Ha csak az elnevezést ismerjük, könnyen tévedhetünk. Sokan tévednek is. Ha csak honlapjukat látjuk, megint tévedhetünk, csak másként. Ha pedig az igazgatóság vezetőjének nevét és tévés szerepléseit ismerjük, ugyancsak melléfoghatunk munkájukat illetően. Móczár Gábor rendszeres résztvevője a Hír tv Vezércikk című műsorának, melyben napi eseményekről, fontos történésekről mondja el véleményét, ezért könnyen hihetnénk róla, hogy politikus, vagy legalábbis elemző, pedig ott csupán civilként, állampolgárként nyilvánul meg. Hivatását, munkáját tekintve egészen más a feladata: a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója.
– Jó lenne tudni, mi is az intézet dolga, mert mást sugall az elnevezés, mint amit hihet a kevésbé tájékozott érdeklődő. Már csak azért is, mert a Fiumei úti sírkertben van a székhelyük…
– Sokszor összekevernek minket az egykori Örökségvédelmi Hivatallal, vagy éppen az örökségvédelmi szakhatóságokkal, akik az épített örökségért, műemlékekért felelősek.
A mi dolgunk történelmi, szellemi örökségünk megőrzése, átmentése, átadása a jelen és jövő generációjának.
Ez nem egyszerűen csupán a történelmi sírok gondozását jelenti, hanem a történelmi és nemzeti emlékhelyek hálózatának koordinálását, működésük szakmai egységbe szervezését, történelmi temetőink működtetését és bemutatását, az ezekre épülő pedagógiai-módszertani programok kidolgozását és országos rendszerbe állítását, együttműködésben a köznevelési intézményhálózattal,valamint a határon túli magyar közösségek megmaradását segítő, identitást erősítő, új projektek indítását, mint például a Magyar Nemzeti Névtérbe illesztett Határon Túli Emlékhely Névtér.
– A Nemzeti Örökség Intézete az 1999-ben – egészen „véletlenül” az első Orbán-kormány idejében – Jókai Anna vezetésével megalakult Nemzeti Kegyeleti, majd később Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság titkárságából jött létre, önálló intézményként 2013-tól. 2002 után Jókai Anna 4 éven keresztül bírta a szélmalomharcot az akkori baloldali kormányokkal, végül leköszönt a Bizottság éléről, és Boross Péter korábbi miniszterelnök vette át a Bizottság vezetését, aki egészen 2021 tavaszáig vitte tovább a köztestületet. Azóta Harrach Péter országgyűlési képviselő az NEKB elnöke, amely 10 olyan elismert személyiségből áll, akik a saját szakterületükön mind kapcsolódnak az emlékezetpolitikához. Ők hoznak olyan döntéseket, amelyeknek az előkészítői és végrehajtói mi vagyunk.
– A három szóból, Nemzeti Örökség Intézete, neoliberális oldalon kettőt nem bírnak elviselni: nemzeti és örökség. Már szóba került Jókai Anna szélmalomharca, ebből arra következtetek, hogy támadások érhetik az Intézetet. Ma is?
– Mostanság szerencsére kevés támadás ér minket, és
néha megfordul a fejemben, hogy nem feltétlenül végezzük jól a munkánkat, ha nem támadnak…
De a viccet félretéve: az, amit nap mint nap teszünk, nincs senki érdeke ellen, proaktívan keressük az együttműködéseket és senkinek sem lépünk a tyúkszemére. Nemrégiben például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrral sajtótájékoztatón jelentettünk be egy új programot, amellyel meggyőződésünk szerint mindenki csak nyerhet. A nemzeti emlékezet országos szintű pedagógiai programja ez, amelynek keretében a kormány segítségével ebben az első évben 80 ezer gyerek tud eljutni nemzeti és történelmi emlékhelyekre, úgy, hogy a tanárok egy helyszínre illesztett, általunk kidolgozott módszertani anyag alapján a látogatásokat már az iskolában alaposan előkészítik, majd a helyszínen kreatív csoportfeladatok elvégzésével szerezhetnek érzelmeik szintjén ható, maradandó élményeket a gyerekek. Ezzel nyernek a tanárok, a gyerekek, a családok, nyer vele az oktatásügy, a turizmus. Végső soron
a program erősíti nemzeti identitásunkat, a felnövekvő generációk olyan támogatást kapnak, amely alapvetően meg fogja határozni jövőbeni viszonyulásukat a magyar történelemhez.
