A fröccsöntött messiás szerint joggal bünteti az EU migránsügyben hazánkat – mondja, majd kiakad, ha valahol menedékkérőt szagol. Francesca Rivafinoli írása.

Magyar Péter bezzeg nem sértette volna az Ahmedek szabadságjogait.

Parádés kettős beszédet villantott újfent minden jobbikosok, momentumosok és exdékások reménysége, összefoglalnám: a TISZA Párt „hasonlóan minden józan magyar és európai politikai közösséghez, elutasítja az illegális migránsok belépését az Európai Unió területére”, és a határkerítés fenntartását is szükségesnek tartja – ugyanakkor határozottan állítja, hogy

a kormánynak vállalnia kell a „politikai és anyagi következményeket”

az Európai Bíróság vonatkozó ítéletével kirótt százmilliárdos bírságért, hiszen „más tagállamoknak sikerül megoldaniuk, hogy az uniós joggal összhangban álló jogszabályokkal, uniós bírság nélkül védjék a határaikat”,

csak a Zorbánéknak nem.

Tényleg el kell ismerni, amikor valami jó, márpedig ez az: a spektrum minden szegmense kihallhatja a költeményből azt, amit épp akar; aki pedig véletlenül mégse találna benne kedvére valót, az még diadalittasabban kiálthat fel, mondván: tudom én, hogy ezt megint csak azért posztolja, hogy elszédítsen pár megvezethető fideszest, de ijedségre ok nincs, gondolni biztosan nem így gondolja ám!

A bajok akkor kezdődnek, amikor megkapargatjuk ezt a csillogó, mindig precízen beállított és megfelelő szögből fotózott felszínt.

Hiszen amennyiben Magyar Péter maradéktalanul jogosnak találja az Európai Bíróság ítéletét, és így konkrétan azt, hogy Magyarország fizessen 200 millió euró (azaz 79 milliárd forint) átalányösszeget, valamint naponta további egymillió eurót (tehát évi 144 milliárd forintot) büntetésül például azért, mert az elutasított menedékkérők nem maradhatnak fellebbezés címén az ország és ezáltal az EU területén, megfelelően elszállásolva és szabadon lófrálva (összhangban az uniós értékekkel) – akkor el kellene mondani, hogy pontosan melyik országok csinálják ezt jobban, és

milyen módszer az, amit a TISZA-vezér legott átvenne, ha módjában állna.

Hogyan néz ki az, amikor a határokat is sikeresen védik, a kétes elemeket is kívül tartják, s közben nincs egy Ahmed, akinek szabadságjogai akár csak érintőlegesen is sérülnének.

Már csak azért is kínzó a kérdés, mert a megnyerő elméleti fejtegetés után nem egész 48 órával egy másik posztban (amelyet valószínűleg a Nyugati Fény képszerkesztője illusztrált, annyira szépen sikerült egymás mellé helyezni a műteremben formára igazított TISZA-elnököt és a valamely nyilatkozatból kiscreenshotolt, épp nyitott szájú, hiszen beszélő kormányfőt), szóval nem egész 48 órával később már

háborogva kérdi Magyar Péter (kihangosítva Toroczkai Lászlót), hogy miféle „migránstáborrá” alakítják át Vitnyéd-külsőn az „egykori jónevű iskolát”.

Amely tejipari iskolát egyébként a fenntartó még 2009-ben vonta össze egy fertődi szakközéppel – az üresen álló komplexumban eddig ukrán menekültek laktak, de most a TISZA-vezér hirtelen attól tart, hogy elértéktelenednek a környékbeli ingatlanok.

Az addig oké, hogy a Momentum-szavazók új kedvence szerint ahová menedékkérő teszi be a lábát, ott automatikusan minimum öt kilométeres körzetben zuhan az életminőség; és az is rendben van, hogy

Manfred Weber kegyeltje a szavak szintjén egy félreeső külterületi, zárt majorságba se engedne idegeneket elhelyezni, miközben bezzegezve mutat a befogadóbb országokra –

de akkor a gyakorlatban mégis hogyan kellene megfelelni az uniós elvárásoknak, szem előtt tartva a kvótapárti Európai Néppárt által elvárt szolidaritást és az Európai Bíróság oly nagyon rendben lévő ítéletét? Magyar Péter vinné haza a mindenkori jövevényeket a Kútvölgyi útra? Vagy a platina fokozatú rendszerváltás-előfizetők hozzájárulásaiból váltsuk meg az uniós „szolidaritási” kötelezettségeket?

Az Eurostat adatai szerint 2023-ban Szlovéniában mások mellett 5745 marokkói és 410 algériai kért menedéket, az uniós tagállamokkal még inkább körülvett Csehországban többek között 185 török; Romániában 2800 bangladesi és 1875 szír, de még nepáliból is 860; Szlovákiában szintén ott szerepel a toplistán Törökország, Banglades, Marokkó és Afganisztán mint olyan országok, ahonnan Pozsony vagy Kassa bizonyult az első lehetséges pontnak a menedékkéréshez; hasonlóképpen Horvátországba 90 burundi állampolgár is eltalált –

egyedül Magyarországnál tátong üresség a táblázatban. Tíz orosz, öt azerbajdzsáni és tíz egyéb menedékkérő, semmi több.

