A radikális iszlám definíció szerint csak akkor fog veled alkut kötni, ha ő a gyengébbik fél. Ez a hudna. Ezt jelenti. Interjú.
Izraelben még a legvilágiasabb embernek is van hite, ez a sikerük alapja Josh Reinstein szerint. Az Izrael Szövetségeseinek elnökével az Alapjogokért Központ által szervezett II. Pro-Israel Summit szünetében beszélgetett a Magyar Hírlap arról, mit tanulhatunk a zsidóságtól, milyen a helyzete az izraeli állampolgársággal rendelkező araboknak, és hogy mik a terveik a háború után.
Izrael egy kis ország, amelyet ellenségek vesznek körül; a lakosság minden értelemben sokszínű, a politikai élete meglehetősen viharos, és mégis: a zsidó állam elképesztően sikeres. Mi a titok?
Azt hiszem, a sikerünk titka a hitünk. A hit az oka annak, hogy sok gyermekünk van. A hit az oka annak, hogy ott vagyunk abban az országban, és soha nem fogjuk elhagyni. Hiszünk, és hisszük, hogy győzni fogunk. És ez volt mindig is a zsidóság titka az idők során. A második a felelősségtudat. A zsidó nép 2000 éve szétszórva él a földön, Jeruzsálem irányába imádkozva, hogy egy napon visszatérjen oda, és egy nemzetté váljon. Mi vagyunk az a generáció, amelyik ezt megteheti. És nem hagyjuk, hogy a következő nemzedékek a mi felügyeletünk alatt elbukjanak. Ez nagyon érdekes, mert
ha megnézzük Izraelt, úgy néz ki, mint egy világias, mérsékelt metropolisz, de valójában mindenkiben a legvilágibb embertől a legvallásosabb emberig mély hit van abban, hogy Isten a mi oldalunkon áll.
A Biblia miatt vagyunk itt, és azt hiszem, ez adja nekünk a bátorságot és az erőt, hogy amikor mindenki ellenünk fordul, mi nemet mondjunk. Tudjuk, mi a helyes, és azt fogjuk tenni, ami a helyes.
Bármerre megyünk a világban, zsidókkal és magyarokkal szinte bárhol találkozhatunk. Viszont az a helyzet, hogy nálunk egyesek a határainkon túl élők magyarságát vitatják. Vagy legalábbis azt mondják, hogy nem kell támogatnunk őket, mert ők szlovák, ukrán, román stb. állampolgárok. Erről mit gondol? A diaszpóra megbecsülése is fontos a sikerhez?
Nos, a zsidó diaszpóra nyilvánvalóan előnyös Izrael számára. A zsidó közösségek kiemelkedően sikeresek az üzleti és a tudományos életben, és más különböző területeken, amelyek fontosak a világ számára. Van beleszólásunk a dolgokba. De úgy gondolom, hogy amikor Izraelre tekintünk, akkor nem országként, hanem népként tekintünk rá. Mi vagyunk Izrael gyermekei, ahogy a Bibliában is szerepel. Tehát amikor a világ többi zsidójára nézünk, ők automatikusan családtagok.
Sok zsidó látja az afrikai keresztények nyomorúságát, és azt kérdezi: „Miért nem állnak fel a keresztények világszerte, és mondják: Hé, ne tegyétek ezt az afrikai keresztényekkel!” Nos, ez azért van, mert sok keresztény azt mondja: „Azok a keresztények mások. Ők nem igazi keresztények.” A judaizmusban nem számít, hogy ortodox vagy vagy neológ vagy konzervatív.
Ha zsidónak születtél, akkor zsidó vagy, és a család része vagy. És mindenki vigyáz a másikra. Ez egy közösség. Szóval szerintem ez mindenképpen egy erősség.
Ami a külföldön élő magyarokat illeti, lehet, hogy itt egyes emberek úgy tekintenek rájuk, hogy talán nem is igazi magyarok, de tudom, hogy sok olyan magyar él külföldön, akik nagyon büszkék arra, hogy magyarok, és büszkén képviselik Magyarországot. Büszkék az ország sikereire, és szeretettel beszélnek Magyarországról. Azt hiszem, ők Magyarország igazi erősségei.
A hírekből az jön le, hogy sok arab Izraelben, mondjuk úgy, kényelmetlenül érzi magát. Ezt persze megpróbálhatjuk ráfogni a vallási vagy politikai agymosásra, de egy magyar mondás szerint: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Mit gondol, követett el hibákat a múltban Izrael, és másként kéne csinálni valamit, hogy békében élhessenek együtt?
Hát… Nézze, Izrael 20 százaléka arab, és ők a legsikeresebb arabok a Közel-Keleten. Magasabb a GDP-jük, mint bármely más arab népességnek. Ingyenes orvosi ellátásuk van, ingyenes oktatásuk, mint minden izraelinek. Nálunk szólás- és vallásszabadság van, ami elég ritka a világnak azon a szegletén. Azt hiszem, az arab lakosság általában elégedett azzal, hogy izraeli. És valóban elmondhatják a véleményüket.
