Szikrázva csaptak össze a damaszkuszi pengék Németországban, Solingentől 230 kilométerre, és 24 évvel megelőzve az augusztusi gyilkosságokat. Mindkét esemény főszereplői szír férfiak. Csak amíg 2000-ben a fegyverforgatók az Assad rezsim emberei voltak, addig a 3 békés ünneplőt megkéselő 26 éves gyilkos az Iszlám Állam terrorszervezet felesküdött katonája. A nyugati országok által gyűlölt diktatúrában született még a múlt században, és kamaszként látta, amint a demokráciaexport hozadékaként rommá lövik a szülőföldjét. Azt az országot, amelynek területén a kereszténység bölcsője ringott. Azt a muszlim-arab országot, ahol az akarnokság legsötétebb éveiben is természetes volt a szabad vallásgyakorlás, és keresztényként élhettek Krisztus követői.

Az ezredforduló világkiállításának házigazdája Alsó -Szászország fővárosa, Hannover volt. Ám az egykori NSZK területén megépített gazdasági kirakat mögül kikukucskáltak a kelet és nyugat viszályát sejtető sandaságok. A pavilonok falára firkált feliratok tanúsága szerint a több mint 84 millió német nem mindegyike volt elégedett az akkor éppen 10 esztendős német egységgel, vagy – ahogyan az ország politikusai nem szeretik hallani – a két Németország egyesítésével.

Nos, ehhez képest, hogy damaszkuszi vagy solingeni volt-e az a penge, amit a nyári támadó a német város alapításának 650. évfordulóján az ünneplők között fegyverként forgatott, szinte mindegy. Azzal sem vagyunk kisegítve, ha tudjuk: jelenleg már Damaszkuszban sem készülnek olyan, az ellenség kardját egyszerűen kettészelő, „fűrészes” szablyák, amelyektől a Szentföld védelmére Jeruzsálemig lovagolt egykori keresztesek is rettegtek. Ugyanis kimerültek a híres-hírhedt pengék alapanyagát adó egykori ércbányák. Viszont a német politika sem a kovácsolt acél minőségével, sokkal inkább a penge hosszával van elfoglalva. Mintha a kimondottan nyakra támadó – Szíriából bevándorolt – terrorista kezében a 6 centiméteres kés kevésbé lenne veszélyes. Egyébként is a késekkel foglalkozni egy olyan országban, ahol jószerivel még a gyermekek kedvelt halas bicskájáról is törvény rendelkezik, szinte nevetséges.

A pillangókések, bizonyos tőrök, az ejtő-, és ökölkések tartása a fegyvertörvény értelmében könnyen bűncselekménnyé minősíthető. Más a helyzet a rögzített pengéjű vagy kétkezes szúró-vágó szerszámokkal. Ezek birtoklása kevésbé veszélyes, amennyiben pengéjük nem haladja meg a 12 centimétert. Ezt a korlátozást szűkíti az új törvény 6 centisre. Borotvából egyébként az ennél rövidebb már zsilettpenge. A konyhakést – amelyet, ha az ember igényes, akkor csak olyat vesz, amely „Made in Germany/Solingen ­ – kedvére magánál tarthatja a nagykorú, amennyiben nyilvános helyen nem hadonászik vele. Otthon, a konyhában vagy éppen a hálószobában persze nyugodtan megteheti. Bezzeg a machete birtoklására nincs külön törvény mindaddig, amíg a fegyver forgatója más jogszabályt nem sért. Hogy mi a helyzet a svájci bicskámmal, azt nem tudtam kiolvasni a paragrafusokból. Bár az is lehet, hogy Svájc ebben az esetben is különleges helyzetet élvez Európában.

A szövetségi rendőrség szerint Németországban tavaly óta 5,6 százalékkal nőtt a késsel elkövetett súlyos testi sértések száma. Az elmúlt évben 8951 ilyen eset történt. Elsősorban a vasútállomások veszélyesek. Idén az első hat hónapban 430 alkalommal támadtak meg vonatra várakozókat. Mindezzel együtt nem a vasúti szemafor jelez, hanem a koalíciós közlekedési lámpa. Miután Scholz kancellár elmulasztotta pirosra állítani a migránsok előtt, a környezetért baloldalról aggódók pedig nem merték vállalni a telezöldet, a tartományi választások azt mutatják, hogy késésben vannak a késhasználatot szigorító politikusok. A liberálisok ugyanis sárgán villogtatják az előre hozott választás veszélyét jelző lámpát. Azzal nyugtatgatják az egyre türelmetlenebb választókat, hogy a berlini koalíciós kormány már az idei karácsonyt sem éri meg.

Szerző: Németh Miklós Attila

Címlapkép: Illusztráció / Pixabay