Mondhatjuk-e ez alapján Magyar Péterrel együtt, hogy más, „szabálykövetőbb” tagállamok (a vendégmunkások egyidejű fogadása mellett) minimum ugyanolyan hatékonyan tartják távol a menedékre jó eséllyel nem jogosult, zömében illegális migránsokat, mint Magyarország, vagy nem mondhatjuk?

Különös tekintettel a másik adatsorra, amely bemutatja, melyik országban hány menedékkérelmet vontak vissza implicite, azaz szimpla felszívódással. Tehát hogy odamegy az egyiptomi ipse Varsóba, regisztráltatja magát potenciális üldözöttként, majd azzal a lendülettel eltűnik. Talán annyira belefeledkezik az eszközhatározó eset ragjainak biflázásába, valamint a ź és a rz közötti fonetikai különbség gyakorlásába, hogy nincs ideje részt venni a hatósági eljárásban, ki tudja.

Mármost ilyen felszívódásból csak 2023-ban Lengyelországban 1970 fordult elő, Ausztriában bő 30 ezer, Szlovéniában 2265, Romániában 3-4000 körül,

de még Izlandon is 40, ami azért ott tényleg művészet. EU-szerte egyetlen év alatt közel 103 ezer regisztrált, majd alámerült menedékkérő –

Magyarországon nulla. Magyar Péter ezen milyen értelemben változtatna, hogy végre eurokonformok legyünk?

Bizonyos Issza al-H. például Bulgáriában lépett az EU területére, majd 2022 karácsonyán szó nélkül Németországba távozott, ahonnan 2023 júniusában a dublini szabályoknak megfelelően vissza akarták küldeni Bulgáriába, csak sajnos a megadott időpontban nem volt fellelhető a szálláshelyén. Nem meglepő, hiszen a német Belügyminisztérium az Európai Unió társfinanszírozásával még egy kilencnyelvű honlapot is fenntart, amely részletesen tájékoztatja az érintetteket a kitoloncolás, illetve a visszaküldés elkerülésének különféle módozatairól (és amely honlap egyébként részletesen felsorolja, milyen keresztkérdések várhatók a menekültügyi eljárásban, még egy linket is megadva a Pro Asyl nevű bevándorláspárti lobbiszervezethez, hogy megtaníthassák a helyes válaszokat).

Issza al-H. tehát szabadságaival élve nem állt az idegenrendészet munkatársainak rendelkezésére,

és a rákövetkező hat hónapban nem is háborgatta senki – márpedig a jogszabályok szerint fél év elteltével a tartózkodási hely szerinti állam válik illetékessé a migráns ügyében, már amennyiben az illető előkerül. És hopp! a hat hónap letelte után néhány nappal Issza al-H. „ügyvédjén keresztül” – mintegy varázsütésre – fel is vette a kapcsolatot a német menekültügyi hivatallal, amely illetékessé válva már meg is adta neki a kiegészítő védelmet, ahogyan az ott szokás.

Úgy tűnik, Bulgária is és Németország is maradéktalanul betartott minden jogszabályt, kínosan ügyelt a szír férfi összes lehetséges jogának maradéktalan érvényesülésére,

Issza al-H. is precízen odafigyelt a határidőkre – hogy aztán 2024 augusztusában három ünneplőt megöljön, nyolcat pedig megsebesítsen a solingeni Sokszínűség Fesztiválján.

Ha rákeresünk a gyönyörű „ki kellett/lehetett volna toloncolni” igealakra (hätte abgeschoben werden müssen/sollen/können), látni fogunk egy algériai Abdelkadert, akit Franciaországban és Svájcban is elutasítottak, mégse hazafelé indult, hanem Németországba, ahol különösen súlyos nemi erőszakot követett el; ott lesz a találatok között Ibrahim, a vasúti késelő, Mansor, a tízszeres visszaeső, Mohammad, a Csehországban regisztrált, majd rögtön Kölnbe továbbálló túszejtő; de lesz a listán büntetett előéletű rablógyilkos csecsen és sok más is, akiknek menedékkérelmük előterjesztésekor

nem kellett a magyarországihoz hasonló korlátozásokat és túlkapásokat elszenvedniük a többi, illatosabb jogállamban.

„Hogy van az, hogy más tagállamoknak sikerül megoldaniuk, hogy az uniós joggal összhangban álló jogszabályokkal, uniós bírság nélkül védjék a határaikat?” – kérdi mindezek után Magyar Péter.

Hát így.

Utólag azért a solingeni hozzátartozók valószínűleg inkább megspendálták volna az uniós bírság megfelelő részét, ha Bulgária (az általa (is) eleve büntetlenül folytatott visszatoloncolások közepette) Issza al-H. szabályellenes feltartóztatásával is ragaszkodott volna az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. és 3. cikkében foglaltak, nevezetesen az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jog elővigyázatos szavatolásához.

Mandiner

Kiemelt kép: Magyar Péter / Facebook