Elmondok egy kis történetet. Van egy történész, aki Jordániában találkozott egy sejkkel. Az nézte az izraeli TV-t, és volt egy gyerek a TV-ben, eltörött a karja volt, és azt mondta, hogy „az izraeliek nácik, és eltörték a karomat. Én tiltakoztam Izrael ellen, és ők megtámadtak”, és így tovább és így tovább. A sejk ránézett a történészre és azt mondta neki: „Nézd, én hagynám, hogy a jordán király eltörje mindkét lábamat és karomat, ha megengednék, hogy erről beszéljek a tévében.”
Úgy gondolom tehát, hogy Izrael az arabokkal együtt virágzik, és az Izrael körüli arabok, meg a többi ország látja, hogy milyen az életminőségük, milyen szabadságuk van, és ők is ezt akarják.
Izrael fényt vet a nemzetekre. Nem látom az Izrael-ellenes érzelmeket tömegével megjelenni az izraeli arab lakosságon belül. Szerintem szolidaritást akarnak mutatni a gázai, júdeai és szamáriai arab testvéreikkel. Ugyanakkor nagyon hálásak azért, hogy izraeli állampolgársággal rendelkeznek.
És mi lesz a háború után? Izrael hadserege nyilvánvalóan erősebb a Hamásznál és a Hezbollahnál, de a nyers erő általában kevés a békéhez.
Izrael hadserege majdnem egyedülálló módon egy védelmi erő. Védelmi erő, nem támadó erő. Csak a támadások ellen védekezünk, nem támadunk provokálatlanul. És hihetetlenül türelmesek voltunk azokkal a támadásokkal szemben, amelyeket ellenünk intéztek. Nézze, az az elképzelés, hogy a radikális iszlámmal lehet alkudozni, megegyezni vagy együttműködni, az egyik leghülyébb ötlet, ami ma Európából származik.
A radikális iszlám definíció szerint csak akkor fog veled alkut kötni, ha ő a gyengébbik fél. Ez a hudna. Ezt jelenti.
Nézzük meg, mi történik valójában! Irán atomfegyvereket fejleszt, hogy aztán atomot tudjanak dobni Izraelre, és felhasználják a Hezbollahot: 150 000 irányított rakétával a határainkon fegyvert nyomjanak Izrael fejéhez… Ugyanez a helyzet a Hamásszal: fegyvert nyomnak a fejünkhöz, mondván „Ha meg akarod akadályozni, hogy atomfegyvereket gyártsunk, akkor megtámadunk titeket, és izraeliek tömegeit fogjuk megölni.” Ez volt a fenyegetés lényege. És Európa belement ebbe a játékba. Európának nincs vele semmi baja. Aláírták a JCPOA-t, amely garantálja, hogy Irán 10 éven belül nukleáris fegyverekhez jut, bármi is történjen. Izrael tudja, hogy ha Iránnak van atomfegyvere, akkor használni fogja.
Arra fogják használni, hogy letöröljék Izraelt a térképről. Ez a hivatalos külpolitikájuk.
Most, hogy végre ellenőrzésünk alatt tartjuk a Hamászt, és a Hezbollahot is megfutamítottuk, úgy gondolom, csakis a katonai megoldás hozhatja el a valódi békét. A béke az erőből fakad. Először győznünk kell, és akkor béke lesz. Az az elképzelés, hogy békét kötünk a terroristákkal, téves. Azokkal a terroristákkal tud békét kötni, akiket bucira vert, és akiknek aztán nincs más választásuk, mint békét kötni.
Vagy racionálisan gondolkodó emberekkel…
Persze, és országokkal is lehet tárgyalni, de terrorszervezetekkel, akik a megsemmisítésedre törnek – nem. Így a győzelem a végső módja a béke biztosításának. És ezt láttuk a Trump-adminisztráció alatt. Mindenki azt mondta, amikor Jeruzsálembe költöztette az USA nagykövetségét, hogy vér fog folyni az utcákon, és mindenhol háború lesz. És mi lett? Megszületett az Ábrahámi Egyezmény. Hogy lehetséges ez? Hogyan tévedhetett mindenki?
Mert mindenki arra az elképzelésre alapozza a diplomáciáját, hogy a terroristákkal békét lehet kötni, de nem lehet.
Az emberek az erős országokat akarják követni. Az emberek az erkölcsi tisztaságot akarják követni. És az emberek Izraelt is követni fogják majd, amikor mindez véget ér.
Kiemelt kép: A palesztinokat támogató jemeni síita húszi felkelők és támogatóik Izrael és az Egyesült Államok ellen tüntetnek Szanaában 2024. június 28-án. A húszik a Hamász palesztin szélsőséges szervezet és Izrael között a Gázai övezetben zajló konfliktus kiújulása óta számos drón- és rakétatámadást hajtottak végre a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben közlekedő kereskedelmi hajók, valamint brit és amerikai hadihajók ellen. MTI/EPA/Jajha Arhab
