Lássuk a német agyhalál és leépülés néhány stációját!
(…)
Na most mondd, hogy micsoda dolgok történnek itt, miközben a német egység napján rendezett ünnepi fogadáson a Budapestre akkreditált német nagykövet ezeket mondta:
„Jelenleg aggodalommal látjuk, hogy a magyar kormány ezt a tőkét, amely az Önöké is, egy teljesen bizonytalan célú és bizonytalan kimenetelű politikai fogadás tétjeként kockára teszi. […] Magyarország jelenleg is fontos partner és szövetséges számunkra, és az is marad. Kifejezetten szeretnénk, hogy megőrizzük a barátságunkat, és nagyon vágyunk arra, hogy bízhassunk egymásban. Magyarország olyan úton jár, amely eltávolítja a barátaitól.”
És nagyon figyelj, most jön a java:
„Magyarország valódi barátai Európában vannak, és ezen a konnektivitásról és a semlegességről szóló beszédek sem változtatnak semmit”.
Megértettük. Arról van tehát szó, hogy
miközben például Németország és az EU az elmúlt évben 50 százalékkal növelte a „sztán” országokba irányuló exportját (amely export végső célországa természetesen Oroszország), aközben mi, magyarok ne ugráljunk és hagyjuk ezt a konnektivitást meg gazdasági semlegességet, kössük csak magunkat a Titanic módjára süllyedő német gazdasághoz.
Mert akkor majd barátok maradunk és „visszaszerezzük a bizalmat”.
S nyilván az sem ártana, ha tanulnánk egy kis német demokráciát is. Megtanulhatnánk például Annalena Baerbock ars poeticáját, miszerint „soha nem érdekelt, mit akarnak a választóim”. Vagy az alkancellár, Robert Habeck ars poeticáját, miszerint „mindig hányingerem volt, ha a hazaszeretet szót hallottam, soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok”. Ilyenné kellene válnunk, hogy Julia Gross nagykövet asszony szeressen bennünket és bízzon bennünk. S
azt is megtanulhatnánk, hogy a győztesek nem kerülhetnek hatalomra, akárhogy is nyerik meg a választásokat, mert „kordont kell vonni köréjük”, csak azt nem tudjuk még pontosan, ha például az AfD az egész országban győzni fog, ráadásul abszolút többséggel, akkor hogyan lesz kordon vonva, de majd meglátjuk, és az is a demokrácia nagy ünnepe lesz.
Mindezek után pedig mélységesen egyetértve Kohán Mátyással, aki szerint „a tisztességes magyar–német viszony nem perverz germanofilek fakultatív hóbortja, hanem sarokköve a magyar jövőnek; enélkül sem gazdasági semlegesség nem lesz, sem semmi más. Nem nyugodhatunk tehát bele abba, hogy a magyar habiszti és a német kockafejűség közösen ilyen mélyre navigálták a mocsárban ezt a létfontosságú viszonyt. Megértésre és együttműködésre vagyunk kárhoztatva, ha a »will dich lieben und verdammen« jegyében, akkor úgy – jó lenne, ha ezt mindenki felfogná. Budapest hívja Berlint, Berlin meg jelentkezzék! Wahnsinn, Blödsinn, Schwachsinn, ami itt folyik, s valakinek sürgősen meg kell nyomnia a nagy piros reset gombot” – szóval ezzel egyetértve és ezt szem előtt tartva mégiscsak üzenjük Julia Grossnak, hogy…
És most jön a Gyalog galopp német verziója, vagyis hát az ikonikus film egyik ikonikus jelenete, angol és francia relációból átültetve német–magyar relációra:
„Hülye németek! Német hülyék! Nincs félelmünk tőled, német piszok disznó! Hörcsög volt az anyád, az apád meg fókabajszú ganajtúró! Menjetek már innen, mert istenuccse valami kellemetlent mondok!”
Hát, nagyjából ennyi. Julia Gross nézze meg a filmet. Hamarosan úgyis betiltják. S ha legközelebb össze találnánk futni Kazahsztánban, szépen, illedelmesen köszönjön előre és fizessen egy vodkát. Innen pedig sűrű bocsánatkérések közepette menjen haza és küldjön maga helyett valaki mást, akivel értelmesen beszélhetnénk végre.
A teljes cikk a Magyar Nemzetben olvasható!
Kiemelt kép: Civilek.info/Mészáros Péter