Bízom benne, hogy a legtöbben azt érzik majd, hogy ez egy támogatás, segítség ahhoz, hogy megpróbáljuk ezeket a nehéz évtizedeket, vagy a 20. századtól kiindulva ezeket a nehéz évszázadokat átérezni, és megtudni, mitől maradhat meg a magyarság.
– Azért is kérdeztem támadásokról, mert miközben ezt az intézményt vezeti, rendszeres szereplője a Hír tv Vezércikk című műsorának, ahol politikai véleményt is formál.
– Amikor meghívtak a műsorba, a részvételt úgy vállaltam, hogy csakis a magánvéleményemet képviselem. A helyi politikában ugyan önkormányzati képviselőként 19 éven át részt vettem, de
nem vagyok sem elemző, sem újságíró, sem kritikus, sem politológus, csupán két lábbal a földön álló civil.
Ahogy mondani szoktam, két agyféltekés ember, mert kultúraszervezéssel foglalkoztam, kisgyermek korom óta énekelek, miközben eredetileg gépészmérnök vagyok, és dolgoztam örökségvédelmi területen is. Vagyis több szemszögből figyelem a világot, és szándékom szerint mértéktartó, kiegyensúlyozott, indulatoktól nem túlfűtött véleményt tudok mondani.
– Akkor most arra kérem, mondjon mértéktartó véleményt arról, amit sokan nem értenek. Pofonok özönét kapjuk most már majdnem naponta. Iszonyatos mértékű bírságot róttak ki ránk azért, mert teljesítjük a kötelességünket és védjük a schengeni határt. Jogállamisági kifogásokat támasztanak velünk szemben, de úgy, hogy közben az Unió vezetése szemrebbenés nélkül sérti meg a maguk alkotta szabályokat. Ránk akarják kényszeríteni az LMBTQ elmebajt, bele akarnak hajszolni egy olyan háborúba, ami nem a miénk. Tönkreteszik az európai és persze a magyar mezőgazdaságot az ukránok érdekében. Egy szavuk sincs akkor, amikor Zelenszkijék elzárják az olajvezetéket. Sorolhatnám még napestig – Hamlet szavaival élve – „mind a rugást, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet”. Nem értjük, miért nem ütünk vissza. Mondjuk miért nem állítjuk le válaszul az Ukrajnába irányuló áramszállítást? Miért nem állítjuk le az uniós befizetéseinket? Miért nem mondjuk, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten?
– Ezek az indulatok persze érthetőek, én mégis úgy gondolom, a magyar kormány alapállása a helyes. A kormánynak van egy többé-kevésbé egyenes vonalon mozgó stratégiája, és ezért nem vagyunk hajlandók felvenni az elénk dobott kesztyűt. Tehát az, hogy az Európai Unió törvényszegő módon viseltetik mindazzal szemben, amit egyébként ő saját maga határozott meg, nem jelenti azt, hogy nekünk ugyanúgy kellene viselkednünk. Nem szabad lesüllyednünk az ő szintjükre. Mi euro-kritikusak vagyunk és nem euro-szkeptikusak. Az Európai Uniót megjavítani, megreformálni szeretnénk, nem szétverni. Amíg van esély arra, hogy az Uniót meg lehet menteni, addig mindent meg is kell tennünk ezért.
Ha karakán, de értelmetlen szembenállással reagálnánk, az biztos út az Unió szétveréséhez, számunkra pedig felérne a gazdasági öngyilkossággal.
Ezért nem kapcsoljuk le az áramot az ukránok felé és ezért teljesítjük befizetési kötelezettségeinket (és nem kompenzáljuk a méltatlan visszatartásokkal), mert ha nem tennénk, ez azonnal ürügyül szolgálhatna a kizárásunk elindítására. Bízzunk a kormányunkban és miniszterelnökünkben, tudják, mit csinálnak. Vannak európai szinten is változásra utaló bíztató jelek, csak ki kell várni, amíg azok megerősödnek. Állhatatosnak kell lennünk, mert ez véleményem szerint sajnos nem lesz gyors folyamat…
Szerző: Ifj. Tóth György
Fotó: Nemzeti Örökség Intézete
