk.
Ez párbeszédes formában valahogy így nézne ki – nem is annyira leegyszerűsítve:
– Nézzék, hölgyeim és uraim, tisztelt követőim, itt van egy rossz dolog, most bukkantam rá! – mondja Magyar Péter, és mutatja a kamerának a rossz dolgot.
– Felháborító, hogy ilyen rossz dolgok akadnak ebben az országban! – mondja a Nép, az eszesebbje pedig közepes helyesírással kommentál is, nem csak mérges fejet tesz az élőzés alá.
– A rossz dolgok azért vannak, mert rosszak az urak, a vezetők, a nagyok. Ha jók lennének az urak, a vezetők, akkor a dolgok is jók lennének! – magyarázza el a bonyolult összefüggéseket Magyar Péter.
– Micsoda igazság ez, nem is érdekel, merre mész, én követlek téged! – válaszolja a Nép egy piros-fehér-zöld szívecske-kombináció kíséretében.
Bizonyára az Unikornisok földjén vagy a Tesz-Vesz-Város becsületes és dolgos népei között ez így van. Ott csupa jó ember csupa jó vezetőt emel maga fölé, akik csupa jó dolgot cselekednek a csupa jó alattvaló teljes megelégedésére.
Csak éppen mi az úgynevezett valóságban élünk, az úgynevezett 21. században, amikor azt látjuk, hogy világszerte a rengeteg erényt és morált fitogtató jóeNber úgy b@sz el mindent, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. És a cinikusnak, számítónak, populistának mondott politikusok az országuk előnyére kormányoznak.
Aki csupán jó dolgokat és mellé megfelelő ideológiát kínál, azt méregessük gyanakodva!
Példának okáért itt vannak ezek a bizonyos kórházak, ahol hőmérő és szemle segítségével rossz dolgok lettek felfedezve. Nos, van egy financiális hiányunk, amit még évtizedekig tart ledolgozni, ezen a csodatévő messiás sem lesz képes változtatni kézrátétellel és uborkás fotókkal önmagáról. Másrészt van egy úgynevezett intézményi felelősség: ahol a főigazgató elvtárs nem volt hajlandó bekapcsolni a légkondit, illetve naponta kétszer feltölteni a vécépapírt, miközben minden a rendelkezésére állt, azt ki kell rúgni. És utána nem azon nyafogni, hogy micsoda vérengzést rendezett a rendőr az egészségügyben.
És akkor a tanulság a végére:
miért is kellett egy ellenzéki politikust felépíteni minőségellenőrnek?
Mintha akadna állami szerv is az ilyesmire – legalábbis így emlékszem. Akár a Face-en is közvetíthetnék, ahogy lecsapnak egy-egy, a feladatát nem annyira lelkesen és nem annyira közmegelégedésre végző főfontosra. Már beljebb volnánk.
Kiemelt kép: Civilek.Infó
